Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

Az országgyűlés 'képviselőházának 172. ülése 192$ május 21-én, hétfőn. 25 urak nem olvasták; nekem pedig sokkal fonto­sabb, hogy az urak tudják, mi áll benne, mint­hogy a minister ur tudja (olvassa): »A beru­házások céljaira felvett hosszú- és rövidlejá­ratú kölesönök hatalmas összegének évi kamat­terhe immár igen súlyos terhet ró a nemzetre annál is inkább, mert ezek a kölcsönök bizonyos részükben olyan célokra is fordíttattak, ame­lyek a szó szoros értelmében gyümölcsöző beru­házásoknak nem nevezhetők.« — Később pedig ezt mondja (olvassa): »Valóban szinte ugy tet­szik, mintha a pénzügyi kormányzat nem szá­molna eléggé azzal, hogy a termelésnek, a ke­reskedésnek s a fogyasztásnak ez a pihenés­nélküli teherviselése olyan hatással lesz majd az elgyengült m agángaz diaságokra, amely végső következményeiben az államháztartást is ked­vezőtlenül fogja érinteni.« Más ez, mint amit én mondtam Î (Tovább olvassa): »Ezzel a megállapítással szemben arról olvastunk, hogy az 1926. év végé­től fogva a betétek több, mint 42%-kai szapo­rodtak.« — S most itt van, amit a minister ur akart (olvassa): »Már pedig ha ez igy áll, nem lehet ok komoly panaszra, mert hiszen ahol ilyen irányú tőkeképződés megy végbe, ott a termelés biztos alapokon nyugszik. Fájdalom azonban a tőkeszaporodásnak ez a kétségtele­nül hiteles megállapítása, amelyben más körül­mények között gazdasági haladásunk kedvező jelét látnók, nem nyugtat meg bennünket. Mert ha összevetjük a kisérő körülményekkel, neve­zetesen a vállalkozói f munka vontatottságávai, a kereskedelem pangásával, a hitelviszonyok kedvezőtlenségével, az értékpapirkivitel meg­állásával, a munkátlanság fokozódásával s a drágaságnak bár lassú, de állandó emelkedésé­vel, különösen pedig az érték- és gabonatőzsde tespedésével, ami egy szintézisben fogja össze a gazdaságilag kedvezőtlen momentumokat, ta­lán nem alaptalan az a feltevésünk, hogy ezek a megtakarított tőkék javarészükben vállalko­zási likvidálás eredményei s annak a megfon­lásnak a gyümölcsei stb.« Még csak egy kis té­telt akarok csak felolvasni a tőzsde jelentésé­ből (olvassa): »Ha tárgyilagosak akarunk ma­radni, el kell ismernünk, hogy a pénzügyminis­ter ur a termelés és a kereskedelmi forgalom bizonyos területein könnyitéseket helyezett ki­látásba, sőt adott is. Ezek a könnyitések azon­ban eddigi mértékükben alig tesznek számot az ország mai helyzetében, amelynek az egész vo­nalon adóterhek enyhítésére van szüksége.« Mást mondott, mint én? Nem vagyolk még készen minister ur. Azt hiszem, hogy a Hitel­bank és a Kereskedelmi Bank szintén nem defetisták, mint ón, és mit mond ezeknek évi jelentése 1 ? Itt van a Kereskedelmi Banknak a jelentése (olvassa): »Sajnálattal kell azon­ban megállapítani, hogy a fokozott beruházási tevékenységgel nem tartott lépést a belső tőke­képződés, továbbá, hogy részben, különösen a közhatóságok részérő] mindig foganatosittat­tak oly beruházások is, amelyek a beléjük fek­tetett összegek kiamatját nem hozzák meg.« A Hitelbankban a t. belügyminister urnáik bátyja a vezérigazgató. (Scitovszky Béla bel­ügyminister: Engem nem érdekel!) Nagy súlyt helyezek erre, mert közeláll önökhöz, nem defetista. Itt van az államnak a bankja, amely jelentésében a következőket mondja (ol­vassa): »Tagadhatatlan továbbá, hogy az ál­lamháztartás egyensúlya marad n alapfeltétele a jövőbeli nyugodt gazdasági fejlődésnek. Kér­dés azonban, hogy az államháztartása felesle­gek ily mértékét elbirja-e a lassan fejlődő és kíméletre szoruló magángazdaság. Ezen ál­lS ÉP VISELÖHÁZI NAPLÓ. XIII. landó nagy feleslegeik következtében az állam a Magyar Nemzeti Banknál igen jelentékeny és folyton növekvő követelések felett rendel­kezik, amelyek időnként visszakcc ülnek ugyan a gazdasági élet vérkeringésébe, később azon­ban a termelésre nehezedő adóterhek révén is­mét nagy mértékben elvonatnak. Nem is em­lítve ennek a tőkeképződésre gyakorolt ked­vezőtlen hatását, ilymódon a gazdasági tevé­kenység lassan javuló hozama túlerős mérték­ben vétetik igénybe, amiért jogosultnak kell tekintenünk gazdasági köreink azon várakozá­sát, hogy az elmúlt évben megkezdett adómér­séklések a lehetőség határain belül íovább is folytatódni fognak.« (Bud János pénzügyminis­ter: És még inkább a bankok részéről a kama­tok leszállítását jobban tessék szorgalmazni! Ne az államnak adjanak tanácsot, hanem Ön­maguknak.) T. minister ur, én most felolvasó vagyok, én most bizonyítani akarom, amit mondtam; lehet, hogy hevesebb szavakban mondtam, de az igazat mondtam és nem mentem túl a ha­táron. A Hitelbank ezt mondja (olvassa): »Inkább csak ezen kölcsönök felhasználási módja tekin­tetében hangozhatnék el ez a bírálat, hogy a gondosságnak és takarékosságnak, szigorúbb elvek érvényesítésének a kölcsönpénzekből esz­közölt beruházások végrehajtása körül, stb.« Minister ur, ez sokkal gyilkosabb kritika, mint amilyet én mondottam. Mert egyszerűen azt mondja, hogy nem használták tel a köl­csönöket ugy, ahogy fe] kellet volna használni m ország érdekében. Ezt a Hitelbank mondja, annak a vezérigazgatója, ha tehát ő^ mondja, nékem szabad volna egy lépéssel tovább men­nem, de nem is mentem tovább. (Bud János pénzügyminister: Majd válaszolok én a bankár úriaknak!) Olyiam kegyetlen már nem vagyok, hogy felolvassam a Pester Lloydnak utolsó szombati közgazdasági cikkét, Azt hiszem, a Pester Lloyd a kormányhoz közelebb áll, mint én, aki anmaik igazgatóságában helyet fogla­lok. (Derültség.) De igy kezdi a cikkét és folytatja: Man steht vor Rätsel, talányok előtt állunk és az egész rettentő bírálata a pénzügyminister ur­nák. T. pénzügy minister ur, ön látja, hogy én kuláns vagyok. Én ezt felolvashatnám. Méltóz­tassék elhinni, sokkal csúnyább kritika, mint amit én mondtam, (Gr. Bethlen István minis­terelnök: Nagyobb dolgokat is kibírunk!) mert én az ön személyét kímélem. Nem jó, hogy épen egy német lapban jelent meg ez Magyarország pénzügyministeréről. Ha a pénzügyminister ur kívánja, van itt ezeken kívül még sok ilyen ítélet az évi jelen­tésekben. Azt hiszem, hogy nem lesz ez a kí­vánsága, de szolgálhatok önnek, (Bud János pénzügyminister: Miért nem bírálja a bankok kamatpolitikáját?) mert én a pénzügyminister iránti, nem a személye iránti érzelemből gyűj­töttem ezeket, tehát a pénzügyminister urnák mindenkor rendelkezésére állanak. Meglehet, hogy kegyetlen kritikát gyako­roltam, de ez a kegyetlen kritika az ország ér­dekében történt. Ön azt mondja minister ur: takarékoskodni az egész vonalon. Helyes. De szabad-e olyan férfiúnak mondani azt, hogy takarékoskodni, aki csak a legutóbbi napok­ban nullifikálta a régi betéteket és a hadiköl­csönöket az egész vonalon! Az egyik oldalon rossz pénzzel lehet fizetni a házra való adóssá­got és a birtokra való adósságot, a másik olda­lon pedig azoktól, akik hazafiságból jegyeztek kölcsönt, megtagadnak minden segítséget, 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom