Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-172
Az országgyűlés 'képviselőházának 172. ülése 192$ május 21-én, hétfőn. 25 urak nem olvasták; nekem pedig sokkal fontosabb, hogy az urak tudják, mi áll benne, minthogy a minister ur tudja (olvassa): »A beruházások céljaira felvett hosszú- és rövidlejáratú kölesönök hatalmas összegének évi kamatterhe immár igen súlyos terhet ró a nemzetre annál is inkább, mert ezek a kölcsönök bizonyos részükben olyan célokra is fordíttattak, amelyek a szó szoros értelmében gyümölcsöző beruházásoknak nem nevezhetők.« — Később pedig ezt mondja (olvassa): »Valóban szinte ugy tetszik, mintha a pénzügyi kormányzat nem számolna eléggé azzal, hogy a termelésnek, a kereskedésnek s a fogyasztásnak ez a pihenésnélküli teherviselése olyan hatással lesz majd az elgyengült m agángaz diaságokra, amely végső következményeiben az államháztartást is kedvezőtlenül fogja érinteni.« Más ez, mint amit én mondtam Î (Tovább olvassa): »Ezzel a megállapítással szemben arról olvastunk, hogy az 1926. év végétől fogva a betétek több, mint 42%-kai szaporodtak.« — S most itt van, amit a minister ur akart (olvassa): »Már pedig ha ez igy áll, nem lehet ok komoly panaszra, mert hiszen ahol ilyen irányú tőkeképződés megy végbe, ott a termelés biztos alapokon nyugszik. Fájdalom azonban a tőkeszaporodásnak ez a kétségtelenül hiteles megállapítása, amelyben más körülmények között gazdasági haladásunk kedvező jelét látnók, nem nyugtat meg bennünket. Mert ha összevetjük a kisérő körülményekkel, nevezetesen a vállalkozói f munka vontatottságávai, a kereskedelem pangásával, a hitelviszonyok kedvezőtlenségével, az értékpapirkivitel megállásával, a munkátlanság fokozódásával s a drágaságnak bár lassú, de állandó emelkedésével, különösen pedig az érték- és gabonatőzsde tespedésével, ami egy szintézisben fogja össze a gazdaságilag kedvezőtlen momentumokat, talán nem alaptalan az a feltevésünk, hogy ezek a megtakarított tőkék javarészükben vállalkozási likvidálás eredményei s annak a megfonlásnak a gyümölcsei stb.« Még csak egy kis tételt akarok csak felolvasni a tőzsde jelentéséből (olvassa): »Ha tárgyilagosak akarunk maradni, el kell ismernünk, hogy a pénzügyminister ur a termelés és a kereskedelmi forgalom bizonyos területein könnyitéseket helyezett kilátásba, sőt adott is. Ezek a könnyitések azonban eddigi mértékükben alig tesznek számot az ország mai helyzetében, amelynek az egész vonalon adóterhek enyhítésére van szüksége.« Mást mondott, mint én? Nem vagyolk még készen minister ur. Azt hiszem, hogy a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank szintén nem defetisták, mint ón, és mit mond ezeknek évi jelentése 1 ? Itt van a Kereskedelmi Banknak a jelentése (olvassa): »Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy a fokozott beruházási tevékenységgel nem tartott lépést a belső tőkeképződés, továbbá, hogy részben, különösen a közhatóságok részérő] mindig foganatosittattak oly beruházások is, amelyek a beléjük fektetett összegek kiamatját nem hozzák meg.« A Hitelbankban a t. belügyminister urnáik bátyja a vezérigazgató. (Scitovszky Béla belügyminister: Engem nem érdekel!) Nagy súlyt helyezek erre, mert közeláll önökhöz, nem defetista. Itt van az államnak a bankja, amely jelentésében a következőket mondja (olvassa): »Tagadhatatlan továbbá, hogy az államháztartás egyensúlya marad n alapfeltétele a jövőbeli nyugodt gazdasági fejlődésnek. Kérdés azonban, hogy az államháztartása feleslegek ily mértékét elbirja-e a lassan fejlődő és kíméletre szoruló magángazdaság. Ezen állS ÉP VISELÖHÁZI NAPLÓ. XIII. landó nagy feleslegeik következtében az állam a Magyar Nemzeti Banknál igen jelentékeny és folyton növekvő követelések felett rendelkezik, amelyek időnként visszakcc ülnek ugyan a gazdasági élet vérkeringésébe, később azonban a termelésre nehezedő adóterhek révén ismét nagy mértékben elvonatnak. Nem is említve ennek a tőkeképződésre gyakorolt kedvezőtlen hatását, ilymódon a gazdasági tevékenység lassan javuló hozama túlerős mértékben vétetik igénybe, amiért jogosultnak kell tekintenünk gazdasági köreink azon várakozását, hogy az elmúlt évben megkezdett adómérséklések a lehetőség határain belül íovább is folytatódni fognak.« (Bud János pénzügyminister: És még inkább a bankok részéről a kamatok leszállítását jobban tessék szorgalmazni! Ne az államnak adjanak tanácsot, hanem Önmaguknak.) T. minister ur, én most felolvasó vagyok, én most bizonyítani akarom, amit mondtam; lehet, hogy hevesebb szavakban mondtam, de az igazat mondtam és nem mentem túl a határon. A Hitelbank ezt mondja (olvassa): »Inkább csak ezen kölcsönök felhasználási módja tekintetében hangozhatnék el ez a bírálat, hogy a gondosságnak és takarékosságnak, szigorúbb elvek érvényesítésének a kölcsönpénzekből eszközölt beruházások végrehajtása körül, stb.« Minister ur, ez sokkal gyilkosabb kritika, mint amilyet én mondottam. Mert egyszerűen azt mondja, hogy nem használták tel a kölcsönöket ugy, ahogy fe] kellet volna használni m ország érdekében. Ezt a Hitelbank mondja, annak a vezérigazgatója, ha tehát ő^ mondja, nékem szabad volna egy lépéssel tovább mennem, de nem is mentem tovább. (Bud János pénzügyminister: Majd válaszolok én a bankár úriaknak!) Olyiam kegyetlen már nem vagyok, hogy felolvassam a Pester Lloydnak utolsó szombati közgazdasági cikkét, Azt hiszem, a Pester Lloyd a kormányhoz közelebb áll, mint én, aki anmaik igazgatóságában helyet foglalok. (Derültség.) De igy kezdi a cikkét és folytatja: Man steht vor Rätsel, talányok előtt állunk és az egész rettentő bírálata a pénzügyminister urnák. T. pénzügy minister ur, ön látja, hogy én kuláns vagyok. Én ezt felolvashatnám. Méltóztassék elhinni, sokkal csúnyább kritika, mint amit én mondtam, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Nagyobb dolgokat is kibírunk!) mert én az ön személyét kímélem. Nem jó, hogy épen egy német lapban jelent meg ez Magyarország pénzügyministeréről. Ha a pénzügyminister ur kívánja, van itt ezeken kívül még sok ilyen ítélet az évi jelentésekben. Azt hiszem, hogy nem lesz ez a kívánsága, de szolgálhatok önnek, (Bud János pénzügyminister: Miért nem bírálja a bankok kamatpolitikáját?) mert én a pénzügyminister iránti, nem a személye iránti érzelemből gyűjtöttem ezeket, tehát a pénzügyminister urnák mindenkor rendelkezésére állanak. Meglehet, hogy kegyetlen kritikát gyakoroltam, de ez a kegyetlen kritika az ország érdekében történt. Ön azt mondja minister ur: takarékoskodni az egész vonalon. Helyes. De szabad-e olyan férfiúnak mondani azt, hogy takarékoskodni, aki csak a legutóbbi napokban nullifikálta a régi betéteket és a hadikölcsönöket az egész vonalon! Az egyik oldalon rossz pénzzel lehet fizetni a házra való adósságot és a birtokra való adósságot, a másik oldalon pedig azoktól, akik hazafiságból jegyeztek kölcsönt, megtagadnak minden segítséget, 4
