Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

242 Az országgyűlés Jcépviselőhazánah 178. ülése 1928 június i-én, pénteken. törzs járadékot magát is arra a nivóra emelni, amely megnyugtatna bennünket, a kezdet azonban olyan nehéz, hogy mást a jelenlegi körülmények között nem lehet tenni, legfeljebb azt az egyet kell folyton szem előtt tartani, hogy amint alkalom mutatkozik, s az állam pénzügye és gazdasági élete lehetővé tenné, növeli ár isan segítsünk ezen a dolgon. Van égy más nagyon jelentékeny pont, tudniillik az egységesités pontja, amennyiben a biztositási körök egységesittettek és egy társadalom-biztositó szervvé válnak ebben az országban. Ennek tagadhatatlanul nagyon sok előnye van és azokat az előnyöket, kézzelfoghatólag tapasztalni lehet. De másrészről van magának az egységesítésnek is esetleg kétséges pontja. Én azt látom, hogy a német szisztémában sokkal kevésbbé van keresztülvive az egységesités és sokkal többfajta ez a pénztár. A társadalmi fejlődés, a jövő szociális fejlődés és a jövő állami fejlődés szempontjából is azt látom, hogy abban van sok előny, ha nem mindent koncentrálnak, mert egy napon esetleg minden teljesen másképen fejlődik, mint ahogyan az eredeti koncepcióban és tervben megállapítva volt. Azt belátom, hogy a jelenlegi körülmények között, pláne az indulásnál, rendkivül sok az egységesités előnye, de ha lehetne később fejleszteni és egészségessél, naggyá és nagyszabásúvá! tenni, az egyes ágakat, magától értetődik, hogy rendkivül fontos azoknak szétválasztása. Itt van a mezőgazdasági biztosítás kérdése. Vájjon milyen lesz a helyzet, tulajdonkópen ki lenne felelős és a parlament kivel foglalkozzék elsősorban, a mezőgazdasági biztosítást illetőleg kit tartson olyan személynek, aki ezt a nagy problémát meg fogja oldani? Nagyon szeretném, ha ez a kérdés mielőbb itiztáztatnék )a (kormány 'kebelén belül és mi világosabban láthatnánk. Én több, mint húsz esztendeje tagja vagyok a Mezőgazdasági Munkás- és Cselédbiztositó Intézetnek és látom, hogy ott bizonyos szempontból nagy az elzárkózottság a saját maguk álláspontjának védelmére, másrészről azt is látom, — nem illik, hogy én, az igazgatósági tag* mondom ezeket,— hogy mégis sokkalta kisebb az a működés, mint amilyennek lennie kellene. Az az alap, amely jelenleg megvan, igy nem maradhat és senki sem akarja azt igy fentartani. Mi valamennyien és a parlamentnek valamennyi pártja folyton és állandóan sürgetjük ezt a javaslatot. Én tudom, hogy ez a produkálásnak százalékait emelni fogja, de emelni fogja olyan módon, ami nagyon számbavehető nem lehet. Ami pedig magukat a nagybirtokosokat illeti, akik talán a leginkább félnek ettől, ÍSzily Tamás: Nem félünk!) itt azt kell tekintetbe^ vennünk, hogy maguk a nagybirtokosok egyrészt az orvosi költségek, másrészt a gyógyszertári költségek tételeivel jelenleg annyira meg vannak terhelve, hogy abszolúte semmi ok sincs arra, hogy ők maguk ebből a szempontból nehézségeket okozzanak, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Igy állván a dolog, nekünk valamenynyiünknek érdekünkben áll, hogy ez a kérdés minél előbb tárgyalás alá kerüljön. (Ugy van! U.qy van! a jobboldalon és a középen.) Igaz ugyan — nagyon jól tudom —hogy a szociálpolitikának nem az az útja, hogy minden esztendőben, tegty biztositási törvényt alkossunk, azonban egyrészt a mi sajátságos körülményeink, másrészt az is, hogy etekintetben annyira el vagyunk, maradva, feltétlenül szükségessé teszik, — amint a múlt biztositási törvény tárgyalása alkalmával mondottam — hogy a szakemberek és àz érdekeltek — az érdekeltek mindkét része— miinél előbb, minél szigorúbban és minél jobban fontolják meg ezt a kérdést, mert valóban igen nagy szálkát fogunk kihúzni a nemzet testéből, ha ezt a törvényjavaslatot minél előbb tető alá hozzuk. (Dabasi Halász Móric: Csak azt is igy készítsük elő, mint ezt a javaslatot! — Jánossy Gábor: Junktimban ezzel!) Szó van néhány kérdésről, amely most is szóvátétetett és szóvátétetett a baloldalról is, amely kérdések kell, hogy tisztán álljanak, hogy világosabban lássuk a dolgot. Elsősorban itt van a kisiparosság kérdése. A kisiparosság nincsen benne ebben a törvényjavaslatban, mint ahogy nincsen benne a betegsegélyezési törvényben sem. Amidőn annak idején, húsz és egynéhány esztendővel ezelőtt az első betegsegélyezési törvényt megalkottuk, a kisiparosok közül nagyon sokan folyton itt jártak közöttünk és folyton azt hangoztatták, hogy ők nem kívánják, hogy belevonják őket ebbe a szférába, folyton demonstráltak, nézetem szerint rosszul, de az ő körülményeik, kulturviszonyaik, gazdasági állapotuk mellett ez érthető. Ha van valaki ebben a Házban, aki a kisiparosokon segiteni akar, akkor bizonyosan Vass József minister az, aki a kisiparosokon valószínűleg akart volna és akar is segiteni. A kisiparosság azonban ebben a törvényben a jelenlegi körülmények között nem lát ma egyebet, mint zaklatást és egy uj adónemet. Azonkívül még a közület szempontjából és a pénztár szempontjából ' is nehézségeik lennének, mert óriási hátralékok gyü1 emilenének fel és az adminisztráció szempontjából rendkivül súlyos helyzet állana elő. E mellett maguk az illetők nem érzik eléggé ennek a kérdésnek fontosságát és marad ez mint egy óriási kérdés. Ehhez hasonló a másik kérdés, amelyről Kéthly Anna igen t. képviselőtársunk tegnap azt mondotta, hogy a bürokrácia törje rajta a fejét. Valószinüleg együtt kell még törnünk rajta a fejünket, nekünk is, nekik is. Tudniillik, a napszámosokról van szó, akik nincsenek beviéve ebbe a törvényjavaslatba, de a napszámosok — a Kurzarbeiterek — technikai okokból satöbbi még a németeknél sincsenek beyéye a törvénybe. A technikai kérdések megoldásán nekünk valamennyiünknek törni kell fejünket és ugy ezen az oldalon, mint a baloldalon, a Háznak valamennyi^ oldalán áíllandlóam folyton törnünk kell a fejünket ezeken a nehézségeken és bajokon. Igaz, ezek \ legszegényebb emberek, olyan emberek, akikről folyton gondoskodnunk kell, akiknek kultúráját, gazdasági állapotát folyton szivünkön kell viselnünk. Ezek a legszegényebb emberek, de momentán, pláne a kezdés pillanatában, nem lehet ezt a kérdést megoldani. Ami magát az indokolást illeti, azt a Háznak valamennyi tagja, aki a javaslattal foglalkozott, el fogja ismerni, hogy hosszú idő óta — legalább is a háború és a forradalmak óta — nem volt olyan törvényjavaslat, amely olyan monumentális indokolással és mindenre kiterjedő figyelemmel, (Ugy van! Ugy van.^ a jobbés a baloldalon.) annyi precizitással és annyi energiával készült volna. Azonkivül még a kiegyenlitő erő is folyton megmutatkozik benne mindenfelé és határozottan követi azt az utat, amelyet maga elé vágott. Én Vass József szociális értékét főképen ebben látom és vártamis, hogy Vass József, ha olyan körülmények közé fog kerülni, hogy tehetségét érvényesítheti szociá-