Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-180

Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1928 június 5-én, kedden. 295 ban, amint ez a javaslat bölcsen kiszámitja, valami majd lesz. Mélyen t. népjóléti minister ur, én azt hiszem, hogy 1980-ban itt egy ragyogó fenség: Nagy-Magyarországnak a régi nagy határaival való tündöklése lesz, amelyért nem szükséges ez a statisztika és amelyért nem kell semmiféle külföldnek a példája, mert hiszem ós vallom, hogy akkorra egy olyan társadalmi evolúció lesz Magyarországon, amely minden magyart egyesit a nemzeti gondolatban, egyesit a keresztény erkölcsben, egyesit mindenkit abban az öntudatos fajiságban, hogy az ehhez a röghöz való tartozás mindenkinek azt teszi kötelességévé, hogy azt az épületet emelje föl, amelyben egyetértés és társadalmi evolúció tündöklik ebben az országban. (Jánossy Gábor: Helyes, helyes aláirom!) Ezért, ti. Képviselőház, én visszamegyek egy kissé és pedig nem 1914-ig, hanem visszamegyek 1911-ig és egy nagy nemzetközi hatalmat hivők tanúságul. Nagyon sajnálom, hogy ennek a javaslatnak sztociális fejtegetéseiből hiányzik megemlitése annak a munkálatnak, amelyet a legnagyobb gondolkodók egyike irt, ezt^a kérdést taglalva, Èz a nagyszerű, az egész világot bejárt és mindenki által alázatos főhajtással elfogadott munkálat 1926-ban jelent meg egy német munkában összegyűjtve, amelynek a címe: »Die Socialptolitik der Paepste«. Ez a munkálat egészen mostanáig, a legújabb időkig feldolgozza a pápaság szociálpolitikáját, attól az időtől fogva, amikor megjelent Vilmos császárnak Bismarckhíoz intézett üzenete és amikor elkezdtek Németországban a szociálpolitikával állami értelemben foglalkozni. A katholikus világ feje akkor kiadott egy enciklikát »Eerum novarum« cím alatt, amely nem a katholikus világnak, hanem az egész világnak szólott, amelyben egy az arisztokráciából származott, de népies gondolkozású, demokratikus felfogású nagy uralkodó, nagy pápa két irányban figyelmezteti az államot. Mivel a szöveg német nyelven van előttem, (Farkas István: Megvan magyarban is!) a t. Ház megengedi« hogy azt németül olvassam fel. Azt mondja tehát (olvassa): »Es ist also gegen Recht und Billigkeit, wenn der Staat vom Vermögen der Untertanen einen übergrossen Antheil als Steuer r sich aneignet«. Tehát már 1911-ben a gazdasági bajok forrását és a munkában való elernyedés forrásait megjelöli ez a nagy bölcs napa az államgazdaságnak rohamos és erőszakos fejlesztésében, amely kisajtolja a polgárságból és a dolgozó munkásságból, nemcsak az izomerőt, hanem a gazdasági erőt is és csak látszólag épit nagyszerű alkotásokat. A népjóléti intézkedések már akkor elkezdődtek Németországban, Angliában, nagyszerű biológiai intézetek és egyéb intézetek létesültek, de a nép folyton szegényedett, a dolgozó osztályok osztályharcba keveredtek, de nem azért, mintha egymásra féltékenykednének, hiszen vallom, hogy itt Magyarországon a kisgazda, a kispolgár, a kézműves, a kiskereskedő mind egyetért azzal a munkástársadalommal, amely produktiv izomerejével és^ agyerejével épit. Nincs osztályharc, az osztályharc csak akkor keletkezik, csak akkor van. amikor az államhatalom belenyúlása a társadalmi önkormányzat váraiba forradalmositó hangulatot teremt. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Osztályharc tőke és munka között van!) Általában ez a kitétel elasztikus meghatározás. Magában a törvényjavaslat indokolásában különben nagyszerű meghatározásokat talá- I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. lünk. Itt van a szolidarizmus gondolata, amelyet oldalakon keresztül méltóztatik fejtegetni, de a társadalom szolidarizmusáínakj gondolata miért szerepel egy olyan törvényjavaslatban, amelyből a társadalom sok rétege hiányzik? Hol van belőle a Gaal Gaston népe, a Sándor Pál népe, hol van belőle az a kiispolgári réteg, amely küzködik. dolgozik, verejtékezik, elernyed, elöregszik, elpusztul? Sehol! Egy Ígéret alakjában megvan, de ez olyan Ígéret, amelyet — bocsásson meg a mélyen t. minister ur — politikai Ígéretnek kell tartanom. (Jánossy Gábor: Azt is be kell váltani! — Gáspárdy Elemér: Be is fogja váltani! — Propper Sándor: Kellene!) Ez nem néz a gazdatársadalom r rétegei feléi, nem a nagytőke, a latifundium, és a gazdasági erők idézése és belehajtása oda,, hogy azok teremtsék meg és állapítsák meg azokat a feltételeket, amelyeket áldozatkészséggel meg kell hozni. Nem! Nem ez van benne, ezek az ígéretek lidércfények és káprázatosságok, aminthogy káprázat maga az, ami itt történik. Ez nem a pápa gondolata, amely azt hirdeti: ha egy állam a maga szociálpolitikáját egészségessé akarja tenni, akkor köteles tiszteletben tartani mindazokat az önkormányzati alakulatokat, amelyek a maguk javára osztályöntudatok alapján jóléti intézményeket teremtenek, legyenek azok polgári vagy legyenek azok munkásegyesületek. Egyenesen a katholikus legényegyesületeket állítja oda paralellában és egyvonalu intézkedéseket javasol avval, ami a szociáldemokraták szakszervezeteiben van. A szakszervezetek olyan konzerválását, amely az államhűség és az államalkotó képesség nagy vonalait mutatja, egyenesen olyan társadalompolitikai tényezőnek vallja, amely a szolidarizmusnak, ennek a utópisztikus ^egyetemlegességnek és az egyetemes felelősségérzetnek azt a bálványos, azt az imádatos világát mutatná» amelyet a mélyen t. minister ur joggal és helyesen eszményi szolidarizmusnak nevezi Ezt nem lehet elérni, hiszen az emberi természet különvalósága nem engedi, de meglehet közeliteni. Ha pedig kell hogy ez megközelíthető legyen, akkor ugy neveljük fel és ugy konzerváljuk a társadalmi rétegeket, hogy azok önkormányzati tevékenységükben gátolva ne legyenek. És én akkor azt mondom, hogy XIII. Leó fenséges tanitásával tartok, nem akarok továbbmenni, nem akarok továbbhaladni, nekem elég az az idealizmus és az a gyakorlati erő, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amely a pápa enciklikájából kiviláglik. (Propper Sándor: Sztrájktörő tenyészet a gyakorlatban! — Zaj.) Az 1907. óvi XIX. tcikkről azt mondhatom, hogy a magyar géniusznak fejlesztő erejével megérezve az alkotó bölcsességet, korábban rakta le egy ilyen kibékitő erőnek alapjait. Méltóztatik ismerni az 1907 : XIX. tcikket, amelyet egy liberális korszak teremtett. Méltóztatik ismerni, hogy ott a munkaadók és a munkások nagyszerű együttesben épitették ki az önkormányzatnak azokat a szabályait, amelyek mellett megelégedéssel osztották ki azokat a segélyeket, amelyeket a törvény alapján az egyeseknek kapniok kellett. Méltóztassék csak megnézni ezt a törvényt és méltóztassék összehasonlitani az 1927-ben hozott törvénnyel, amely az előbbit hatályon kivül helyezte: mennyivel olcsóbb, különb és több volt az előbbiben, NagyMagyarország törvényében, Csonka-Magyarországnak most olyan nagy dicsérettel elhalmozott törvény kísérletével szemben! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Semmivel!) Semmivel? Hát akkor kénytelen vagyok, 44