Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-182

340 Az országgyűlés képviselőházának és viz állott egymással szemben, amely olyan szerencsétlensége volt az elmúlt esztendőkben a politikai pártoknak, s amely lehetetlenné tette a komoly törvényhozási munkát. Igenis voltak álláspontok, megmaradtak talán az, elvi ellentétek, de ezek áthidalhatók, kieeryenlithetők voltak. És ezt tekintem a politika szempontjából is rendkivül fontosnak, túl^ ennek a különben is rendkivül jelentős törvényjavaslatnak jelentőségén. Legyen már egyszer olyan atmoszféra, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos kérdésekben világnézleti és minden ellentét ellenére is itt munka legyen, és hogy — ismétlem — ne a legyőzés, hanem a meggyőzés fegyverével éljünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Minden remény megvan erre. E javaslat vitája — amelynek során a legszélsőbb ellenzék részéről is kaptunk hozzájáruló szavazatot — lehetővé teszi ezt az atmoszférát és kvázi bevezetője lehet egy olyan további magyar politikának, amelynek én nagv jövőt jósolok. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy a konzervatív politika, amelyet magam is követek és igen sokan ebben a parlamentben követnek, feltétlenül antiszociális. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez régen megcáfolt tétel. Méltóztassanak a nemzetközi politika tudott adatait elővenni s ezekből méltóztatnak látni, hogy Vannak konzervatív kormányok, amelyek igenis nagyon erős szociális törvényjavaslatokkal látják el az. ő törvényhozásukat. (Farkas István: Bizony! Bár nekünk volna ilyen konzervatív kormányunk!) Az az érzésem, hogy a konzervatív politika, ha egyben reformpolitikával kapcsolatos, feltétlenül rálép a produktiv szociálpolitika talajára is. (Ugy van!) Azért, bár hangsúlyozom, a konzervatív politikát és hangsúlyoztam beszédem első felében azt, hogy bizonyos gazdasági és financiális szempontok határt szabnak minden szociális politikának, nem ; akarok semmiféle impotens szociálpolitika védelmére kelni. Én csak egyrészt azon megbízásomnak akartam eleget tenni, amelyet a bizottságtól kaptam, amely kötelességemmé teszi, ezen szempontok kidomboritását, másrészt azonban a magam lelkiismeretének tettem eleget, amidőn itt hitvallást tettem nemcsak a magam nevében, hanem annak a pártnak nevében is, amelyhez tartozni szerencsém van, hogy nem zárkózunk el semmiféle szociálpolitikai lehetőség elől. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Gál Jenő: Megcsinálják a gazdasági numerus clausust! Ez a Programm!) Nekünk volt bátorságunk olyan kérdésekhez, hozzányúlni, amelyekhez való hozzányulás igen fájdalmas volt, s meglesz a bátorságunk olyan kérdésekhez hozzányúlni, amelyek — hogy igyfejezzem ki magamat — a nagytőke-érdekeltségnek nem lesznek szimpatikusak. (Farkas István: Eddig nem volt meg ez a bátorságuk!) Végül a minister úrhoz szólok. Távol áll tőlem minden bizantinizmus, hiszen lelkem mélyéből ellenszenvvel viseltetem minden ilyen iránt. A minister úrhoz szólván beszédem befejezéseképen, lehetetlen, hogy meg ne mondjam, hogy abban a hatalmas, eleven erőben, amely benne mindenféle szociális törvényjavaslat tekintetében megnyilatkozik, nagyon bizunk. (Ugy van! a jobboldalon.) Ö nem vár biztatást, az^ő hatalmas energiája előre fogja ezeket a kérdéseiket vinni; de azt megkívánhatja, — és ezt meg is Ígérjük neki — hogy azok elé a javaslatok elé, amelyeket ő fog hozni, mi akadályokat giörditeni semmiesetre nem fogunk. (Ugy van! jobb felől.) A magyar szociálpolitikai fejlődés tekintetében modernek fogunk 182. ülése 1928 június 8-án, pénteken. lenni és el fogjuk ismerni az ő munkásságát, amely munkásságot itt most én, mint részben előadó, de mint pártunk szónoka is, köszönettel elismerek. A javaslatot elfogadom. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől, a baloldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő! (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! A parlamenti illem szokása szerint foglalkozom előttem szóllott t. képviselőtársam beszédével. Megígérem;} hogy beszédem további részében szakszerű leszek és csakis a szociális kérdés fog irányítani, de ebben a pillanatban méltóztassék megengedni, hogy egy pillanatig jogász legyek és eg_y jogászi hasonlattal próbáljam megvilágítani igen t. képviselőtársam beszédét. T. képviselőtársam válaszolt Petrovácz Gyulának, Petrovácz Gyula a múlt alkalommal egy apasági keresetet nyújtott be a javaslat birtokáért. Most t. képviselőtársam benyújtotta a viszontkeresetet. (Propper Sándor: Kontra apasági kereset!) Vitáznak egy; mással, kié ez a javaslat, vájjon a támogató párté-e, vagy pedig magáé az egységespárté. Én nem szólok bele ebbe a vitába. (Zdj jobbfelől és a középen. — Örffy Imre: Azoké, akik megszavazzák!) Nem szólok bele ebbe a vitába, de szerintem mélyen t. képviselőtársam eljárásában következetlenség van. Petrovácz Gyula azt mondotta, hogy: »Ez a mi javaslatunk, ezt én elfogadom, ez teljes, ehhez nem kell semmit hozzátenni, ezt nem kell komplikálni itt a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó résszel«. Ö tehát teljesen konzekvensen járt el, amikor elfogadta és megszavazta a javaslatot. Ezzel szemben az igen t. képviselőtársam azt mondotta: »sajnálja, hogy ez a javaslat a mezőgazdasági munkásokra nem terjed ki«. (Temesváry Imre: Ezidőszerint!) Hát én csodálkozom ezen a sajnálaton, hiszen a képviselő ur a kormánypárt tagja, az alkotás munkájában részt vesz, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) módja van a javaslatot elfogadni vagy el nem fogadni. Sajnálni csak nekünk van okunk és jogunk, (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy van! Ugy van!) a kormánypárt ne sajnáljon és ne kívánj

on részvétet maga iránt, a kormánypárt igyekezzék elveit érvényesíteni és ha mélyen t. képviselőtársamnak az a gondolata, hogy a mezőgazdasági munkásságra vonatkozó részt be kell foglalni a javaslatba, akkor méltóztassék emellett kitartani, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) méltóztassék emellett harcolni, méltóztassék emellett döntő szavazatot produkálni, vagy pedig amennyiben nem fogadtatnék el nézete, ne méltóztassék megszavazni a javaslatot. (Ugy van! a szélsőbaloU dalon.) Ez a konzekvencia. Ezt a konzekvenciát az én mélyen t. képviselőtársam nem vonta le és igy ebben apasági viszályban, fájdalom, nekem Petrovácz Gyula oldalára és az ő konzekvens eljárása mellé kell állanom. (Farkasfalvi Farkas Géza: Orvosi vérvizsgálatot kell csinálni, hogy ki az apa!) T. Képviselőház! Mélyen t. képviselőtársam felszólitott minket, baloldalt is, az együttműködésre, az együttes munkára. Én az együttes munkát és az együttes működés kritériumát, nem a hajbókolásban találom, (Ugy van