Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

Az- országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1928 június 1-én, pénteken. 259 nemzetvédő feladat, hogy felvegye a küzdelmet azokkal a népbetegségekkel szemben, amelyek ellen egyes tiszteletreméltó egyesületek és in­tézmények eddig is küzdöttek, de amely egyle­tek és intézmények tőkeszegénységük miatt nem tudták elérni azt az eredményt, amelyet egyébként munkájukkal elérniök kellett volna. A megelőzés népegészségügyi szolgálata, amely mármost e biztosítás keretében hatalmas anyagi eszközökkel s megfelelő szervezettel or­szágosan végezheti munkáját, a maga fajvédő feladatát, a magyarság százezreit mentheti meg az életnek, a családnak, a munkának, a társa­dalomnak, a nemzetnek és a jövőnek. A javas­lat ezzel a legnemesebb' emberi és egyik leg­szebb nemzeti feladat teljesítését vállalja ma­gára, (Ugy van! jobbfelől.) Egészségügyi és fajvédő szempontból jelen­tős novum, a javaslatban a házassági tanács­adó-iroda létesítése, amely csak tanáccsal szol­gálhat, miután jelenlegi jogelveink és jogin­tézményeink mellett tovább nem is mehet. Ha­sonló novum a képesség-vizsgálat rendszeresí­tése, amelyet a javaslat szintén csak ajánlás­nak szán, de semmi tekintetben sem tekint kö­telezőnek. E rendelkezések ellen a mai jog szempontjá­ból — hiszen a javaslatot mint jogász is né­zem — észrevételt nem tudok tenni. Nem egé­szen vagyok igy a javaslat 92. §-ával, amely a gyógyitó eljárást kötelezővé teszi és a gyógyitó eljárás elmulasztásáért bizonyos büntető szank­ciókat ró a biztosítottra. Ehhez a szakaszhoz legalább is azt szeretném hozzátenni, hogy amennyiben az igazgatóság határozata ellen jogorvoslat használtatnék, a jogorvoslat során a biztosított óhajt munkásbiztositási orvosszakértői tanács véleménye is kikéressék. Elismerem, hogy az intézetre anyagi kár hára­mplhatik azzal, ha a helyesnek tartott orvosi eljárásnak magát a biztosított alávetni nem akarja. Miután azonban itt már szerzett jogok­ról is van szó, helyénvalónak tartanám, ha csak a jelzett orvosszakértői tanács véleményének helybenhagyó határozata alapján hajtatnának végre azok a rendelkezések, amelyeket a javas­lat 92. §-a statuál. Kétségtelen, t. Ház, hogy ebben a javas­latban megvan a legjobb szándék és egy nagy­szabású szociálpolitikai elgondolás is, amely a magyar nyomor leküzdését nemcsak ember­baráti kötelességnek, hanem fajfentartó és nemzetf entartó kötelességnek is tekinti. Bizo­nyára nem e javaslat tervezőin és nem is a kormányon, hanem a viszonyokon múlik, ha ez a javaslat többet nem nyújthat, mint ameny­nyit nyújt. Vitázni lehet e javaslat egyes rendelkezé­seiről, de azok jósága, célszerűsége és meg­felelő volta felett majd az élet fog dönteni. Az élet fogja kipróbálni r azt, hol vannak ennek a javaslatnak hiányai és ha ez a javaslat a mos­tani nehéz közgazdasági viszonyok között is ide, a törvényhozás elé kerülhetett, hiszem, hogy egy jobb magyar jövőben a törvényhozás javítani fog azokon a hiányokon, amelyeket az élet és annak gyakorlati eredményei meg fognak mutatni. Ez a javaslat a mai közgazdasági viszo­nyok javaslata; a törvény változhat majd a viszonyok változása szerint és a gyakorlatból merített tapasztalatok alapján. De később, bármikor is ugyanez lesz szükséges e kérdések tárgyalásánál, ami szükséges^ most is: a köl­csönös megértés és a felelősségnek átérzése a jövővel szemben is. Ez a javaslat nem beszél demokratikus el­vekről. Többet tesz ennél: megvalósít belőlük annyit, amennyi a jelen viszonyok között e javaslat keretében megvalósítható, hogy kö­zelebb hozzon egymáshoz mindnyájunkat, akik ugyanazon szenvedő, de a jövőben mégis bizó nemzetnek sokat megpróbált gyermekei va­gyunk és hogy közelebb hozzon az örök emberi vágyódáshoz, a keresztény eszményhez is, hogy az élet derűjéből és nyugalmából is jusson mindenkinek, azoknak is, akik az élet árnyé­kosabb és hidegebb oldalán dideregnek. A javaslatot nagy örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Láng János! Láng János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után a meleg szavak után, amelyeket Herezegh Béla t. képviselőtársam ajkairól hal­lottunk és amelyek kétségtelenül szívből fakad­tak, (Ugy van! Ugy van!) a magam részéről, aki szintén közelállónak érzem magam ahhoz a társadalmi réteghez, amelynek érdekében ez a törvényjavaslat kodifikáltatik, szintén 3. ÍÍZ cl 1 a melegséggel kivánok hozzászólni, amely épen tőlem telik s amely melegséggel viseltetem az iránt a társadalmi osztály iránt. (Jánossy Gá­bor: Mint mi vaílamennyien!) Ugy van! T. Ház! Az a törvényjavaslat, amelyet a törvény kodifikátorának igen derék, minden el­ismerést érdemlő munkája után a szociális kér­dések nagymestere és atyja, a népjóléti, helye­sebben a szociális kérdések ministere elébünk, a Ház elé terjeszt a maga 190. Váyal, — és ame­lyet a bizottság az ő együttes ülésében egy sza­kasszal még meg is toldott — olyan nagy hord­erejű kérdést foglal magában, hogy t egy-egy felszólaló aligha tud a törvénnyel egész terje­delmével foglalkozni; kénytelenek vagyunk ennélfogva vagy általánosságban hozzászólni és mint nagy szociális alkotást méltatni és csat­lakozni azokhoz, akik eddig még mind kivétel nélkül, itt is, a bizottságban is, az előmunkála­tokban is, az elismerés szavával adóztak, vagy pedig kénytelenek vagyunk ezt a kaleidoszkop­szerü képet kicsit megforgatni és egy-egy sza­kaszát kiragadni, amely bennünket talán job­ban érdekel vagy szivünkhöz közelebb áll s ezt a megfelelő megvilágítással méltatni. Ennek a nagy mozaik-képnek mindenegyes köve az egész szociális javaslatot a maga egé­szében tükrözi vissza; visszatükrözi azt, hogy mély szociális érzés, nagy erkölcsi és gazdasági érzés és elgondolás fekszik ebben a törvény­javaslatban. Mert ha forgatom ezt a törvény­javaslatot és nézem azt a szakaszt, amely en­gem ebben a pillanatban érdekel s amelyről szólni akarok, akkor azt látom, hogy a 133. §-ban megint olyan szociális elgondolás fek­szik, amelyet régebben meg kellett volna való­sítani a földreformmal kapcsolatban, amelyre azonban sor — sajnos — nem került, pedig a lelkeket sokkal jobban megnyugtatta volna, ha annak idejében hozzá fognak a kérdés megoldá­sához, jóval a földbirtokreform nagy kérdésé­nek megoldása előtt. A törvényjavaslat egyéb szakaszai mellett, mint mondom, engem különösen az érdekel, hogy a javaslat a legalsóbb néposztály családi életet is elviselhetőbbé, könnyebbé, otthonát kívánatosabbá kívánja tenni s ezzel a nincste­lensorban, proletársorban levő embertársain­kat nehéz sorsukból kívánja felemelni, egész­séges, levegős, napsütéses otthonhoz s azoknak megteremtéséhez kívánja juttatni. Ezt a kér­dést olyan fontosnak tartom társadalmi és általános emberi szempontból is, hogy ameny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom