Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. minden megmozdulást, a munkásmozgalomban mutatkozó minden jelenséget ellenséges szemmel néztek. Amikor az ipari munkásosztály kialakult Magyarországon, természetszerűen vele együtt alakult ki a munkásmozgalom is. Ennek a munkásmozgalomnak két különböző iránya volt. Az egyik irányzat hivei azt mondották: Nem kellenek semmiféle segélyezési intézmények, nem kellenek sem szakegyletek, sem betegsegélyezési intézmények, mert hiszen ezek a munkásság forradalmi hangulatát le fogják tompítani és igy ennek következtében távolabb esnek attól a céltól, hogy az őket megillető helyet a társadalomban ki tudják vivni. A másik irányzat hivei, akik azután felülkerekedtek és akik ma itt ülnek a parlamentben, azt hangoztatták. hogy az a munkásosztály, amely a nyomorúság, a tudatlanság legmélyebb fokán van, nem alkalmas arra, hogy magának a társadalomban olyan pozieiót vivjon ki, -amely őt jelentőségénél fogva joggal megilleti. így alakultak ki tehát Magyarországon a különböző munkásegyesületek, szakegyesületek, amelyek munkanélküli segélyeket adtak, a munkásbetegsegélyző pénztárak, melyek betegsegéllyel látták el a munkást, igy alakultak ki a rokkantsegélyző és nyugdíjegyletek és ilyen különböző segélyegyletek alakulása után, ezek nyomdokain fejlődött ki a magyar munkásmozgalom. Az uralkodóosztályoknak az lett volna a hivatásuk, kötelességük és jól felfogott érdekük, hogy ezt az irányzatot, amennyire lehetséges, támogassák. Ezzel szemben azonban azt tapasztaltuk és azt láttuk, hogy minden olyan becsületes törekvést, amely a munkást magasabb kultúrához, segélyezéshez, munkaviszonyainak megjavításához segítette volna, ellenséges szemmel néztek és még ma is ott tartanak, hogy a munkáskérdés Magyarországon nem szociálpolitikai kérdés, hanem egyszerűen rendőri kérdés. Ilyen körülmények közt tehát, amikor szemrehányással illetnek bennünket, hogy a magyar munkásosztály, a magyar szociáldemokrata párt hiába hangoztatja azt, hogy nem kelet felé, hanem nyugat felé orientálódik, és azokat a taktikai eszközöket alkalmazza, vagy igyekszik alkalmazni és követni, amelyeket a nyugati államok szociáldemokratái alkalmaznak, akik (hellyel-közzel, egyikmásik helyen kormányképesek is, azt is mondják, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert hiszen a magyar munkásosztály és szociáldemokrata párt sokkal radikálisabb, mint a német, vagy az angoL'Ez kétségtelen, azonban mi sem termés'zetesebb, mint az„ hogy az az ellenállás, amelyet ki kell fejtenie, radikálisabbá teszi. Ha ugyanolyan szociálpolitikai intézkedésekkel igyekeztek volna a munkásosztály sorsán segiteni, mint ahogy igyekeztek segiteni a német birodalomban, vagy Angliában, akkor kétségtelen, hogy ez az irányzat is tompult volna a maga radikalizmusában. Nálunk azonban azt tapasztaltuk és azt láttuk* hogy amikor már 30 esztendővel ezelőtt rámutatott a magyar szervezett munkásság arra, hogy a rokkantság és aggkor esetére szóló biztosítás megvalósitása elsőrendű érdeke nemcsak a munkásságnak, hanem elsőrendű érdeke a társadalomnak is, akkor ez a követelés süket fülekre talált és azokat a követeléseket, amelyek megvalósithatók a mai társadalmi rendszer keretén belül is, sőt amelyek a mai társadalmi rendszer stabilitását erősitenék, nem vették figyelembe, az ehhez szükséülése 1928 június 2-án, szombaton. 26? ges szociálpolitikai intézkedéseket is elmulasztották. Szoktak hivatkozni arra, hogy a balesetbiztosítás Magyarországon a legkitűnőbben oldatott meg, mégpedig olyan időben, amikor a munkásság a niaga politikai erejénél fogva nem tudott volna ennek a kérdésnek megoldására befolyást gyakorolni. Ugy tüntetik fel tehát a dolgot, hogy itt a kapitalizmus olyan áldozatot hozott, amelyre kényszerítve nem volt. Ha azonban elővesszük azokat a feliratokat, amelyek a rokkantbiztositási törvény megalkotása előtt íródtak, ha megnézzük azt, hány és hány baleseti ügyben hoztak a különböző bíróságok Ítéleteket, akkor meg kell állapitanunk, hogy a magyar kapitalizmus a balesetbiztosításon még keresett is azért, mert, amig azelőtt, ha a munkást valami baleset érte és bírósághoz fordult, akkor illő és méltányos összeget Ítéltek meg számára, addig a balesetbiztosítási törvény ilyen összegeket már nem biztosított részére. Ennek ellenére a balesetbiztosítás haladás volt azért, mert a munkás csak a gyárostól, csak a nagykapitalistától kaphatta meg ezelőtt a megítélt összeget, ott azonban, ahol közben tönkrement az üzem, vagy pedig ott, ahol az üzem kisüzem volt és igy azon behajtani az összeget nem lehetett, természetesen károsodás érte a munkást, illetőleg a munkásnak hiába ítélték meg ezeket az összegeket, azokat nem kaphatta meg, mert nem tudták behajtani. Annak ellenére, amit elmondtam, talán némi naivitással ugy vélem, hogy amikor a törvényhozás az öregség és rokkantság esetére való kötelező biztosításról szóló törvényjavaslat tárgyalásába^ kezd, megítélésem szerint pártkülönbség nélkül egy közös alapra kell, hogy helyezkedjünk. Én némi jóhiszeműséggel azt mondom, hogy ebben a kérdésben nem volna szabad, hogy közöttünk nézeteltérés merüljön fel és uralkodjék. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon ) Mindenki azt akarja, — feltételezem, hogy azt akarja — hogy a rokkantság és aggkor esetére szóló biztosítási intézmény minél jobban funkcionáljon, minél olcsóbb legyen, természetesen minél biztosabb alapokra helyezkedjék és minél többet legyen képes az érdekelteknek nyújtani. Ha ez így van, — amint nem kétlem, mindenki azt akarja, hogy igy legyen — akkor azt hiszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál el kellene tekinteni attól, hogy az egyes felszólalások mely párt részéről hangzanak el és nem volna szabad azt az eddig meghonosodott gyakorlatot alkalmazni itt is, hogy ab ovo elvessünk mindent, ami a szociáldemokrata párt részéről elhangzik. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ilyen gyakorlat nincs!) Valószinüen vannak azonban olyanok, akik annyira elfogultak, hogy amikor egy szocialista képviselő mond valamit, azt ab ovo bizalmatlansággal fogadják. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az lehet!) Én a rokkantsági biztositás kérdésével hosszú időn keresztül foglalkoztam és igy ne méltóztassanak rossznéven venni, ha arrogálom magamnak azt a jogot, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzam. Én is kijelentem, hogy engem ennek az ügynek bírálásánál, taglalásánál semmiféle politikai vagy világnéz'leti szempont nem befolyásol. (Helyeslés.) Azt akarom, hogy ez az intézmény jó legyen, helyes legyen. Itt azután lehetnek nézeteltérések, talán lehetnek nézeteltérések egy-egy párton belül is, azonban mindenkinek csak az lehet az érdeke és kötelessége, hogy ezt az intézményt olyanná alkossa meg, hogy azt a célt. amelyet vele vala39*