Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-184
184. ülése 1928 június 12-én, kedden. 390 Äz országgyűlés hépviselöházándk Kenéz Béla, Tomesányi Vilmos Pál, Bottlik István báró, Csilléry András, Madarassy Gábor. Hivatalos kiküldetésben távol volt: Apponyi Albert gróf. Elnöki engedéllyel voltak távol (olvassa): Vitéz Győző, Erdélyi Aladár, Kray István báró. Bárány Sándor, Szepessy Géza, Nádosy Elek, Jánossy Gábor, Szily Tamás, Tankovich János, Ráday Gedeon gróf, Ötvös Lajos, Gaal Gaston, Östör József, Tóth Pál, Flandorffer Ignác, Pintér László. Móser Ernő, Teleki Tibor gróf, Urban Péter báró, Huszár Dezső, Csöngedy Gyula, Fráter Jenő, Oberhammer Antal, Neubauer Ferenc, Temesváry Imre, Zlinszky István, Farkasfalvi Farkas Géza, Gubicza Ferenc, Urbanics Kálmán, Tamássy József, Rakovszky Iván, Mátéffy Viktor, Madarász Elemér. Ezzel kapcsolatban bejelentem a t. Háznak, hogy a névsorolvasáskor igazolatlanul távol volt képviselő urakkal szemben a házszabályok 245. §-a harmadik bekezdésének intézkedései értelmében fogok eljárni. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék közönségének feliratát a mexikói vallásüldözések tárgyában. A feliratot a házszabályok 226. §-a értelmében a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottságnak adja ki. Napirend szerint következik az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik^ Szabó Zoltán jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Mielőtt a javaslat birálatára áttérnék, a vita folyamán felhangzott egynémely megjegyzésre kell néhány észrevételt tennem. Örffy t. képviselőtársam az iparforgalmi népesség javára állapított meg adózást az ország egyeteme résziéről, amit ő mem tant egészen igazságosnak EzzeJ szemben meg kell állapítanom, hogy örffy 1 képviselőtársunk tévedésben van, mégpedig két okból. Előisizör azért, mert az iparforgalmi népesség — hogy ezt a meglehetősen rossz szót használjam, amelyet a törvényjavaslat statuál — nem kap semmit ajándékba ezzel a javaslattal, mert a javaslat várható előnyeit kalkuláció alapján készpénzért megvásárolja magának. Másodszor téves ez a felfogás azért, mert hiszen megvan ennek a fordítottja is, tudniillik az iparforgalmi népesség is meglehetősen súlyosan adózik közvetett és közvetlen adókkal, és etzekiből az adókból azután másí 'társadalmi rétegeket és más érdekeltségeket bőségesen segélyeznek. De a mi részünkről még sohasem jutott senkinek eszébe, hogy ezt kifogás tárgyává tegye, úgyhogy én méltánytalannak tartom ezt a visszatérő ellenérvet a szociális biztositás ellen, amelyet , mari több oldalról hallottunk, amely azonban az én felfólgásom szerint igazságtalan. Ugyancsak örffy t. képyiselőtársiunk mondotta, hogy a mezőgazdasági munkások me<rőbeu mais körülmények között, más gazdasági, szociális viszonyok között élnek, azért nem volt összekapcsolható a kettő: a mezőgazdasági és az ipari munkásság biztoisitáisat Ez megint igen aggályos kijelentés, mert arra enged következtetni, hogy a mezőgazdasági munkásság, mely ebből a javaslatból — legnagyobb sajnálatunkra és fájdalmunkra — kimaradt, ezekután nem számithat arrlai, hogy az ipari munkássággal egyforma elbírálás alá kerül. Természetesen krieg kell várnunk! afct a beígért javaslatot, mely a mezőgazdasági népességről fog majd rendelkezni, azonban megtakaríthattuk volna azt az aggodaílomkeltést, melyet örffy képviselőtánsnnknak ezj a kijelentése okozott. Örffy t. képviselőtársunlk! ellentétet igyekezett kimagyarázni a már általános álláspont és a sizociáldemokírata álláspont között, melye e javaslat körül fejlődött ki. Azt mondja a képviselő ur, hogy a íszolciáldemokraták a történelmi ! materializmus alapján állanak, ezt az elvet azonban ennél a javaslatnál megtagadják. Itt megint rá kellí mutatnom arra, hogy a képviselő ur tévedésben van, mert egészen más az. hogy a szociáldemokrata elmélet a történelmet nem ideális, hanem materiális szempontból bírálja, és egészen más az, hogy mi ennél a javaslatnál milyen álláspontot foglalunk el. (Zaj jobbfelől. — Halljuk! — a széhőbaloldalon.) Sőt ellenkezőleg, a javaslat körülményei egyenesen igazolják az anyagelvi történelembölcseletet, amennyiben materiális okokra vezethető vissza az, hogy ebből a javaslatból hiányoznak mindazok a tárisadalmi osztályok és rétegek, amelyeknek nincs kellő erejük és kellő szervezettségük arra, hogy érdekeiket képviseljék és igényeiket követeljék. Szóbakerült a vita folyamán a teherbírás. Örffy és más képviselőtársaim rámutattak arra, hogy nem szabad túlmessze elmenni a szociális biztositás terén, mert ez a magyar ipar versenyképességét károsan befolyásolná. Én ezt nem merném igy állítani és nem osztom azt a nézetet, hogy ez a javaslat, vagy ennél még meszebbmenő javaslat is károsan befolyásolhatná a magyar ipar versenyképességét, amely minden rossz helyzet mellett is meglehetősen nagy előnyöket élvez a törvényhozás részéről hasznos ipari vámok képében. De maga az indokolás is elismeri, hogy például Németországban 15-69%, Ausztriában 17*60%, Csehországban 14-80% a szociális teher, mig Magyarországon, már ezt a javaslatot is számítva, mindössze 11%-ra rug majd a teher, amely — mint látjuk — messze elmarad a minket érdeklő és környező államok szociális terheitől. De legyen szabad itt egy más érvet is felhoznom, csak egynéhány számot. Itt vannak a hivatalos részvénytársasági mérlegekből az eredmények, amelyek mutatják azt, hogy az a sok sirás, amely a nagyipar éis a nagytőke részéről hangzik, nem egészen megokolt. Itt van a Mák. a maga 12,926.798 pengő nyereségével, amely az alaptőke 28%-a; itt van a Láng gépgyár 227.927 pengő nyereséggel, a Beocsini Cementgyár 1 millión felüli nyereséggel, a Magyar Cukoripar 2 és */« millió nyereséggel, a Magyar Kender- és Lenipar 792.000 pengő nyereséggel, a Ganz és Társa Danubius l 3 /» millió nyereséggel, a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű, amely 13 és Vl-Vo-át kereste meg az alaptőkéjének, a Fegyver- és Gépgyár 727.000 pengő nyereséggel, amely 36%-nak felel meg, a Papiripar 78.000 pengő nyereséggel, a Magyar Aszfalt 557.000 pengő nyereséggel, a Nova 1,569.000 pengő nyereséggel, a Ruggyanta 738.000 pengő nyereséggel, az Aluminium Ércbánya és Ipar Részvénytársaság 1,595.000 pengő nyereséggel, a Magnezit Ipar 24%-os nyereséggel, a Salgótarjáni 4.415 267 pengővel, a Villamos és Közlekedési Vállalat, az úgynevezett Trust 1.196.740 pengővel, amely 53% ka a befektetett alaptőkének, az Egyesült Tégla és Cementgyár 434.423 pengővel, a Fém- és
