Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-180
296 Az országgyűlés képviselőházának mélyen t. minister ur, ráolvasni, hogy menynyivel volt több. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Mennyivel volt jobb, olcsóbb és különb? Semmivel! — Propper Sándor: Feleannyi járulékteher volt! — Zaj.) Mindjárt látni méltóztatik. (Propper Sándor: Három százalék volt a teher!) Talán a tények beszélnek. (Jánossy Gábor: Halljuk a ráolvasást!) Kezdjük ott, hogy kikre vonatkozott az előbbi törvény. Tessék megnézni a törvényjavaslatnak 1. és 2. §-át, hogy kik vannak belefoglalva ebb© a javaslatba és tessék megnézni, hogy kik voltak belefoglalva az előző törvénybe. Ott méltóztatik látni mezőgazdasági, erdei termeléssel, állattenyésztéssel, halászattal foglalkozókat, ott méltóztatik találni közintézetek alkalmazottait... (Ernszt Sándor: Csak baleset esetére!) Egész mindegy. (Ernszt Sándor: Nagy különbség!) Hiszen baleseti törvényünkben sincsenek benne. (Zaj.) Bocsánatot kérek, amit meg méltóztatott szavazni, az 1927-es törvényben nincsenek ezek benne és ez mind ehhez igazodik. Lesz egy Társadalombiztosító Intézet, amelynek méltatására majd rá fogok térni. (Ernszt Sándor: Azóta van már más baleseti törvény is!) De nincsenek benne ezek a rétegek! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Most készül a javaslat a földmivelésügyi ministeriumban!) Készüli (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Természetes. A földmivelésre most készül!) De engedelmet kérek, abban sem lesznek a közintézetek és hivatalok felvéve. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Halászat, vadászat!) Méltóztassanak megengedni, hogy tovább olvassam. Van itt más, van itt sokkal különb, amelyet itt mind ki méltóztatik zárni. Itt vannak # a vasúti fuvarozási dolgok. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Külön van megoldva, tessék megérteni!) Nem látom a törvényt és bármilyen tisztelője vagyok a mélyen t. minister urnák, amig törvényt és törvényjavaslatot nem látok... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Külön pénztáruk van a vasutasoknak! Ezt érteni kell!) Megengedem, hogy nem mindig esik jól, (Propper Sándor: Ha az igazat megmondja! Igaza van!) ha az igazságot megmondja az ember, de ezt el kell viselni (Vass József népjóléti és munkaügyi minister (a teremből távozóban): Ezt érteni kell!) és ha itt a Házban hódolat fogadta a minister urat, kint az országban kritika fogadja, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Jogunk van kritizálni!) és a kispolgárság és a munkáság nem dől be ennek a káprázatnak és nem dől be ennek az alamizsna-törvénynek. (Propper Sándor: Megkell alakítani a mimozaministeriumot! —Rothenstein Mór: Itt csak dicsérni szabad! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért rohant ki? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Jánossy Gábor: Dolga van! Egy percre kiment!) Jánossy képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (B. Podmaniczky Endre: Nem kell haragudni! — Rothenstein Mór: Ez a nagybirtokosoknak fáj, tudjuk! — Ellenmondások a jobboldalon. — Pakots József közbeszól.) Pakots képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a jobboldalon.) Gál Jenő: Nyugodjanak meg. a természet törvénye erősebb, mint az én érvelésem. Ki kellett mennie a minister urnák! (Propper Sándor: Ministerek nem ilyen gesztussal szoktak kimenni.) Ha a népjóléti minister urnák az 180. ülése 1928 június 5-én, kedden. ilyen érvelés, amelyet én a legnagyobb pápa őszentségének érvelésére alapítottam, nem tetszik, azt talán másutt számolja el. Ezek az érvelések azonban, itt egy pápai dekrétumban, egy olyan enciklikában intéztetnek a világhoz, amelyet respektálni tartozunk, mert nemcsak katholikus erő van ebben és^ nemcsak a katholikusság nemzetközi erőssége van ebben, hanem benne van minden nemzethez intézett az az intelem is, hogy csak az a társadalmi szolidarizmus erős és csak az az igazi, amelyben felekezetekre való különbség nélkül nézik a hazához való tartozást, mert a nagy pápa ilyen megkülönböztetést nem ismert. Hirdette a társadalmi békét, a társadalmi patriarchalizmus alapján, hirdette a társadalmi megváltásnak azt az erősségét, amely lenyűgözi a munkástársadalmat megértéssel, szeretettel és nem azt a megkülönböztetést hirdette, amellyel itt dicsekszenek és büszkélkednek, hogy mi nem karitást csinálunk, hanem biztosítást. Ne csináljanak biztosítást, hanem csinálják meg a pápai értelemben vett karitást és akkor az ország bölcsebbnek, különbnek fogja tartani ezt a felfogást és meg fog hódolni az igazi segély előtt. Mert az, amit most csinálnak, nem egyéb, mint biztosításba bujtatott alamizsna, mert a tiz pengős járadékkulcs alapján, ahol az állam elzárkózik a pénz leolvasása elől, — beszéljünk nyiltan és értelmesen — mit csinál a minister ur? Felad nekünk egy róbuszt. Mélyen t. képviselőtársaim, kegyeskedjenek csak elolvasni, mi van itt. Azt mondja a minister ur, hogy ő nem vesz példát a latin államok azon gazdasági liberalizmusától, amellyel a latin államok megállapították azokat az összegeket, amelyekkel hozzájárulnak a segélyhez. Nézzék meg csak t. képviselőtársaim, hogy mi van például a nyugati kultúrájú államok közül Norvégiában. Ott 1923-ban csinálták meg a törvényt az öregségi és rokkantsági ellátásról. Ott nem azt mondták, amit a minister ur mond, hogy biztositástechnikai számitások alapján az ipari munkásság lélekszámát véve alapul, az öregségi és rokkantsági biztosítás belekerülne ennyibe. Mondott egy számot, — nagyon nehéz utána számítani, de nem is kell — s hozzátette: e mellett a lélekszám mellett ő egy kulcsot talált, amely — nem tudom — 58 vona az egyik oldalon, és négy egész és nem tudom hány tized a másik oldalon! De nem is fontosak ezek az aprólékosságok. A fontos az elv. Azt üzeni nekünk a minister ur: ne nézzétek azt, hogy mi van a külföldi államokban, ahol — például Norvégiában — minden állampolgárnak járulékfizetés nélkül joga van arra, hogy megkapja a törvényben megszabott Öregségi járandóságot. Ott minden ügyviteli költséget az állam visel, magát a járadékot pedig felerészben a község, felerészben az állam viseli. A költséget és a szükséges kiadásokat az állam előlegezi s a községnek később meg kell téríteni. Igaz, hogy ez az északi nép nem szenvedte át a háborút, de majd rátérek a háborús népekre is. Ez a nép azt mondja: én nem számolgatok és nem csinálom végig ezeket a biztositástechnikai furcsaságokat, aki norvég állampolgár és elöregedett, használt az országnak, de nem tud megélni, azt én megsegitem. Elsősorban én, az állam, segítem meg! Mert miféle társadalomerkölcs-filozófia az. amelyet a népjóléti minister ur vall a magáénak, amikor azt mondja: az állam a maga omnipotenciájával nem köteles arra, hogy segítsen az elöregedett és elaggott népen
