Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-181

316 Az országgyűlés képviselőházának jóléti minister urat, hogy nagy befolyásával, ezen a téren is szerzett óriási tudásával és tapasztalataival, minden elismerésre méltó, kipróbált munkatársaival és szakembereivel támogasson minden olyan dolgot és mozgalmat, amely ezt a javaslatot a kereteiben tökéletesíteni és igy annak nagy fellendülését biztosítani hivatva van. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Amennyiben tehát a törvényjavaslatnak erre a hiányosságára magam is rámutattam, engedjék meg, hogy egészen röviden megemlékezzem egy másik kérdésről, amelyet némelyek szintén mint e javaslat hiányosságát akarnak a közvélemény előtt feltüntetni. Ez a másik kérdés pedig azoknak a szerencsétleneknek megsegélyezése, akik a már beállott aggságuk, rokkantságuk, özvegységük, árvaságuk, illetőleg előrehaladott koruk folytán szorulnak segítségre és a jelen törvényjavaslat kereteiben már be nem kapcsolódhatnak. Bármennyire szükségesnek és kívánatosnak látszik ezeknek a társadalmi rétegeknek is a megsegítése, mégis azt legfeljebb a jelen törvényjavaslattal parallel lehetne megtenni, de ebbe a javaslatba, ebbe az intézménybe azt belekapcsolni lehetetlen. Lehetetlen pedig egyrészt azért, mert ellenkezik magának a biztositásnak, a biztosítási intézménynek lényegével és fogalmával, de másrészt lehetetlen azért is, mert veszélyeztetné az egész intézmény alapját, prosperitását biztositó tőkeképződést. Hiszen mint minden biztosítási ágazatnál, ugy ennél is jogot a járadékra csak az szerezhet, aki a járulékok befizetését eszközölte és a biztosítási intézmény is rizikót csak azokkal szemben vállalhat, akik a rizikó vállalására szükséges tőke képződéséhez befizetéseikkel hozzájárulnak. Ha mármost befizetést nem eszközölt egyéneket óhajtanánk segélyezni, akkor elsősorban is olyan összegekhez kellene nyúlni, amelyeket a befizetők egészen más céllal és egészen más szempontokból vezéreltetve, vagyis a biztosítottak jogainak megvédésére fizettek be, másrészt pedig lehetetlenné tennők a biztosítottak jogos érdekeit kiszolgálni hivatott tőkének szükségszerű képződését és megerősödését. Ha azonban a biztosítási intézmény fogalma és a biztosítottak jogos érdekeinek a veszélyeztetése ki is zárja azt, hogy ezeken a szerencsétleneken a jelen törvényjavaslat keretein belül segítsünk, ez még nem zárja ki azt

v hogy a jelen esetből kifolyólag is a leghatékonyabban fel ne hívjuk az igen t. kormány figyelmét e kérdés rendezésére és ne kérjük, hogy ezt az égető problémát akár külön^ rendelkezéssel, akár a szegényügy rendezésével kapcsolatban mielőbb és minél kielégítőbb módon megoldani igyekezzék. T. Ház! Néhány szóval óhajtanék még megemlékezni az ezzel a törvényjavaslattal tel-_ jesen kapcsolatos intézkedés revíziójának szűk-' ségességéről. Ez pedig a bánya-nyugbértÖrvény keretébe tartozó bányászok, bánya- és kohómunkások öregségi és rokkantsági biztosítása. Nem óhajtok erre hosszasabban kitérni, hiszen az intézőkörök előtt, amelyek hivatva vannak ezen segíteni, teljesen ismeretesek azok az eltérések, amelyek a bánya-nyugbérbiztositó intézmény és a társadalombiztosító intézmény között vannak, és pedig a legnehezebb, legveszélyesebb és az egészséget legjobban megőrlő munka végzőinek, a bányamunkásoknak rovására. Épen azért ép ugy, mint tegnap Kócsán Károly igen t. képviselőtársam, én is csak arra kérem a népjóléti minister urat. hogy ennek az anomáliának eltüntetését még a törvény 181. ülése 1928 június 6-án, szerdán. életbeléptetése előtt igyekezzék keresztülvinni, nehogy a törvény életbeléptetése folytán előállott különbözetek már magukban a munkáskategóriákban is ellentéteket váltsanak ki és a jövőben bekapcsolandó kategóriák körében az egyenlő elbánás elvén alapuló segítésben való hitet és reménységet megingassák. Éri tehát minden további indokolás nélkül bátor vagyok a következő határozati javaslatot beterjeszteni (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Utasitea a Képviselőház a magyar kir. népjóléti és munkaügyi minister urat, hogy a bányamunkások nyugbérügyét szabályozó 4000/ 1926. számú rendeletet vegye revízió alá és annak a bánya- és kohómunkásokra nézve hátrányos intézkedéseit a jelen törvény életbeléptetése idejére hozza összhangba az Országos Társadalombiztosító Intézietre vonatkozó rendelkezésekkel.« T. Képviselőház! Végül legyen szabad csak néhány szóval megemlékeznem az intézmény szervezetéről. A magam részéről az Országos Társadalombiztosító Intézetnek a törvényjavaslatban kontemplált szervezetét a legnagyobb megnyugvással fogadom, mint olyant, amely ugy az intézet fejlesztése és felvirágoztatása szempontjából, valamint a gondoskodására bizott szerencsétlenek érdekeinek megvédése szempontjából a legjobbnak és a legmegnyugtatóbbnak látszik. Meg vagyok róla győződve, hogy az intézmény nagykvalitásu, lelkiismeretes, kiváló jogi és szakképzettségű és hivatásuk magaslatán álló vezetői és tisztviselői kara soha sem fogják szem elől téveszteni a törvény nemes intencióit és azt a magasztos emberbaráti célt, amelynek szolgálatába állottak és munkásságukban nem a hivatalukból reájuk háramló hatalom és hatáskör növelésére, hanem a gondoskodásukra bízott szerencsétlenek érdekeinek minél hathatósabb megvédésére fognak törekedni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Ami pedig az autonóm szerveket illeti, azoktól jogosan kell várni és remélni, hogy teljesiteni fogják kötelességüket és erkölcsi kötelességüknek fogják tartani: teljesiteni azt a munkát, amelyet az intézmény felvirágozásához, a különbségek kiküszöböléséhez és az együttmunkálkodás megteremtéséhez fűződő, nagy nemzeti érdekek szempontjából tőlük jogosan elvárhatunk. Az elmondottakban nagy általánosságban akartam rámutatni azokra az anyagi kérdésekre, amelyeket okvetlenül szem előtt kellett tartaniok a javaslat tervezőinek és amelyeket a javaslat elbírálásánál mi sem hagyhatunk figyelmen kívül. Nekem az az érzésem, hogy az objektív, elfogulatlan kritika sem a népjóléti minister urat, sem az ő munkatársait, sem pedig bennünket, akik e javaslatot változatlanul elfogadjuk, nem vádolhat szükkeblüséggel és a szociális érzék hiányával. Hiszen, mint minden szociális intézménynél, ugy ennél is csak egy lehet a cél: a szegénység és a nyomor kiküszöbölése, a munkástársadalom felemelése, a társadalmi válaszfalak eltüntetése, (Helyeslés jobbfelől és a középen.) a társadalmi 'szolidarizmus megalapítása, (Helyeslés iobbfelől és a középen.) a testvéri szeretetben és a hazaszeretetben való együttműködés megerősítése. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Hogy pedig ezt a célt minél hamarább, minél biztosabban és minél nagyobb mértékben elérhessük, ennek r egyik alapfeltétele a trianoni határok eltűnése. (Igaz! Ugy van!) És miként meg vagyok róla győződve, hogy az igazság útban van és az igazság diadalmaskodni fog, ép ugy meg vagyok győződve arról