Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 1928 június 6-án, szerdán. 315 e számkolosszusok alapját képező biztosítási, vagyis hozzájárulási kulcs és arány megváltoztatásához. Ez esetben pedig nyíltan rá kell mutatni arra, hogy az igénybevehető tényezők közül melyiket tartják alkalmasnak és anyagilag elég erősnek ezen többlet-kiadások fedezéséra Mert mint minden szociális intézménynek, ugy ennek is természetszerű alapfeltétele az anyagi erő. Ernszt Sándor igent.(képviselőtársam rámutatott arra, hogy a jelenlegi társadalmi és gazdasági berendezkedésnél ezt az anyagi erőt teljesen az állam nem adhatja, tehát rá kell hárítani az érdekeltekre. Az érdekeltek pedig jelen esetben a munkáltatók a munkavállalók és az állam. Hogy melyiknek mily irányú és mily arányú az érdekeltsége, arra nem óhajtok rámutatni, mert hiszen ez közismert dolog. Tény azonban az, hogy ezen érdekeltségeknek egymással és a közzel szemben való viszonyából kifolyólag ezen hozzájárulási kulcsnak és aránynak megállapitása volt ezen törvényjavaslat legkényesebb, de — minthogy az az egész intézmény alapját képezi — egyúttal legfontosabb problémája is. Mert ha tudjuk és elismerjük is azt, hogy a munkásság megelégedettsége és jóléte, a munkásság egészségének fejlesztése és ebből fakadó nagyobb munkabirása, a munkásság kultúrájának fejlesztése és az ebből fakadó jobb munkateljesítmény közös érdeke a munkáltatónak és munkavállalónak, mégis azt kell látnunk, hogy ez a közös érdek csakhamar ellentétessé válik, amint az ezeket megteremteni .. hivatott szociális intézmények anyagi erejének előteremtéséről van szó. És itt kell közbelépnie mint egy kiegyensúlyozó tényezőnek a harmadik érdekeltnek, az államnak és — figyelembevéve az állam szempontjából is a másik két érdekelt fél teljesitőképességét — vigyáznia arra, nehogy az a megterhelés valamelyiknek exisztenciáját veszélyeztesse, Őrködnie azon, nehogy az egyik fél a másik rovására a reá váró terhektől szabadulni akarjon és a két érdekelt fél teljesítőképességét meghaladó, azonban az intézmény felállátásához okvetlenül szükséges többletkiadást, mint. állam, magára vállalnia. De amint a másik két tényező, ugy az állam teljesitőképességének is megvan a maga határa. Ez a határ pedig — sajnos — nálunk. Csonka-Magyarországon jelenleg elég szűk, s a javaslat ezt az állami hozzájárulást csak inkább abból a szempontból fixirozhatja előre, hogy az a jövő folyamán kevesebb ne legyen. És ennek az állami hozzájárulásnak fokozódott emelkedése nagyon is kívánatos, ami remélhetőleg meg is fog történni akkor, amikor a jobb gazdasági viszonyok bekövetkeznek és főleg akkor, amikor a társadalom is fogja már érezni ennek a törvénynek tehermentesítő hatását, mert hiszen jelenleg a szegényüggyel járó kiadások és főleg az elhagyott gyermekek eltartásával járó kiadások. amelyek szintén csökkenni fognak az árvákról és félárvákról való gondoskodás folytán, rendkívül sújtják az állam teherbíró képességét. Ha tehát tárgyilagosan és elfogulatlanul nézzük azokat a lehetőségeket és adottságokat, amelyek e törvényjavaslat tervezőinek lelkiismeretes munkájukban szigorúan megszabták a mozgási teret, akkor ezt a javaslatot jelen formájában is mint egy kezdeti úttörő javaslatot a legnagyobb örömmel és megelégedettséggel kell fogadnunk. (Ugy van! Ugy van!) Megelégedettséggel és a jövőben való teljes reménykedéssel fogadhatjuk ezt a javaslatot, mert hiszen megvan a garancia ennek az intézménynek hatalmas fellendülésére. Hiszen számitanunk kell arra, hogy a gazdasági viszonyok javulásával és az ipar fellendülésével mindig nagyobb ipari munkástömegek fognak csatlakozni. De feltétlenül számitanunk kell arra is, hogy a jelenlegi törvényjavaslatban még nem szereplő munkáskategóriák és társadalmi rétegek nagy számának bekapcsolódása folytán ugyancsak nagy szaporulat fog előállni. Számitanunk kell továbbá arra, hogy az ennek a törvényjavaslatnak rendelkezései folytán is mind jobban és jobban javuló egészségügyi viszonyok révén is az intézménynek rizikója mindig csökkenni fog s ennek következtében a rendelkezésre álló hatalmas tőke és annak hozama teljes egészében a biztosítottak igényeinek kielégítésére lesz fordítható, annál is inkább, mert hiszen ezt a tőkét és annak hozamát a jelen esetben sem osztalékok, sein tantiémek, sem jutalmazások nem csorbíthatják, sőt — miután az állam már kezdettől fogva egymillió pengővel járul hozzá az adminisztrációhoz — még adminisztrációs költségek sem igen fogyaszthatják. Hogy pedig ez a várva várt fellendülés minél hamarább megtörténjék, annak első és alapfeltétele, hogy ez az országos társadalombiztosító intézet tényleg az legyen, amit a neve kifejez, vagyis hogy ebben az országos társadalombiztosító intézetben a társadalom minden olyan tagjának helye legyen, aki munkája, illetve keresete révén tartja el magát, és a jövő eshetőségeire nézve sem saját személye, sem családtagjai más utón biztosítva nincsenek. T. Ház! íme, magamnak is rá kellett mutatnom arra, hogy ez a társadalombiztosító intézmény nem lehet tökéletes addig, ameddig hatalmas társadalmi rétegek abba bele neim kapcsolódnak. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a törvényjavaslatnak ez a hiányossága nem a népjóléti minister ur akarásán állt elő és az ő személyén kivül eső^ okokból jelentkezik. így az ipari munkásság és az egyéb felvett kategóriák nevében csak köszönetet kell szavaznunk a népjóléti minister urnák, hogy ezen hiányosságok, az ebből előállott nehézségek és a későbbi bekapcsolódások révén előálló óriási munkatöbblet nem akadályozták meg őt abban, hogy a törvényjavaslatot legalább jelen formájában és jelen keretei között meg ne alkossa és a Ház elé ne vigye. De ugyancsak köszönet illeti meg a népjóléti minister urat az önálló iparosság részéről is, mert noha azokat sem lehetett még a minister úron kívülálló okokból kötelezőleg bekapcsolni ebbe az intézménybe, mégis módot és alkalmat nyújtott nekik a minister ur arra. hogy. az önkéntes biztositás révén már mostantól kezdve leszögezzék jogaikat arra az időre, amij kor a remélhetőleg minél előbb felállítható kézműveskamara segítsége révén az egész ipa^ rostársadalom kötelezőleg fel lesz vehető az intézmény kereteibe. De tovább megyek, t. Ház, és épen ellentétben Gál Jenő t. képviselőtársammal, azt mondom, hogy még azok is hálára vannak kötelezve a népjóléti minister úrral szemben, akik jelenleg ebben a javaslatban nincsenek benne, mert hiszen ennek a törvényjavaslatnak beterjesztése olyan erkölcsi presszió a többi intézőkörökre, (Ugy van! Ugy van! half elől.) hogy ennek folytán az érdekeltségek a saját érdekeltségi körükbe tartozó egyéneknek a biztosítási intézményekbe való bekapcsolódását tovább már nem halaszthatják, (Ugy van! a jobb- és a báloldalon.) Ezen a téren tehát ném tehetünk egyebet, mint hogy arra kérjük az igen t. nép-