Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-181

314 Az országgyűlés képviselőházánál' 181. ülése 1928 Junius 6-án, szerdán. humánus intézkedésekért, amelyek olyan sok ezer és ezer emberen lesznek hivatva az aggság, rokkantság, özvegység és árvaság folytán előállott, nehéz helyzetükben segiteni, hanem örömmel üdvözlöm azért is, mert ez a javaslat élénk és senki által el nem vitatható tanúbizonysága annak, hogy a kormány azon Ígérete, hogy a jelen parlamenti ciklus a szociális alkotások jegyében fog lefolyni, nem marad puszta szó és hogy a kormánynak ezt az igéretét az igen t. népjóléti és munkaügyi minister ur nagy, szociális érzékkel embertársainak javáért dobogó magyar szívvel, leküzdhetetlen és fáradhatatlan energiával és biztos célkitűzéssel viszi a megvalósulás felé. íme. a parlamenti ciklus 17-ik hónapjában ez már a második hatalmas szociális alkotás, a második lex Vass, amely a Ház asztalára került. (Ugy van! a közéven.) És ha az 1897. évi XXI. te. jelentőségében nem is marad el a jelenlegi javaslattól, mégis megkülönböztetett értéket kölcsönöz ennek a javaslatnak az a körülmény, hogy a szociális segélynyújtásnak a magyar törvényhozásban eddig ismeretlen forrásait nyitja meg és azoknak a segítségére siet, akik beállott munkaképtelenségük, illetve eltartójuk és támaszuk elvesztése révén önhibájukon kivül juthatnak abba a reménytelen ée lealázó helyzetbe, amely a társadalom és környezete nyűgévé vált egyénnek volt eddig — sajnos — szánalomraméltó és sokszor minden emberiességet megcsúfoló osztályrésze. (Ugy van! a közéven.) Épen azért, mert ez a javaslat a legelhagyatottabb, a legtehetetlenebb és igy a legjobban rászoruló embertársaink segítségére siet, ennek a javaslatnak elvi ellenzéke ebben a parlamentben és az egész országban nincs. (F. Szabó Géza: Csak Gál Jenő! — Jánossy Gábor: Csak azért, mert ő többet akar!) Maga Gál Jenő t. képviselőtársam is kijelentette, hogy ennek a javaslatnak elvi alapjánál! és épen azért nem tudom elfogadni azt az álláspontját, hogy: »Mindent vagy semmit«. A »mindenkinek vagy senkinek« álláspontjának hirdetése, amikor a segélynyújtás, a segélyt nyújtani akarás csimborasszó jaként állit ja oda ezt az elvet, épen ellenkezőleg, a jelen körülmények közt és a jelen úttörő javaslattal szemben határozottan antiszociálisnak mondható. Mivel pedig ennek a javaslatnak elvi ellenzéke nincs és igy ebben az irányban egyáltalában felesleges vitába szállni, annál több gondot és figyelmet lehet fordítani azokra az elgondolásokra, kívánságokra, többé-kevésbbé méltányosnak is mondható, vagy legalább is látszó kívánalmakra, amelyek azok részéről hangzanak el, akik e javaslat elvi álláspontján állanak ugyan, azt el is fogadják, azonban annak keretein, a szolgáltatások méretein a járadékok esedékességeinek idején és feltételein óhajtanak módosításokat eszközölni. Ám, akik e javaslatnak példátlanul hatalmas, abszolúte szakszerű, a tudomány és a tapasztalat minden szemszögéből megvilágított indokolását átolvassák, azok meg fogják látni, hogy ezek a felmerült kívánságok a törvény előkészítői előtt nem nóvumok, mert magában az indokolásban is rámutatnak ezekre a gondolatokra, azonban ugyanott bőségesen megindokolják azt is, hogy miért kellett igen sok esetben, nem a minél többet nyújtani akaró szivre hallgatni, hanem a körülmények kényszerítő erejénél fogva megszabott szűkebb korlátok között maradni. Épen az indokolásban ezen mindenre kiterjedő és minden lehetőséggel számoló figyelme a legmegnyugtatóbb bizonyíték arra nézve, hogy ez a törvényjavaslat nem a népszerűségre törekvő ambiciózus dilettánsok próbálkozásának, hanem nagy előtanulmányokat végzett, nagy tapasztalatokat és tudást gyűjtött, helyes szociális érzékkel biró szakemberek tudományos töprengésének az eredménye. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ezeknek a szakembereknek az ő tudományos munkálkodásuk közepette a minél nagyobb segiteni akarás mellett féltő gonddal kellett figyelembe venniök a rendelkezésre álló erőviszonyokat és a felhasználható érdekeltségek teljesítőképességét, (Ugy van! a középen.) mert csak igy lehetett ezt a hatalmas művet olyan biztos és megingathatatlan alapra fektetni, amely megadja neki azt az élet- és fejlődésképességet, amelynél fogva később a saját erejéből önmagából tenyészti és termeli ki a minden igényt kielégítő ideális állapotokat. Egy bizonyos óvatosságra azonban e javaslat előkészítésénél már azért is szükség volt, mert hiszen ezzel egy ismeretlen területen, egy terra : incognitán tesszük az első és pedig jelentős lépést, már pedig ennek a lépésnek határozottnak és biztosnak kell lennie, hogy azt mielőbb és minél gyorsabb egymásutánban követhessék a mindnyájunk által várt többi lépések. Felemlíthetné ugyan valaki, hogy ez nem olyan ismeretlen terület, hiszen 19 államban több-kevesebb esztendeje már megvan ez az intézmény és egészen egyszerűen át lehetett volna venni ezekből az államokból azokat az intézkedéseket, amelyek a legjobban beváltak. (Propper Sándor: Sokat át is vettek! Legyen nyugodt!) Mindenesetre követni kell a külföld jó példáit, azonban bármennyire követésre méltónak tartom azt, _ hogy a szerencsésebb helyzetben levő és fejlődött ebb nyugati államok példáit átvegyük, és bármennyire szükségesnek tartom az azokból fakadó tanulságoknak levonását, azonban azoknak minden irányban ellentmondást nem tűrő, döntő bizonyítékként való elénk állítását nem tudem elfogadni, (F. Szabó Géza: Ez természetes! — Propper Sándor: A rosszat mindig átvesszük!) mert ezeknek a külföldi példáknak vakon való követése nemcsak nem hozná meg a kiyánt eredményt, banem ellenkezőleg, káros hatással lehet. Mert ha az előrehaladott külföldi államok példái meg is mutatják a haladás által megkövetelt és^ a haladás további folyamát biztosított utat, és ha irigykedve nézünk is oda és szeretnők is azoknak példáit átvenni, azonban hogy ezekből a haladást biztosító intézményekből melyeket hogyan, mikor, milyen körülmények között és milyen mértékben lehet akár nálunk, akár más nemzetnél alkalmazni, fzt mindenkor a nemzet speciális viszonyai, jellegzetes faji tulajdonságai, (F. Szabó Géza: A nemzeti karakter!) gazdasági és társadalmi tap;ozódottsága és erőviszonyai, erkölcsi, kulturális, szociális és politikai fejlettsége írják elő, hogy azok tényleg a nemzet izmosodását és erősödését szolgálják, ne pedig a nemzet Fzerveinek együttműködését, a gazdasági stabilitást veszélyeztetve, a nemzet kárára, hátrányára legyenek és annak romlására vezessenek. Mindazoknak tehát, akik a jelen törvényjavaslaton épen a külföldi példák nyomán több kiadással járó módositásokat óhajtanak eszközölni, figyelmükbe kell, hogy ajánljam, hogy e kívánságuk és szándékuk beleütközik az egész intézmény prosperitását biztosító, technikai indokolásnak hatalmas számkoloszszusaiba és ha mégis ilyen módositásokat kellene esziközölni, akkor vissza kellene menni