Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-180

292 Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1928 június 5-én, kedden. nos: ízléstelen tud lenni, a képviselő ur, azt megállapítom!) Ha tudok az lenni, ezt magától tanultam. (Propper Sándor: Milyen tanúié kony! — Zaj.) Elnök: ösendet kérek, képviselő urak! (Rothenstein Mór: Miért Propper Samu?) Meskó Zoltán: Tévedtem, Sándort akartam mondani. (Propper Sándor: Irigyli a szép nevemet! Magának ajándékozom! — Derültség.) A magam nevével nagyon meg vagyok elégedve. (Zaj ) Ezek a feltétlenül hiteles adatok helyettem beszélnek. Nagyon sajnálom, hogy ez a kis zökkenés megtörtént; ez nem állott szándékomban, (Propper Sándor: Minek zökkent?!) de a t. képviselő ur provokált erre. (Propper Sándor: Régi parlamenti ember létére miért zökkent? — Rothenstein Mór: Vigyázzon, hogy ne essék két szék közé! — Derültség és zaj.) Mondom, ezek a hiteles adatok helyettem is beszélnek, de beszélnek majd odakint az országban is, amikor az agitátorok kimennek, mint előbb mondottam, és igyekeznek minden eszközzel — minden megengedhető eszközzel — azt a nagy nemzeti szolidaritást minél érzékenyebben megbontani. Lelketlenség lenne és a jövőben nagyon megbosszulná magát, ha annyira rövidlátók volnánk, hogy könnyelműen megfeledkeznénk azokról, akik verejtékes munkával keresik meg a mi számunkra is a mindennapi kenyerünket. Ezeknek a magukra hagyott szegény embereknek sorsával többet kell törődnünk. Ezek végzik a világ legnehezebb munkáját. Nagy köztük a szegénység, a nyomor felütötte tanyáját mint állandó vendég nagyon sok helyen. A nyomor teljes leküzdése csakis a nyomor megelőzése utján lehetséges, ezt nagyon helyesen jegyzi meg az igen t. minister ur. (Ugy von! Ugy van!) Erre kell törekednie mindenkinek, aki segiteni akar és segiteni tud. Éreznie kell annak a legszegényebb munkásembernek is, hogy megbecsülik az ő munkáját és szeretjük nemcsak a munkájáért, hanem elsősorban mint fajtestvérünket. Ezt azonban nem hangzatos szavakkal kell hirdetni, hanem kézzelfogható tettekkel kell bebizonyítani. Propper t. képviselőtársam előbb azt mondotta, hogy mit szól egyik vagy másik társadalmi egyesület ehhez az akcióhoz, vagy ehhez a mozgalomhoz. Őszintén megmondom, hogy mikor erről a kérdésről beszélek, engem nem irányit semmi más, mint a szó nemes értelmében vett fajvédelem, mint belátása annak a lehetetlen helyzetnek, amelyben ezek a magyar szegény emberek odakünn az országban vannak. A szeretet irántuk, a meleg részvét és a sajnálkozás érzése tölt el, amikor rájuk gondolok. S akkor nem nézem, hogy hol ülök, ebben a pillanatban nem vagyok pártember, hanem igazságszerető, igazságot kereső, melegen érző magyar embernek vallom magamat. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a balközépen.) Érthető tehát, ha újra megismétlem, hogy nagyon üdvös lett volna, ha mind a két javaslatot egyidőben tárgyaltuk volna. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel mindenféle gyanúsításnak, érthető gyanúsításnak is elejét vehettük volna, (Propper Sándor: És jogos szemrehányásnak, nem gyanúsításnak!) mert mindenkinek feltűnt, hogy amikor programmunk a népies keresztény agrárirányzat, akkor — hangsúlyozom és megismétlem — egy kimondottan, par excellence agrár-államban épen azokról nem gondoskodunk ugy, ahogy kellene, akikről legjobban kellene gondoskodnunk, nem azért, mert hozzám talán közelebb állanak, hanem mert jobban rá vannak utalva. Ismerem a ministerelnök ur gondolkozását ebben a kérdésben, szerencsém volt vele hoszszabb eszmecserét folytatni ebben az ügyben és a legőszintébben megmondhatom, hogy a legnagyobb odaadással, legnagyobb szeretettel gondolkodik ebben a kérdésben, és ő maga is türelmetlenül várja és sürgeti, hogy ezt a javaslatot illetékes faktorok . minél hamarabb terjesszék a Ház elé. (Helyeslés a jobboldalon.) A földmivelésügyi minister urat sem kell külön biztatnom. Azt hiszem és meg vagyok győződve róla, hogy ő is elkövet mindent, hogy ez az anomália menél hamarabb megszűnjék. (Propper Sándor: Az Omge. is elkövet mindent, hogy megmaradjon!) De tudomásom van arról,, hogy nem mindenütt látják szivesen ezt a mozgalmat, és arra kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, —• nagyon sajnálom, hogy nincs itt és nem hallhatja, amit mondok, — (Felkiáltások a jobboldalon: Majd megtudja! — Rothenstein Mór: Elmondják neki!) hogy ne hagyja magát ebben a nagyfontosságú kérdésben senkitől seimi befolyásolni, legkevésbbé olyanoktól, akik nem tudják magukat beleélni a mai világba és akik azt hiszik, hogyha valamit elodáznak, akkor azt már végleg el is intézték, el is temették. Az ilyen gondolkozású egyének nagyon tévednek, de — sajnos — tévedésüknek nemcsak ők maguk lennének sajnálatra méltó áldozatai, hanem maga a nemzet látná e meggondolatlan elzárkózottságnak és önző szükkeblüségnek káros és többé jóvá nem tehető szoimoru következményeit. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nincs itt senki ez ellen a javaslat ellen! Mindenki örömmel látná!) Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársam ezt a megjegyzést tette, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy elhallgathassam, hogy igenis van bizonyos mozgalom az ellen, hogy megcsinálják a mezőgazdasági munkásság betegség- és balesetbiztositását. (Zaj.) Olvastam a lapokat; bizony hangzottak el hangok, hogy a magyar mezőgazdaság a mai körülmények között ezeket a terheket nem birná el, tehát ezt nem kell megcsinálni. Én pedig azt mondom: ha nem birja el — mint ahogy nem birja el, — akkor az államnak kell a megfelelő összeget rendelkezésre bocsátani; de az, hogy a mezőgazdaság súlyos, válságos helyzetben van, semmiesetre sem lehet ok arra, hogy ezt a kérdést elodázzuk. Én félek a következményektől; (Helyrslés jobbfe161.) nem vagyok jós és nem szeretném, ha jóslatom, melyet elhallgatok, bekövetkeznék. (Farkasfalvi Farkas Géza: JÉn nem félek a következményektől, de szükséges megcsinálni, mert ez emberi! — Jánossy Gábor: Ebben egyetért mindenki! —- Propper Sándor: Az indokolás mellékes! Meg kell csinálni!) Az igen t. minister ur ne hagyja magát ebben az ügyben senkitől befolyásoltatni s legkevésbbé olyanoktól, — megismétlem — akik el akarják odázni ezt a kérdést, akik nem szivesen látják ezt a mozgalmat, akik azt gondolják, hogyha ezt a kérdést elodázták, ezzel az ügyet végleg el is intézték. A földmivelésügyi minister úron múlik, hogy okos és megfontolt intézkedésekkei s a földmivelő nép erdekeit szolgáló jóléti intézményekkel állja útját minden felforgató törekvésnek. Több mint egymillió magyar földmivelő, nagyobbrészt földet túró munkásember várja türelmetlenül, sokszor már hitét vesztve, a megfelelő népjóléti intézmények sürgős megalkotását. Megmondom nyíltan és őszintén, hogy a íöldmivelés-