Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-179

Az országgyűlés képviselőházának 179, látta, érezte és tudta, legalább azt, hogy olyan intézmény, amely tisztán és kizárólag a mun­kások érdekeit van hivatva szolgálni, a maga hivatását csak akkor lesz képes jól, helyesen betölteni, ha oda beeresztjük azokat a mun­kásokat, akik elsősorban vannak érdekelve. Csodálatos dolog, a legújabb szociális törvény­alkotás vezérlő elve ezzel a legszögesebb ellen­tétben áll. Àzt hiszik, hogyha a munkásokat ebből az intézményből kiszorítják, akkor is tud majd ez az intézmény nagyot vagy szépet produkálni. Azt gyanitom, ugy érzem, hogy a népjóléti minister urat és pártját — az egy­ségespárt ezzel a kérdéssel r kevesebbet foglal­kozik és kevésbbé is van érdekelve — ez a csalóka ábránd vezeti, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt azért lett erős, mert bent ült a betegsegélyző-pénztárban. Azt a kis csenevész, és soha erőre nem jut­ható — mert a gazdasági törvényekkel ellen­kező — keresztényszocialista mozgalmat tehát ugy vélik, ugyanolyan erőssé lehet tenni, ha a munkásbiztositó-penztárakat megtöltik keresz­tényszocialistákkal. Pedig ez tévedés. Ezt ak­kor sem fogják elérni. Tévedés azt hinni, hogy a szociáldemokrata párt azért lett erős, mert a betegsegélyző-pénztárakban bent volt; onnan képtelen volt erőt magába szivni, mint ahogy egészen bizonyos, hogy ezek a remények nem fognak valóra válni s a szociáldemokrácia nem lesz legyűrve azáltal, hogy a munkasbiztositás intézéséből kirekesztik, sem a keresztényszo­cialista párt nem fog megerősödni azáltal, hogy a munkásbizíositó-pénztárba bekerül. (Jánossy Gábor: Ott nincsenek politikai pár­tok! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, a szo­ciáldemokrata párt sem csinált politikát: min­denesetre bent voltak", de nem ott csinálták a politikájukat. (Zaj.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Megjósolhatom, hogy nemcsak használni fog nekik, s nemcsak segíteni fog rajtuk az, hogy a munkásbiztosító-pénztárban kizáróla­gos uralmat gyakorolnak, hanem azokért a fel­tornyosuló bajokért, amelyek mutatkozni fog­nak, moistmár nemcsak a szocialistákat, hanem tisztán és kizárólagosan a keresztényszocialis­tákat fogják felelősségre vonni. (Meskó Zol­tán: Ez mutatja, hogy milyen önzetlenek. Vál­lalják! — Láng János: Azért is vállalják a fe­lelősséget, amit átvettek! — Malasits Géza: Azért legkönnyebb vállalni a felelősséget! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Ha egy ilyen intézményt alkotunk, akkor talán azt lehetne mondani és arra lehetne hivatkozni, hogy az autonómia azért nem szükséges, mert hiszen maguk az ér­dekeltek ezzel a mai állapottal teljes mérték­ben meg vannak elégedve, (Bródy Ernő: Kik?) Az érdekeltek, a munkások és a munkaadók. (Bródy Ernő: Autonómia nélkül?) Talán azt le­hetne mondani a mai állapot védelmére, hogy sem a munkások, sem a munkaadók nem akar­ják maguk vezetni ezt az intézményt és nem akarják az autonómiát. Én természetesen kétel­kedem ebben és minthogy itt nézeteltérés le­hetne közöttünk, proponálnám, méltóztassék az érdekeltekét — és itt azután hozzájárulok a nyilt szavazáshoz is, (Meskó Zoltán: Én csak a titkos mellett vagyok!) — nyilt szavazás mel­lett leszavaztatni. (Meskó Zoltán: Micsoda nyilt szavazás! Csak titkos! Mégis esak furcsa egy szocialistától, hogy nyilt szavazást akar! — Esztergályos János: Meskó és a titkosság! Hogy. jön ez össze? — Meskó Zoltán; Egész éle­, ülése 1928 június 2-án, szombaton. 269 temben a titkos mellett voltam. Nem lehet en­gem kapacitálni! — Esztergályos János: Meskó nem lehet a titkosság mellett! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Meskó Zoltán: Mellette is szavaztam itt a Házban!) Kérem a képviselő urakat, ne méltóz­tassanak párbeszédeket folytatni! (Jánossy Gá­bor: Nyiltan a titkos mellett szavaz!) Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Én annak ellenére, hogy Meskó igen t. képviselőtársam élénken tiltakozik az ellen, hogy nyilt szava­zással intézzük el ezt a kérdést, mégis azt mon­dom, hogy hajlandó vagyok (Meskó Zoltán: Nem liehet engem kapacitálni! Csak a titkos mellett! — Jánossy Gábor: Szerepcsere!) kon­cessziót tenni és hajlandó vagyok belemenni abba, hogy ebben a kérdésben nyiltan szavaz­zunk. Ennek ellenére meg vagyok győződve ar­ról, hogy mind a két érdekeltség — munkások és munkaadók egyaránt — imponáló többség­gel, mondhatnám egyhangúsággal fogja azt mondani, hogy ne a bürokraták vezessék ezt az intézményt, ne a kormány igazgassa, hanem igazgassák a munkások és munkaadók, r kik­nek közös hozzájárulásaiból tartják fenn ezt az intézményt. (Ügy van! Ugy van! a balolda­lon.) Mégis csak furcsa dolog... (Farkas Ist­ván: Disznóság! — Meskó Zoltán: Rendre! — Zaj.) Én finomabb ember vagyok, azért nem mondom ugyanazt, amit az előttem szólott kép­viselőtársam. (Derültség. — Meskó Zoltán: Még finomabb emberek is vannak maguk között! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak állandóan ! (közbeszólni,, különösen pedig méltóztassanak inparlamentáris kifeje­zésektől tartózkodni! Bárdos Ferenc: Mégis csak furcsa, hogy törvényt alkotunk, ennek kötelező erejével pénzt kérünk egy bizonyos társadalmi rétegtől, azt el is fogadjuk, de nemcsak, hogy kérjük és elfogadjuk, hanem ha nem fizet, akkor azt be is hajtjuk, sőt, ha nem lehet behajtani, akkor még be is csukunk embereket, azonban arra, hogy ez a pénz mikép lesz felhasználva, ki használja fel, miként lesz arra a célra fordítva, amelyre befizettetett, (Jánossy Gábor: Tör­vényben van!) a.rra ennek a társadalmi réteg­nek semmiféle befolyása nincsen. (Jánossy Gábor: Törvényben van!) Nagyon Örülök an­nak, hogy Jánossy képviselőtársam rázza a fejét, (Esztergályos János: Tehet vele, amit akar!) mert valószínűleg azt akarja mondani, hogy ez nem hihető el. Valószínűleg ő maga is felháborodik azon és nem akarja elhinni azt, hogy lehet olyan törvényt alkotni, amelynek nyomán életre fog kelni egy intézmény, ame* lyet munkások és munkaadók pénzéből hoznak létre, de ebben az intézményben a munkások­nak és munkaadóknak befolyásuk nem lesz. Ha ezt nem hiszi el az igen t. képviselőtársam, ak­kor figyelmébe ajánlom neki a törvényjavas­latnak erre vonatkozó és általam ebben a pilla­natban meg nem nevezhető szakaszát és akkor meg fogja benne találni azt, hogy igen, a munkás és munkaadó fizet, a kormány pedig kinevez egy elnököt, az elnök megmásíthatja, megváltoztathatja és megakadályozhatja azok­nak az árnyékbizottságoknak munkáját is, amelyeket egy ilyen látszatönkormányzat de­kórumaképen választanak be. (Bródy Ernő: Mint a betegsegélyzőnél!) Ugy van, ez ugyanaz! (Rothenstein Mór: Az fogja intézni az ügyeket !i) Azt mondotta az imént a népjóléti minister ur, hogy hiszen lesznek járadékmegállapitó bi­zottságok. Én a gyakorlatból tudom, hogy mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom