Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-180

Az országgyűlés képviselőházának 1 ügyi minister úron, Mayer Jánoson, a kisgazdán múlik, hogy lesz-e a közel .iövőben Magyarországon agrárszocializmus vagy nem, hogy el tudják-e majd hóditani a magyar polgári társadalmat a nemzeti, keresztény eszmétől, vagy nem tudják elhóditani. Mert kijelentem: ha mi idebent elkésünk ezekkel az alkotásokkal, akkor tág teret nyújtunk mindazoknak, akik az ő nemzetközi vörös hálójukat kivetették ezekre a fehér magyar lelkekre. T. Képviselőház! Nagy felelősség hárul az igen t. földmivelésügyi minister úrra. Nevét százezerek foglalhatják majd imába, de ha nem teszi meg idejekorán a megfelélő intézkedéseket, milliók fogják átkozni ezt az irányt, amely irányzatnak ő volt egyik legelső tényezője. Ö az ország földmivelő népének vezére; szálljon sikra bátran azokért a szegény elhagyatottakért, akik a támogatásra, védelemre legjobban rá vannak szorulva. (Jánossv Gábor: Meg is teszi!) Hallgasson a földmivelésügyi minister ur kizárólag csak a magyar szivére; akkor tudni fogja, hogy mit kell cselekednie, mivel tartozik annak a társadalmi osztálynak, amelyből ő maga olyan fényesen kiemelkedett. Megjegyezni kivánoni mármost, amikor a javaslat még csak készülőfélben van, — s ezt a leghatározottabban leszögezem — hogy szigorúan az^ egyenlő elbánás elvén kell a jayaslatnakr felépülnie. (Jánossy Gábor: Természetesen!) Félmegoldásokkal nem megyünk semmire, ezzel csak többet ártunk a nemzeti ügynek, mint amennyit használni akartunk a mezőgazdasági munkásságnak. Kijelentem, hogy a mezőgazdasági munkásságnak, az ország földmivelő népének az egész vonalon, minden vonatkozásban azt és annyit akarok adni, amenynyit az ipari munkások, kereskedők, iparosok és magánalkalmazottak kaptak és kapnak, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Itt nincs alkudozásnak helye, nem szabad 50%-ra sem kiegyezni, mert ez a kényszeregyesség előbbutóbb — de azt hiszem, inkább előbb, mint utóbb — csődhöz vezetne, már pedig ez a beteg, megcsonkitott ország ujabb megrázkódtatást nem bir el. Mielőbb r beszédemet befejezném, foglalkoznom kell még az igen t. előadó ur, Fitz Arthur t. barátom határozati javaslatával. Az ő javaslata igy szól (olvassa): »A Képviselőház hívja fel a kormányt, hogy a mezőgazdasági munkavállalók öregség, rokkantság, árvaság, özvegység és munkanélküliség esetére szóló kötelező biztositásáról^ legkésőbb ennek a törvénynek hatályba lépésétől számitott egy éven belül, de még olyan időben terjesszen javaslatot a Képviselőház elé, hogy az még a beterjesztés polgári évében a Képviselőház által letárgyalható legyen«. A legjobb akarattal sem helyes élhetem a maga egészében ezt a javaslatot, mert ez a javaslat legjobb esetben is másféléves halasztást jelent. De kifogásolom a határozati javaslatot azért is, mert csak az öregségi és rokkantsági biztositást sürgeti, de^ teljesen figyelmen kivül hagyja a mezőgazdasági munkásság betegség és baleset esetére szóló kötelező biztosítását. A határozati javaslat eme sérelmes intézkedésének megjavítására a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): »A Képviselőház utasitja a m. kir. kormányt, hogy a mezőgazdasági munkavállalók öregség, rokkantság, árvaság, özvegység és munkanélküliség esetére szóló kötelező biztositásán kivül, azzal egyidejűleg a mezőgazdasági munkavállalók betegség és baleset esetére szóló és a mai kor szellemének, megfelelő kötelező biztosításáról egy éven belül terjesszen törvényjaÏ0. ülése 1928 június 5-én, hedden. 293 vaslatot a Képviselőház elé«. {Helyeslés. — Farkas István: Nagyon hosszú idő! — Propper Sándor: El fogják fogadni, de nem fogják benyújtani! — Jánossy Gábor: Honnan tetszik ezt olyan biztosan tudni? — Propper Sándor: Onnan, hogy van egy tucat ilyen elfogadott határozati javaslat! Már 1907-ben is elfogadtak egy ilyet!) Beszédem folyamán már kijelentettem, hogy azt kivánom én és velem együtt az ország földmivelő népe, a mezőgazdasági munkások százezrei, hogy egyforma mértékkel mérjünk. Ez a legszerényebb kivánság. (Ugy van! Ugy van!) Ha az állam nincs abban a helyzetben, hogy a mezőgazdasági munkásokon ugyanúgy segitsen, mint az ipari munkásokon, akkor adjon inkább az egyiknek feleannyit, de ne adjon többet a másik rovására. Ha az államnak volt és van pénze arra, hogy az ipari munkásokat megsegitette, akkor erkölcsi kötelessége az államhatalomnak, hogy ugyanazon mértékkel mérje ki a mezőgazdasági munkásoknak is a segélyt, a biztositást, a jóléti intézményeket, a járulékokat és minden hasonló jótéteményt, mint az ipari munkásoknak. Akár jogokról, akár kötelességekről van szó, egyformán kell mérni! (Helyeslés.) Ami az egyévi terminust illeti, ez nézetem szerint teljesen elegendő a javaslat előkészítésére. Amennyiben a földmivelésügyi kormányzatnak nem állana elegendő szakképzett munkaerő rendelkezésére, (Propper Sándor: Kicsi a ministerium, még egy emeletet kell ráhúzni!) — nem ujabb munkaerők alkalmazásáról beszélek — amennyiben a földmivelésügyi kormányzat illetékes osztályában nem lenne elegendő munkaerő, — kiváló szakemberek ülnek ott, de nincsenek elegen — hogy a javaslatot gyorsan elkészíthessék, ugy igénybe lehetne venni a népjóléti minister ur igen szakképzett közegeit, azokat a kiváló szakembereket, akik az ipari munkásbiztositás minden részével behatóan foglalkoztak, a kérdést különösen technikai és matematikai szempontokból a legalaposabban ismerik, a világ minden államának ezen ügyet felölelő irodalmával a legaprólékcsabban foglalkoztak, ismerik ezeket a részleteket. Minden tekintetben r megkönnyitené tehát ez a szakképzett kiváló gárda a földmivelésügyi minister urnák, belátom, nem könnyű, de annál felelősségteljesebb mukáját. (Propper Sándor: Át kell tenni az egész ügyet a népjóléti ministei'iumba, mert odavaló!) Mélyen t. képviselő ur, én, mint elismert közbeszóló, minden közbeszólásra válaszolok is, és kijelentem, hogy a magyar mezőgazdasági munkás nem nézi, hogy ki csinálja, csak azt nézi, hogy minél jobban és minél hamarább részesüljön a jótéteményekben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem hinném, hogy a népjóléti minister ur ne a legnagyobb készséggel engedné át ezeket a munkatársakat (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nagyon szivesen!) s meg vagyok győződve róla, hogy az igen i. földmivelésügyi minister ur örömmel és köszönettel fogadja ezeket a munkatársakat. Ezekután befejezem a beszédemet. A népjóléti minister ur jelenlegi javaslatát jónak tartom. Ez a javaslat az ország mai súlyos gazdasági viszonyai mellett megfelel azoknak a kívánalmaknak, amelyeket ebben a megnyomorított, csonka országban tárgyilagos és belátó mérlegelés után támasztani lehet. Egyikmásik szakasznál nekem is lesz majd néhány módosításom, néhány szavam, de ezt majd a részletes vitánál óhajtom előterjeszteni. (He-