Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-183

: Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1928 június 9-én, szombaton. 387 Pakots József: Azokat a nyilatkozatokat, amelyeket ebben a vonatkozásban tett, tudo­másul veszem: ez csakugyan a jövő nemzedék érdeke. Minthogy azonban bizalmatlan vagyok a t. minister úrral szemben, mert a multakban is azt tapasztaltam, hogy egyes kérdésekben nem tudott kellő erélyt tanúsítani, sőt amikor magam akartam a nyilvánosság elé jönni kul­túrpolitikai botrányokkal, volt alkalmam sze­mélyesen a minister urnák azzal az óhajával találkozni, hogy talán jó lesz kerülni ezekben a kérdésekben a nyilvánosságot — mondom, minthogy homlokegyenest ellenkező álláspon­tot foglalt el, mint ebben a beszédében; továbbá minthogy bizalmatlansággal viselte­tem a kultuszminister ur iránt abból az okból, mert a kultuszminister ur tekintélyének fen­tartása szempontjából teljesen kiegyensúlyo­zott kultúrpolitikai irányt nála a múltban sem találtam meg, mivel mindig a legszélsősége­sebb álláspontot foglalta el aszerint, hogy mi volt a kivánatos: a minister ur válaszát nem veszem tudomásul. (Zaj.) Elnök: Kivan a minister ur a viszonválasz jogával élni? Grr. Klebelsberg Kunó vallás- ési közok­tatásügyi minister: Nem! (Almássy László: Személyes kérdésben kérek szót!) A szó a kép­viselő urat megilleti. Almásy László: Csak egypár szóban kívá­nok t. képviselőtársam beszédére reflektálni. új* Ugy a többségi párt nevében, mint saját ne­vemben kijelenthetem, hogy a közvéleményt •jobban érdeklő lényeges kérdésekben álláspon­F tunk mindig az volt, hogy az interpellációk előterjesztésére szánt időmeghosszabbitás elé a többség által gát ne vettessék. Minthogy eb­ben a kérdésben is Pakots József t. képviselő­társam olyan természetű interpellációt szándé­kozott elmondani, amely a közvéleményt job­ban érdekli, abban a felfogásban voltunk, hogy az interpellációk idejének meghosszabbitása elé gát ne vettessék. A közbejött incidens, a napirendi vita és a házszabályok magyarázata címén történt felszólalások azonban a hangu­latot megváltoztatták és tisztán ennek tulajdo­nítható az, hogy a többségi párt az interpellá­ció idejének meghosszabbításához nem járult hozzá. (Helyeslés jobb felől. — Mozgás a szélső­baloldalon.) Hogy a kormány és a többségi párt a vita adminisztrálását és irányítását harmó­niában vezeti, ez egészen természetes. (Pakots József: Személyes kérdésben kérek szót!) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő ur szólani? (Pakots József: Személyes megtámad­tatás címén! — Perlaki György: Ki támadta meg?) Én ugyan nem vettem észre, hogy a kép­viselő ur az előbb felszólalt Almásy László képviselő ur szavaival személyében megtámad­tatott volna, amennyiben azonban megtáma­dottnak érzi magát, a szólás joga a képviselő urat megilleti. Pakots József: Almásy László igen t. kép­viselő ur jónak ós szükségesnek látta ebben a kérdésben az én beszédem idejének meg nem hosszabbítása tárgyában követett eljárásuknak magyarázatát adni, mert azzal a megállapodás­sal és azzal az engem lekötelező Ígérettel szem­ben, hogy a többségi párt hozzájárulása bizto­sítva van beszédem meghosszabbitása tekinte­tében, teljesen más álláspontra méltóztattak helyezkedni. Én csak csodálkozásomat fejezem ki a felett, hogy akármilyen incidens, mint amilyen ez a tisztán házszabályokból eredő in­cidens is volt, amelynek teljesen jogos alapja volt az ellenzék részéről, alkalmas arra, hogy a többségi párt álláspontját megváltoz­tathassa; mert az történt, hogy megváltoztat­ták azt az ígéretet, amelyet méltóztattak tenni. Ebben a kérdésben tehát felesleges volt a ma­gyarázat, mert nekem van igazam, nem a t. képviselőtársamnak. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon. — Derültség a jobboldalon.) Elnök: Kérdem ezek után, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi minister urnák Pakots József képviselő >ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Fábián Béla: A kérdés feltevéséhez ké­rek szót!) Fábián képviselő ur a kérdés feltevé­séhez kért szót. A szó a képviselő urat meg­illeti. Fábián Béla: Tisztelettel kérem a határo­zatképesség megállapítását. (Éri Márton: Ez a kérdés feltevéséhez való hozzászólás? — Nagy zaj.) Elnök: A jegyző urat kérem, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Szabó Zoltán jegyző (megszámlálja a jelen­lévő képviselőket): Ötvenegy! Elnök: A Ház határozatképes. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatik-e a vallás- és köz­oktatásügyi minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szí­veskedjenek felállani. (Megtörténik ) Többség! A Ház a választ tudomásul veszi. (Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő,urak! Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a jegyző­könyvet). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a fel­olvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nines, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 3 óra 40 perckor.) Hitelesítették : Flandorffer Ignác s. h. Fáy István s. k. naplóbiráló-bizottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XÜÍ. 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom