Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-183
386 'Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1928 június 9-én, szombaton. ket!) Ezt a copfot mindenesetre el fogom törölni. Nem fogom megengedni azt, hogy a vizsgálatok, különösen az alapvizsgálatok szünetre szolgáljanak okul, (Helyeslés.) mert hiszen egészen eltekintve attól, hogy bizonyos alapvizsgadíjak nyújtatnak, tehát ez a külön munka, amellyel a vizsgálat jár, honorálva is van, nem látom semmi nehézségét, hogy a vizsgaidőben is a tanárok azt az egy órát le ne adják- (Helyeslés a középen.) A vizsgaidő tehát nem szolgálhat okul az előadások szünetelésére, sem pedig kari ülésekre. Meg fogom állapitani egyben a szorgalmi napok számát. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Okvetlenül őrködni fogok azon, hogy egy bizonyos óratartam megtartassák, Nem kívánok 55 perces órákat, mint a középiskolákban. Meg kell állapitani a racionális időt. Ha az akadémiai negyedórát keveslik, meg lehet nyújtani, de azt, ami megvan állapítva, abszolúte meg kell tartani, mert ha nem tartatik meg, akkor ennek demoralizáló hatása van az ifjúságra nézve. (Ugy van! a középen.) Okvetlenül meg kell követelni a jogi karon szemináriumok tartását, mert ha lehetséges az a filozófiai karon, ha lehetséges az efféle gyakorlat vagy laboratórium a műegyetemen, ha lehetséges ilyen munka az orvosi karon, nem látom át, miért ne lehetne szemináriumokat, sőt ezen túlmenőleg praktikumokat is tartani a jogi karon. Hiszen utánpótlás a tanári pályán is csak ugy képzelhető, ha a szemináriumi nevelés is ki van fejlődve és akkor nem kerülünk olyan szituáció elé, hogy egyes tanszékek betöltése nagy nehézségekbe ütközik. Amint tehát méltóztatnak látni, nem állhatok meg bizonyos személyi nehézségek felemlitésénél, hanem tovább megyek: szerves reformot dolgozunk ki, amelyet már szeptemberben életbe léptetünk és a szorgalmi időt az egyetemeken lényegesen meg fogjuk nyitjtani, mert tisztában kell lenni azzal, hogy az a középosztálybeli magyar szülő azokat az anyagi eszközöket, amelyek gyermekeinek egy egyetemi városba elküldéséhez szükségesek, a mai viszonyok közt igen nehezen tudja megszerezni. (Éri Márton: Azért kellene kötelező hallgatás!) Ezzel az áldozattal szemben ez a szülő méltán megkövetelheti azt, hogy egy szellemi, kulturális ekvivalenst kapjon, hogy fia azt az időt, amelynek ott töltését ő akkora áldozattal teszi lehetővé, jövője szempontjából haszonnal fel is tudja használni. Azt is kéri tőlem az igen t. képviselő ur, hogy konkretizáljam a dolgokat. Há van, amire azt lehet mondani, hogy: secret de Polieinelle, akkor ez az. Hogy mire céloztam és miről beszéltem, azt ebben az országban mindenki tudja, hiszen ezek a dolgok nem zárt ajtók mögött folytak le, hanem hosszú idő óta teljes nyilvánosság mellett történnek; hogy tehát ezeket a kínos dolgokat tovább konkretizáljam, azt hiszem, célhoz nem vezetne. Én azonban nagyon csodálkozom Pakots igen t. képviselő ur, hogy ön mellékcélokat tételezett fel nálam. Ez nem méltó sem önhöz, sem énhozzám, úgyhogy felszólalásának erről a részéről, azt hiszem, nem kell nyilatkoznom. Eggyel szeretném felszólalásomat zárni. Mindazt, amit tettem, tettem a magyar ifjúság, a magyar jövő, a magyar kultúra érdekében, de tettem az egyetemi gondolat népszerűsítése érdekében is. (Helyeslés ) Mert ha az egyetemek ellen merültek fel hangok ; ezek onnan táplálkoztak, hogy többen azok közül, akik az egyetemet elhagyták, nem vittek onnan magukkal az életbe kedvező impressziókat, különösen azok, akik ebben a teremben itt összegyültünk. Ilyen körülmények között azt hiszem, az egyetemi gondolatot is akkor szolgálom legbecsületesebben és akkor járultam hozzá ahhoz^ hogy az ellenvetések végrevalahára némuljanak el, ha biztositom azt, hogy az egyetemen ép! olyan elsőrendű munka folyjék az egész vonalon, mint ahogy azt a nemzet megkívánja. Ismétlem, nem általánosítottam, hanem egy törpe kisebbségről beszéltem; szavaimat e részben félremagyarázni nem lehet. De arról biztositom a t. Házat, hogy aa egyetemen okvetlenül rendet fogok teremteni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Pakots József: Igen t. Képviselőház! At. minister or beszédében azokra a kérdésekre, amelyeket én felvetettem, megint csak általánosságban válaszolt, bár beszédének utóbbi részében volt néhány konkrét intézkedésre vonatkozó nyilatkozat, (Bleyer Jakab: És ez a fontos.) amelyet örömmel hallottam és örömmel veszek tudomásul. Abban azonban a minister ur nem tudott nekem megnyugtató felvilágosítást adni, hogy miért jutott oiyarf helyzetbe, hogy kénytelen volt ebben a kérdésben a nyilvánosság támogatását provo : kálni. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás és közoktatásügyi minister: Megmondtam: erkölcsi lehetetlenséggé akartam tenni!) Megmondom miért. Mert én épen azt a tekintélyt kívánom megvédeni, amelyről a minister ur megemlékezett. Ezt a tekintélyt a minister ur nem tudta a maga számára biztosítani a tanári karral szemben akkor, amikor például az Ádám-ügy került napirendre, akit a minister ur kinevezett, de aki még ma sem, taníthat az egyetemen. Itt van az a tekintélyrombolás, amelyet a minister úrral szemben elkövettek. Ennélfogva mivel akkor a minister ur nem tudott kellő erőt kifejteni és nem tudott maga iránt kellő respektust tanúsíttatni, innen eredt azután, hogy végül kénytelen volt egy ilyen üggyel idejönni a nyilvánosság elé, hogy a parlament és a közvélemény nyilvánossága mellett és az ebből való erőgyűjtés mellett, a maga jószándéku törekvéseinek és célzatainak ujabb alapot és erőt biztosítson. Én nem azt mondottam, hogy ellenzéki létemre a parlament nyilvánossága elől el akarok vitatni valamely ügyet. Nem azt mondottam, hogy kár volt, hogy ezt idehozta a minister ur. Én csak azon csodálkoztam, hogy fegyelmi kérdéseket a minister ur nem tudott elintézni in camera caritatis. Itt van az oka annak, hogy a minister ur tekintélye megrendült és kénytelen volt — ezen csodálkoztam — idejönni a parlament elé és ezzel olyan helyzetet dokumentálni ország-világ előtt, hogy a minister ur és az egyetemi tanárok között hallatlan nagy viszály, nagy nézeteltérés fejlődött ki, ami igazán nem járult hozzá sem a minister ur, sem a tanári kar tekintélyének növeléséhez. (Kuna P. András közbeszól. — Bródy Ernő: Kuna mint egyetemi szakértől Már ehhez is érti! — Kuna P. András: Majd Bródy ur lesz az!) Egyebekben pedig ismétlem, hogy mindazt, amit a minister ur a jövő programmját illetőleg az egyetem tanítási rendszerének megjavítása érdekében itt elmondott, megnyugvással veszem tudomásul, mert azok a jelenségek... (Kuna P. András közbeszól. — Zaj.) Elnök: Kuna P. András képviselő urat kérem, ne szóljon közbe állandóan.
