Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

32 Az országgyűlés képviselőházának ben megkövetelje, hogy az meg legyen, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nem lehet felváltva gyengének és erősnek nevelni egy nemzetet, hanem állandóan erősnek kell nevelni, még ha az némi kényelmetlenséggel is jár. (Ugy van! Ugy van! Taps a bah és a szélsőbaloldalon.) Erre az oldalra is még valamit. Vannak széles társadalmi rétegek, amelyeknek saját akarata a mai választási rendszer mellett tulajdonképen nem igen számit, mert az ő szavazatukkal rendelkezik X vagy Y, ez vagy amaz. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem a szociáldemokratáknál van ez, azoknak van elég erős szervezetük, azoknak van erős kohéziójuk, hogy szembe tudnak szállni mindennel, hanem épen azoknál az elemeknél, amelyek ma a mai társadalmi renddel nem állanak ilyen szöges ellentétben. Mi ennek a következménye? Parlamentáris kormányzat mellett annak a rétegnek és azoknak az embereknek érdekei jönnek tekintetbe, akiktől a választás sorsa függ. Azok a széles rétegek tehát, amelyek a választásoknál csak anyagot alkotnak, (Ugy van a szélsőbaloldalon.) és nem öntudatos tényezők, természetszerűleg elhanyagoltnak fogják látni az ő érdekeiket. Nekem egy egészen kis érdekes reminiszcenciám van a régi időkből. A régi időkben egyszer kevéssel a választások előtt egy iparpolitikai kérdés merült fel és abban az iparpolitikai kérdésben — nem tudom, milyen volt — ellentétben állottak egymással a vállalkozók és a munkások érdekei. Az én pártom annak a meggyőződésnek az alapján, amelyet magának alkotott, ebben a kérdésben azt a felfogást tette magáévá, amely a munkásoldalon érvényesült. Azt mondották nekem azután: micsoda szarvashibát követtetek el ti megint? — Miért? — Hogy azoknak a pártjára állottatok. — Miért? Nem volt igazunk? — Igazatok volt, de azok nem választók, azok nem szavazók, azoktól nem függ semmi. A választások előtt hogyan követhettetek el olyan hibát, hogy teoretikus igazság miatt azoknak pártjára állottatok, akiktől szavazatot nem kaptatok és elidegenitettétek azokat, akiknek szavazatától a választások sorsa függ. Ez a kis eset dióhéjba szoritva mutatja, hogy széles rétegek belső megnyugvása, érdekeik kellő érvényesítése függ attól, hogy felszabadittassanak az ő alkotmányos jogainak gyakorlatában. Ennek ellenére a legnagyobb elismeréssel vagyok a kormány által most kezdeményezett szociálpolitikai akció iránt. Bizonyos fentartásokkal, amelyeket az önkormányzati elem érvényesítése tekintetében tenni lehet, ezeket a szociálpolitikai kezdeményezéseket igen nagy mértékben és nagy súllyal a kormány mérlegének javára elkönyvelendőnek tartom. De ez nem elégitheti ki azokat, akik ma ugy érzik, hogy jogaik gyakorlásában nullifikálva vannak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék elhinni, sokkal kevesebb veszély az országra nézve az, ha jogok gyakorlásával itt-ott a demagógia által félrevezetve, veszedelmes elemeket hoznak a Házba, mert itt a Házban ezek nem veszedelmesek, csak künn veszedelmesek. (Ugy van! balfelől.) Sokkal kevésbé veszedelmes az, ha a nem tetsző irányzatok itt érvényesülnek, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mintha széles rétegekben meginog a bizalom a törvények, az alkotmányos jogok ereje iránt. (Ugy van! balfelől.) Ezek volnának azok a gondolatok, amelyeket teljes igénytelenség-gel abból a szempontból óhajtottam kijelenteni, hogy hol látom hiányosnak még azt a relativ konszolidációt is, amely173. ülése 1928 május 22-én, kedden. nek bizonyos pontjáig eljutottunk. Megvallom, itt talán utolsó fejtegetéseimmel sem voltam szöges ellentétben az igen t. többség álláspontjával. Hiszen az utolsó viták folyamán engem a legnagyobb meglepetéseknek egyike ért, amelyeket életemben tapasztaltam: kipattant az, hogy a titkos szavazás az egységespárt programmja. (Kun Béla: De csak papiron! — Malasits Géza: A keblek mélyén elrejtve marad még száz esztendeig is! — Jánossy Gábor: Halljuk Apponyit! — Szilágyi Lajos: Nagyatádi Szabó István programmjában is benne ' volt!) Én ennek eddig semmi nyomát nem láttam. Én nem kivánom, hogy az én fejemmel, az én érzésemmel gondolkozzanak, érezzenek, aszerint cselekedjenek; gondolkozzanak a magukéval és cselekedjenek a maguké szerint. Ha tehát az áll, hogy a titkos szavazás az egységespárt programmjában van, akkor vannak jelenségek, amelyeket nem értek meg. Azt megértem, hogy egy államférfiú, vagy egy párt kitűz magának egy célt és azt mondja: ezt azonban csak fokozatonkint akarom megvalósitani. Ezt megértem; ott lehet véleménykülönbség a követendő tempó tekintetében. De azt nem értem meg, ha egy államférfiú, vagy egy párt visszafelé való lépést tesz azon a téren, amely állitólag programmja. (Ugy van! balfelől.) Már pedig a legutóbbi választási törvény megalkotásánál a szavazás titkosságának terén visszafelé lépés történt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amit semmiképen sem tudok megegyeztetni azzal, hogy teljesen méltányolom és teljesen meg leszek elégedve — nem a magam szempontjából, hanem a mai hatalmi viszonyok között elérhető célok szempontjából, — ha azt fogom tapasztalni, hogy a választási szabadság, a választási titkosság felé egy elhatározó lépést tesznek előre. Ennek elvárására feljogosit engem az ország kül- és belhelyzetének mérlegelése s az a szoros összefüggés, amely a honpolgárok akaratának szabad érvényesülése és érdekeiknek szemmeltartása közt az egész vonalon fennáll. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Én, amint mondám, teljes tárgyilagosságomnak azzal is jelét akarom adni. hogy a már elért eredmények folytán az appropriációt a kormánynak megszavazom. (Éljenzés a jobboldalon,) De ajánlom figyelmébe, hogy talán-talán egyetmást figyelmébe méltathatna azokból, amiket elmondani bátor voltam. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Borbély-Maczky Emil! Elnök: Nincs itt, töröljük! Ki a következő szónok? Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Az a nagy megtiszteltetés, hogy a magyar Képviselőházban gróf Apponyi Albert után szólalhatok fel, egyúttal alkalmat nyújt nekem arra, hogy megmondjam, milyen nagy öröm és gyönyörűség látni és hallani gróf Apponyi Albertet az emberi jogok védelmében, a nemzet jogainak védelmében, a helyzet tisztázására való törekvésében. Az, amit ő mondott, ugy közgazdaságilag, mint az emberi jogok szempontjából csak megerősit bennünket abban a küzdelemben, amelyet mi ezekről a padokról ezekért a célokért folytatunk. Gróf Apponyi Albert az ő személyiségével,