Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

260 Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1928 június l-én

} pénteken. nyiben a törvényjavaslat nagy komplexuma ezt a kérdést nem foglalta volna magában s nem oldotta volna meg, ugy ez nagy hibája, nagy hiánya lett volna és sötét foltja maradt volna a törvényjavaslatnak. A javaslat 133. §-a akként intézkedik, hogy az intézeti járuléktartalékalapok vagyona többek között munkás- és tisztviselőházak épitésében helyezhető el. A javaslat indokolása VIII. pontjában felsorolja azokat közvetett és közvetlen előnyöket, amelyek ebből a gyümölcsöztetésből származnak. A közvetett haszon, amely az épitkezésből származhatik, az, hogy negyvenféle munkáskezet, illetve iparosszakmát foglalkoztat az épitésel. Ezzel ezeknek kenyérkeresetet teremt s azok kenyérkeresetét fokozza. Erről szólni most nem kívánok; mindenki nagyon jól tudja, micsoda óriási szociális jelentősége van annak, ha nyugodt munkáskezek foglalkoznak az országban s megelégedett munkástársakat tudunk magunk közelében. A közvetlen haszon a családi otthon, amely nélkül nyugalmas életberendezkedés, életkedv és egészség, hosszabb tartamú élet, gyermeknevelés és az élet gondjainak szívesebb, zsötrtölődés és elégedetlenség nélkül való elviselése alig képzelhető, A nyugodt, családi otthon, amelyről a családfő elmondhatja azt, hogy »ez az enyém, innét senki engem ki nem fog dobni, késő öregségemre pedig nem leszek kifacsart citrom vagy hasznavehetetlen bútordarab«, az a nyugodt családi otthon, amelyről elmondhatja, hogy »ez az én családomé, ezért érdemes, sőt kötelesség is dolgozni«, már magában véve megacélozza az idegeket, amelyek olyan sokszor pattannak meg és jelentkeznek eruptiv formában a javakban bővelkedőknek csodálkozsára, sőt sokszor botráhkozására. Pedig, ha az állami és társadalmi szempontból károsak is ezek az erupciók, egyben tanulságosak is. A családi otthonnak és mindazoknak a javaknak nélkülözése, amelyek a dolgozó osztályokat méltán megilletnék, erkölcsi ellenálló képességüket is erősen próbára teszik. Az ilyen okokból származó erupciók kevésbbé érdemlik meg a társadalomnak különben nagyon súlyos Ítéletét. Távol áll tőlem, hogy én jogosultnak mondjam a társadalom és onszágfelforgató törekvéseket, amelyeknek eredete elvi alapon álló és valóban érthetetlen és a nuunkásság érdékeivel homlokegyenest ellenkező. De a részvétlenség, a szivtelenség, az érzéketlenség, az őszinte és becsületes demokratikus érzés hiánya, amely a szívnek melegét is megtagadja embertársaitól, bizony keserű szájizet okoz és elősegitője annak a durva és brutális jelenségnek, amely a kevesebb intelligenciájú, de alapjában véve jólelkű tömeg lelkületéből akarva, nem akarva előtör és kritikus időben bizony nem kell védelmére annak a gőgös és szívtelen, profitéhes tőkének, (Jánossy Gábor: Ez igy van! Tökéletesen igaz!) annak a tőkének, amely neki hüs és árnyas otthont nem hajlandó nyújtani, csak akkor, ha egy ilyen törvényjavaslat arra kényszeríti. A levegőtlen, szdllőzetlen bűzös és általában véve egészségtelen; otthon (Jánossy Gábor: Barlanglakás!) valóban alig alkalmas arra, hogy tisztultahb életfelfogást és életkedvet inspiráljon az otthon és a saját családi tűzhelyet nélkülöző lelkekben. Amilyen a családi otthon, rendszerint olyanná formálódik, olyanná nevelődik a lélek, amely pedig derűs, napos patinával kopogtat az élet ajtaján. Ezém is akar segíteni ez a törvényjavaslat, amely az első négy évben, a karenciális időben huszonnyolcmillió pengőt szánt erre a célra, tudniillik arra, hogy derűs, napos és szellős otthont teremtsen a munkásságnak és a kistisztviselőknek, a későbbi években pedig, amennyiben gása és ha melegen érző szivéhez appellálnunk gása és ha melegen érző szivéhez appellálnunk lehet, ez az építésre szánt összeg 56 millióra emelkednék, ha tudniillik sikerülne 40%-ra felemelni ezt az összeget. Huszonnyolcmillió pengő az első építkezési években, az első alkotási években elég tekintélyes összeg ahhoz, hogy ezt a munkát megindítsuk. T)e mit jelentene az, ha a pénzügyminister ur nem zárkózik ell a 40%-ra való felemelésétől ennek az összegnek? Ez azt jelentené, hogy 100%-kai több munkást, több iparost tudnánk keresethez juttatni, 100%-kai több megnyugvás venne bennünket körül ebben az országban. Ehhez a javaslathoz hasonló törvénynek tulajdonitható az, hogy például Olaszországban a munkásság is nagyobb mértékben hazafias érzésű. Bár nem kötöm a hazafias érzést ahhoz, hogy valakinek jól, jobban vagy rosszul megy a sora, mégis rá kell mutatnom arra, hogy kritikus időkben is megállja a helyét az olasz munkásság hazafiasiság tekintetében, mégpedig a legalsóbb, nincstelen népréteg is, mert foglalkoztatva van, kenyérkeresete van. Ott is ugyanilyen, ehhez hasonló törvényjavaslat teremtette meg ezt a helyzetet, Milánó és Róma újjászületését és újjáépítését épen ilyen törvényjavaslatnak köszönheti. Munkás- és tisatviselőházak építése annyit jelent, mint egyegy virágzó bokrot elültetni ebben a sivár életben, amely idővel az egész nemzet életét felemeli, feleleveníti, a test és lélek számára pedig felüditővé teszi. A lakáskérdés megoldására már tettem propoziciót ezen a helyen egy másik törvényjavaslat kapcsán, vagy talán amikor általánosságban hozzászólottam a költségvetéshez s amikor rámutattam arra, hogy a társadalom alacsony szenvedélyéből és ösztönösségéből élősködők kitelepítése által családi otthonokat tudtunk volna alapitani és százakat és százakat hozzá tudtunk volna juttatni tisztességes lakáshoz. Ha ezt cselekedtük volna, akkor nem volnánk kénytelenek látni azt, hogy proletár, nincstelen sorsban élő embertársaink és testvéreink a perifériákon apró kunyhókban, favázas házakban állataikkal együtt tengődjenek. Én vasárnap délutánjaimat fel szoktam használni nem arra, hogy szórakozzam künn a Hűvösvölgyben, a Zugligetben vagy a Fácánosban, hanem arra, hogy sétáim alatt módomban legyen a nyomortanyákba betekinteni, ahol valóban az egész család, apraja-nagyja, fitt és leány az állatokkal lakik együtt. Láttam ilyen nyomortanyákat a fővárosban, ahol a gyermeklélek számára a lassú elsorvadás és eldurvulás alkalma százszázalékig adva van. Intelligens kistisztviselőink kénytelenek lemondani a családalapításról, csak azért, — erről különben egyszer már szintén szólottam — mert nincs, ahová befogadják őket, nem tudják tető alá juttatni őket, nem tudnak nekik otthont biztosítani — kell a rossz nőknek és keritőknek. Egészséges munkás- és tisztviselőházak építése faji érdekeket is szolgál. Előmozdítja és lehetővé teszi a gyermeknevelést, csökkenti a gyermekhalálozási arányszámot, amely főképen a nincstelen, proletársorsban élő csecsemők között jelentkezik fokozottan, csökkenti a nagy nemzeti betegséget, a népbetegséget — a tüdővészt — amelynek indexszáma városokban napszámosoknál 21-8%-ban, országosan pedig 6%-ban pusztit. Ha ezt a magas index-