Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-178
Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1928 június 1-én, pénteken. 247 részletesen foglalkozik vele a javaslat indoklása: vájjon a biztosításnak az a rendszere, amelyet itt törvénybe akarunk iktatni, biztositásnak tekintendő-e, vagy pedig nemi Az indokolás etekintetben elméleti fejtegetésbe megy bele, amely szerintem okulás és tanítás céljából nagyon (helyes, azonban ebben a kérdésben is az az álláspontom, hogy ez is már túlhaladott álláspont, mert igenis, a szociális biztositás a biztosításnak már különálló ága. Az a jelszó és megjelölés, amellyel korábban találkoztunk, hogy ez segélyezési intézmény és karitatív megoldás, ma már nem helytálló, mert a szolgáltatás meglehetősen magas díjtételek és járulékok ellenében történik, úgyhogy ezen járulékok és előnyök mellett, amelyet a kötelező biztositás rendszere magában foglal, kétségkívül bármely magánbiztosító vállalat vállalkozna eme intézmény szolgáltatásának megadására, sőt azt is merném állitani, hogy még ennél magasabb szolgáltatásokat is tudna adni. Arról is sok szó esik a törvényjavaslat tárgyalása kapcsán részben itt a Házban, részben pedig kint, hogy vájjon állami támogatás igényelhető-e e javaslattal kapcsolatosan, igen-e vagy sem? Maga a t. előadó ur is foglalkozott azzal, de maga a minister ur is felvetette és ismételten felvetődik azok között, akik ellenzik ezt a törvényjavaslatot, hogy vájjon igényelheti-e valamely társadalmi osztály azt, hogy maga az állam az összesség adójából egy osztályt bizonyos támogatásiban részesitsen? Aki a magyar törvényhozást és a magyar életet ismeri, nagyon jól tudja, hogy más társadalmi osztályok részére is nyújtattak közérdekből bizonyos segélyezések, bizonyos szolgáltatások. Nem kell egyébre hivatkoznom, mint az 1907. évi III. tcikkre, amely megadja a lehetőséget arra, hogy bizonyos iparágak fejlődését az állam szubvencióval segítse elő; nem kell egyébre hivatkoznom, mint arra, hogy szövetkezetek s egyéb intézmények részére az állam a közadókból befolyt pénzekből óriási összegekkel adózik anélkül, hogy bármiféle megtérítést kapna érte. Arra is rámutathatok, hogy Bacherék és az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár szanálására is közpénzeket áldozott a kormány. Ha tehát ezer ilyen módját találjuk a támogatásnak, akkor igenis, köteles az állam az összesség pénzéből azokat a társadalmi osztályokat támogatni és azok segítségére jönni, amelyek erre rászorulnak. E tekintetben nincs különbség közöttem és Ernszt Sándor t. képviseőtársam között, aki maga is kevesli azt az állami támogatást, amelyet e javaslat kapcsán az állam nyújt és feltétlenül magasabb összegben kivan ja a támogatást megszabni, mint ahogy azt a törvényjavaslat kontemplálja. Nekem semmi aggályom nincs abban a tekintetben, hogy mire ebből a törvényjavaslatból élő valóság lesz és mire ebből a törvényjavaslatból kifolyólag a gyakorlati életben odajutunk, hogy az egyes biztositotta&nak járadékot fog az intézmény juttatni, akkorra az állami támogatás feltétlenül nagyobb lesz a kormányzat nagyobb szociális belátása alapján, mint ahogy azt a javaslat most tervezi. De amikor erről a kérdésről beszélünk és az állami támogatás kérdését beledobjuk a vitába, akkor azok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, elfelejtik, hogy a szociális biztositás törvényes formában Magyarországon tulajdonképen már 1891-től meg van és hogy a biztositás minden ujabb kiterjesztése egyúttal azt is jelenti, hogy más vonatkozásokban az állam terhei bizonyos mértékben csökkentek. Ha azokat a törvényes KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. rendelkezéseket vennénk figyelembe, amelyek időközben érvényben voltak és csak azt kivánnók. hogy az állam az öregségi és rokkantsági biztosításhoz és általában a szociális terhek viseléséhez ne járuljon hozzá többel, mint amenynyivel a korábbi törvények szerint hozzá kell járulnia, akkor is olyan horribilis összeget kapnánk, hogy sem nekem, sem pedig a szociáldemokrata párt többi képviselőjének eszeágába sem jutna állami támogatást kérni, mert meg lennénk elégedve azzal, hogyha eddigi tételes törvényeinkben lefektetett és az állam által viselt bizonyos terhekhez, az állam ; most egy összeggel járuljon hozzá. Ilyen, t. képviselőtársaim, közegészségügyi törvényünknek az a rendelkezése, hogy az állam szülés esetén a szülőnőnek ingyen támogatást nyújt, úgyhogy a kórházakban eddig semmiféle ápolási költséget nem számítottak fel. Ez a teher, amint méltóztatnak tudni, az iparforgalmi érdekeltség körébe tartozó biztosítottaknál teljesen áthárult magára az érdekeltségre s az érdekeltség fizeti a szülés körül felmerült költségeknek egész terhét, illetve a munkásbiztositó-pénztáron keresztül fizeti maga az érdekelt. Itt van ugyancsak az 1891-es munkásbiztositási törvényből, meg a közegészségügyi törvényből folyó egy más rendelkezés, amelyet megint az érdekeltségre hárított át az ujabb törvényes intézkedés, itt van a bujakórosok, trachomások és elmebajosok ápolásából felmerült költségek fizetése. Az ezekben a betegségekben szenvedőknek ápolási költségét is közegészségügyi törvényünk, első munkásbiztositási törvényünk, valamint az 1907 : XIX. te. rendelkezése szerint az államnak kellene fizetnie, azonban az állam ezeket a terheket is áthárította teljesen magára az érdekeltségre, áthárította az iparforgalmi alkalmazottakra vonatkozóan magára a munkásbiztositó-pénztárra, az állam tehát itt is jelentékeny tehertől szabadult meg, amikor a kötelező munkásbiztositást törvénybe iktatta s amikor bizonyos rendelkezéseket errevonatkozólag életbeléptetett. Itt van egy másik kérdés, a kórházi ápolás költségeinek kérdése. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a közegészségügyi törvény, valamint első munkásbiztositási törvényünk csak 30 napra tette kötelezővé a kórházi ápolási költség megtérítését. Erre jött az 1907 : XIX. te, amely bizonyos vonatkozásban az állam terheit átvette. s kimondotta, hogy négy hétig teljes ápolási költséget kell fizetni, négy hét után pedig az egyes napibér-osztályoknak megfelelő összeget. Ezzel szemben az a nagy horderejű vívmány, amelyet olyan sokra tartanak, az a munkásbiztositási törvény, amelyet a múlt évben megalkottunk, megint levette az állam válláról a kórházi ápolási költség tekin : télyes részét és most már kimondotta ez az uj törvény, hogy a teljes ápolási költséget a teljes ápolási idő tartamon át a munkásbiztositópénztár fizeti, tehát az érdekeltség önmaga fizeti meg ezeket a terheket, ami azt jelenti, hogy az állam válláról megint meglehetős nagy terheket vett le, ami feltétlenül mutatkozik a betegápolási alapban, vagy a betegápolási adóban, legalább kellene, hogy mutatkozzék, mert hiszen ma már kétségtelen, hogy amikor a munkásbiztositási intézmények maguk kórházat tudnak fentartani, és most nemrégiben alapítottak és helyeztek üzembe egy 400 ágyas kórházat, ezzel csökkentik azokat a terheket, amelyeket egyébként az államnak kellene viselnie. 36
