Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

Az országgyűlés képviselőházának 178, lis téren, ezen a téren nagyon természetesen monumentális dolgokat fog alkotni. Ehhez rendkívül sok készültség, tapasztalat, bölcses­ség, sokoldalú tndás és képzettség kell. Ez mind megvan ebben az indokolásban. Ha a hasonló európai viszonyokat ós körül­ményeket nézem, mit látok f Tavaly, alig egy esztendeje, nyáron a francia kamarában szin­tén tárgyaltak egy ehhez hasonló javaslatot, amely ily módon kivan ja megoldani a kérdést és most Briand a választásokon hivatkozott is arra, mint sikeres eredményre. A mi körülmé­nyeink tetemesen rosszabbak, mint a francia körülmények, a gazdasági körülményeket értem alatta. Ha különösen a néniét körülmé­nyeket nézem, azt látom, hogy a németek való­ban rendkívül súlyos körülmények között van­nak. A háborúból teljesen kifáradtan kerültek ki, későbben azután rájulk szakadt a írepiatrációs teher, majd rájulk szakadt az inflációnak egész pokla, amelynek minden fázisán keresztül­mentek. Azután belsőleg összeszedték volt magukat és a német ipar roppant energiát mutatott. (Zaj.) A német iparral találkoztunk minden­felé Európában, Ázsiában, sőt még más terüle­teken is. A német ipar az utóbbi időkben megint súlyos és nehéz körülmények között van. Állandóan, folyton fokozódik és nagyob­bodik az eladósodás mérve. Mindezen körül­mények között a német politikusok és a német államférfiak mégis mindent elkövetnek, hogy ezeknek a feladatoknak, a biztosítási kötelessé­geknek és azoknak a kötelességeknek, amelye­ket a társadalom, a nemzet és az állam telje­síteni köteles a saját maga szegényebb rétegei­vel szemben, teljes mértékben megfeleljenek. Méltóztassanak megnézni azokat a horribilis kolumnákat, amelyek a német költségvetésben láthatók. Méltóztassanak megnézni azokat az óriási tételeket, amelyeket biztosítás címén ad ki a német állam a maga adott körülményei kö­zött» A német államnak ez az útja természetesen példaadó és elsőrangú itt az európai kontinen­sen. (Röthenstein Mór: Azért van a német mun­kásban hazaiszeretet! — Zaj. — Dabasi Halász Móric: Eggyel több ok emellett a javaslat mel­lett!) Nagyon természetes és nagyon világos, hogy az európai rendszer teljesen kü­lönbözik az amerikai rendszertől. Az amerikai rendszerben a producens néha horribilis tőké­ket gyűjt össze. Nemrégiben megjelentek bizo­nyos kimutatások, például Ford évi jövedel­meiről. Bár én azt gondolom, hogy Fordnak jelenlegi gazdasági helyzete inkább hanyatló­ban van, mint emelkedőben, mégis horribilis összegek ezek egy ember kezében. Ezzel szem­ben azt látjuk, hogy a munkás — bizonyára igy áll a helyzet Ford munkásaival is, akik há­rom vagy négy napot dolgoznak egy héten, a többi pauza — a saját maga sorsát illetőleg valóban nagy aggodalommal lehet. Az ameri­kai procudens tulaj donképen semminemű szo­ciális rizikót és semminemű szociális terhet nem visel. Ez természetesen teljesen különbö­zik az európai produkálás! metódustól. De más­részről akárhogyan legyen, mi ezt az európai rendszert okosabb, méltányosabb, igazságosabb és kiegyenlitőbb rendszernek tartjuk és bár Európában ma sokkal nehezebb körülmények vannak, ha Európa a maga produkálási metó­dusait meg fogja oldani, megint csak úrrá lesz mindenekfelett és vezetni fog a kultúrában és a gazdasági életben. Ha nézem az időpontot, amelyben ez a ja­ülése 1928 június 1-én, pénteken. 213: vaslat benyujtatott, elsősorban természetesen azt kell látnom, hogy a másik törvénynek, amely hasonló természetű, a közelsége áll itt előtérben. Másodszor nézem a magyarországi gazdasági viszonyokat. A baloldaliról nagyon sokszor felhánytor­gatják a viszonyokat, és ezt részben nem is ve­szem zokon v mert hiszen azért ellenzéki valaki, hogy ellenzéki legyen és használja fel az összes körülményeket, amelyeket fel lehet használni a saját célja érdekében. Szeretném azonban ezeket a baloldalról jövő szemrehányásokat, amelyeket a gazdasági élettel és nyomorral szemben vannak ós mutatkoznak, kiegészíteni. Azok. a körülmények, amelyek közt mi va­gyunk, nem egyedül Magyarországon létező és nem különálló és kiáltó körülmények. Ezeket a körülményeket itt a Házban feltétlenül több­ször kell említeni, mert valóban egyoldalú beállitás, mintha csak Magyarországon volná­nak roppant súlyos és roppant nehéz anyagi körülmények. Méltóztassanak csak a drágasági körülményeket venni, és a drágasági viszo­nyokat nézni Európa többi államaiban. (Bárdos Ferenc: És a munkabéreket) Méltóz­tassanak például Németországot vagy Olasz­országot tekinteni a jelenlegi körülmények kö­zött, méltóztassanak azoknak viszonyait tekin­teni vagy méltóztassanak Svájcot tekinteni, amely nem is volt benn a háborúban; méltóz­tasék az ottani viszonyokat tekintetbe venni. De ha egyébként is nézem a magyar állapoto­kat ós a magyar termeléseket, igaz ugyan, hogy ennek egy kis része mesterséges és mestersé­gesen van alimentálva, és ha magyar kompaszt elejétől végig nézem, azt látom, hogy mégis egy kissé világosabban kell szembenézni az egyes állapotokkal, amelyek itt vannak. Az tény és tagadhatatlan, hogy Trianon óta min­den téren óriási konkurrencia mutatkozik, óriási nagy a konkurrensek száma akár ipari, akár bármely téren, az ipari bransok legkülön­bözőbb fajainál. De alig van brans, alig van iparág és üzem, amelyben ne lehetne azt látni, hogy egyesek a körülményekhez képest na­gyon jól boldogulnak, mig mások ugyanabban a bransban nem boldogulnak. Elsősorban a ve­zetésben kell az okot keresni és vezetésre is roppant sokat kell adni. Nagyon természetes, hogy az üzemi berendezkedésre, az üzemi ér­zékre, az üzemi tudományra, az üzemi ener­giára és a jellemre is^ rendkívül sokat kell adni. De ha ezeket látom és ha különösen a magyar ipart veszem, akkor azt találom, hogy például a szénipar, az építési ipar, a textil-, a szesz-, a cukoripar elég jól állnak. De még a többi ipar­ágakban is a legrégiebbek és a legerősebbek, amelyek már huzamosabb időre tudnak vissza mutatni, szilárdan és erősen állanak. Vannak helyek, ahol látja az ember, hogy itt-ott még a régi cégek és üzemek is ingadoznak, stb. Ezt is lehet látni. De nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon különösen az utolsó két esz­tendőben az egész állapot abszolúte desperat lenne. Ha a mai körülmények között és ha ebben az időpontban nyújtatott be ez a javas­lat, akkor azt kell mondanom, hogy azok az emberek, akik ennek a szociális tehernek egy részét vállalni fogják, igenis képesek arra, hogy vállalják is ezt a terhet. Egy rendkivüí sajnálatos és rendkívül meggondolandó tényt vagyok bátor mindenki­nek szives figyelmébe ajánlani, különösen azok­nak, akik a producensekkel a legszorosabb összeköttetésben vanak. Amerikában azt lát­juk, ha az 1924. és 1927. évi adatokat összehason­lítjuk, hogy a produkálás mennyisége 5%-kai

Next

/
Oldalképek
Tartalom