Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-172
24 Az országgyűlés képviselőházáénak akkor a minister ur fel fogja emelni azt az egy adót, amelyet fázisrendszer alapján fizetünk, ha pedig a minister ur többet fog bevenni, akkor le fogja szállítani a forgalmiadót. Én itt az államkassza szempontjából semmiféle nehézséget nem látok, hogy a fázisrendszert bevezessük. Már számtalanszor felvetettem ezt a problémát. Méltóztassék nekem megmutatni, hogy miért nem lehet. Ha más államok tudtak ilyen módon berendezkedni és már le is szállították a fázisrendszerü egyszeri adót, akkor miért kell épen ebben a tekintetben fentartani ezt a lehetetlen rendszert, amely tele van zaklatással és amelynek alapján nem tudunk boldogulni? Méltóztassék egy összegben megmondani, hogy ön be akar venni 140 millió pengőt, — ennyi volt eddig a legnagyobb bevétel — mert az előirányzat most nem ilyen nagy; ezt tessék szétosztani ugy, ahogy akarja, hogy ez az adó befolyjon, egy része az előállítási helyen, a másik része pedig a vámnál. Ezt megcsinálta akárhány nemzet. Ha a minister ur tévedett volna, mint ahogy nem fog tévedni, mert inkább ugy fogja a kalkulációt csinálni, hogy többet vegyen be, képesnek tartom arra, hogy a többletet el is palástolja, nem is mondja meg, hanem másutt számolja el, — akkor megérteném ezt az aggályt. De méltóztassék ezt megcsinálni, akkor nyugalom lesz e tekintetben ebben az országban is. Ne méltóztassék, t. minister ur, a luxusadót bevezetni, mert a luxusadó semmi más, mint a forgalmiadó hatványozása, egyszerűen a forgalmiadon felemelése. A luxusadót inkább csak olyan adónak látom, amely a megélhetést megneheziti. Kérem a szövetkezeti törvény szabályozását, hogy rothadt szövetkezeteiknek ezentúl ne adjunk semmit. Amint Németországban megcsinálták a Reiffeisen-szövetkezeteket és a városok szövetkezetét, csináljuk meg az ipari szövetkezeteket, amelyek szükségesek az egyes foglalkozási ágak közt. Csinálják meg a mezőgazdák közt, csinálják meg az iparosok maguk közt a szövetkezetet, de állami támogatás nélkül, hogy az illető szövetkezet, amely nem más, mint bizonyos egyének összeállása, nagyobb erőt képviseljen. Az állami támogatás itt teljesen szükségtelen. Az állami támogatást igenis szükségesnek látom ott, ahol egy egész ágat akarnak felsegíteni. Követelek egészségesebb kamatláb-politikát és követelem azt, hogy azokat a kölcsönöket, amelyeket külföldről felveszünk, nagyobb kontroll alá méltóztassék helyezni. (Bud János pénzügyminister: Ebben találkozunk! Helyes! Észre sem veszi a képviselő ur, hogy mennyire találkozunk!) Nem szabad elfeledni, hogy a kölcsönöket valamikor vissza is kell fizetni. Aggodalommal nézem azokat a kölcsönöket, amelyeket itt egymásután olyan kamatok mellett vesznek fel, hogy néhány év múlva ezek a kamatok már utópiáik lesznek. Azt mondom, hogy inkább magunk segítsünk magunkon, ahogy lehetséges. Ezeket a magas kamatlábú kölcsönöket azonban, amelyeket most felvesznek, nagyon egészségtelen politikának tartom. Természetesen még sokkal egészségtelenebbnek látom azt, amit a vidéken művelnek, ahol 16% alatt ma sincs kamat. Hogy különben csak utaljak arra, amit a minister ur mondott, hogy a 8%-on felüli kamat uzsora, méltóztassék nézni az állami intézetet, a Futurát, ott is 9%-ra kapják a zöldhitelt, ami szintén igen veszedelmes üzletág, amelyet Magyarország mezőgazdái esetleg borzasztóan megkeserülné172. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. nek. (Mozgás a jobboldalon.) Én keresztülmentem ezen 1897-ben, t. uraim, én tudom, hogy mi a zöld-hitel és ismerem ennek veszélyeit. Még a kisiparosok és kiskereskedők hiteligényeiről akarok szólni. Akartam beszélni a kivitelről, a tranzitról, a kikészitési forgalomról, de nincs elég időm, úgyhogy, mindez most háttérbe kerül. Most még be akarom bizonyítani a minister urnák azt, amit mondottam. Annak bizonyítására, hogy amit mondottam, azt az igazságnak megfelelően mondottam, előbb idézem Popovics Sándort, a Nemzeti Bank elnökét. (Halljuk! Halljuk!) Legyenek szívesek meghallgatni, hogy mit mond idevágó könyvében (olvassa): »Az állam közintézményeiben és gazdálkodásában túlsokszor találkozunk törekvésekkel, amelyek a gazdasági lehetőségeknek és a helyes gazdasági követelményeknek alighogy felelnek meg. Az alkotás vágya, egyesek sáfárkodása, szorgalmazva az adminisztratív közegek által csak azért, hogy. bebizonyítsák létezésüknek jogosultságát, sokszor szembetűnik a beavatottaknak. Idegen emberre, ezt megfigyelve, olyan benyomást tesz, ha a különböző törvényhozói és adminisztratív intézkedéseket látja, mintha ujat teremtve, a már életben lévő intézmények megváltoztatására i törekednének, és ezzel dokumentálni óhajtanák, mintha a háboruelőtti Magyarország teljesen felépitetlen puszta föld lett volna és most már halaszthatatlanul kell hozzáfogni az irtáshoz és építéshez épen abban az időben, amikor a gazdasági gyógyulásnak leginkább volna szüksége az óvatos kíméletre.« (Bud János pénzügyminister: Olvassa azt a mondatot is, ahol elismeri, hogy a pénzügyi kormányzat megfelel! Mit ír a pénzügyi kormányzatról í Ugyanebben irta, tessék azt is felolvasni!') Én most csak arra hozok bizonyítékot, hogy igaz az, amit mondottam. (Bud János pénzügyminister: Tessék felolvasni azt is, mit ír a pénzügyi kormányzatról három mondattal tovább!) Nekem most nincs annyi időm; önnek jogában áll akármikor beszélni, tessék felolvasni. A még hátralévő 12 percet bizonyításra ki kell használnom. Popovics Sándor a következőket mondotta a Közgazdasági Társaságban (olvassa): »Popovics Sándor elnök reflektált Földes szavaira és ennek során súlyos kijelentéseket tett, többek között rámutatott arra, hogy ami nálunk a kiadások apasztása terén történt, az nem lépte túl a létszámcsökkenés rendszabályait, ellenben senki nem foglalkozott nálunk azzal, hogy az állami adminisztráció keretei egyszerüsittessenek. Meg kellene vizsgálni, mi az, amit nem bírunk el tovább az állami adminisztráció terheiből. Szükség van-e egyáltalában annyi ministeriumra? Amikor másutt összevonták a központi hatóságokat. Kell-e egyáltalában mindaz, ami hivatal és közintézmény formájában ezidőszerint fennáll?« — Tovább ezt mondja Popovics: azt hiszem ő nem olyan véres szájú, mint Sándor Pál, neki talán lehet hinni; ő nem ellenzéki. Ezt mondja (olvassa): »A külföldi kölcsönök igénybevételében mértéket tartsunk és felhasználásukat a legszigorúbban értelmezett jövedelmező befektetésekre korlátozzuk.« (Bud János pénzügyminister: Azt tudja a képviselő ur, hogy minden külföldi kölcsönt egyetértésben vettünk fel!) Ezt mondja Popovics. Itt van azután a tőzsde közgyűlése, amely a következőket mondja; azt hiszem, szintén nem defetista, mint én. (Bud János pénzügyminister: Olvastam! — Bródy Ernő: De mi nem olvastuk! Halljuk!) A minister ur olvasta, de a t.
