Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-172
Az országgyűlés képviselőházának 1 hogy az ország és ő 192 milliót ajándékozott volna, vagy ennyivel kevesebbet űzet. (Bud János pénzügy minister: Ha ugyanazok a törvények volnának, amelyekkel átvettem a budgetet!) Azt is bizonyitani fogom, t. minister ur, hogy jelenlegi állítása sem felel meg a valóságnak. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ezt talán szabad mondanom, hiszen ez parlamenti kifejezés. (Egy hang a jobboldalon: Tessék bizonyítani!) A t. minister ur azt mondotta 1925-ben, hogy a népesség pedig további adóemelést nem bir el. Most, amikor tárgyaltuk a valorizációs javaslatot, ismét emiitette ezt. Ha t. minister ur kivánja, szavait fel fogom olvasni. (Bud János pénzügyminiser: A vámokból és forgalmiadókból! — Fábián Béla: A forgalmiadó a legnagyobb nyomorúság!) Ismételte azt, hogy azt a 10 milliót, amelyet én indítványoztam, hogy évente fizessünk ki a valorizáció ellenében, képtelen kifizetni az ország, mert vagyoni viszonyai nem engedik meg, mert nem követelhetik öntől, hogy ismét az adót emelje. T. minister ur! Önök, ha szabad megjegyeznem, 1925 óta, mióta ön ezt a kijelentést tette, azóta behozták a rokkantellátási adót, visszaállították az országos betegápolási pótadot, bevezették az automobiladót, ami azt hiszem, ki fog tenni legalább 40 milliót. (Ugrón Gábor: Három milliót! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Három és fél milliót!) Ugrón t. képviselő urnák, ha kimegyünk, fogadást fogok felajánlani, hogy ennyit be fog hozni három év alatt. (Meskó Zoltán: Benne vagyok! — Derültség.) A valorizációt én sem akartam egy évre, csak azt akartam, hogy a kamatot fizessék. Azt sem mondtam, hogy ne tárgyaljuk, hagyjuk nyitva a kérdést. (Zaj a baloldalon.) Budapest székesfővárosa be akarja vezetni a tüzrendészeti pótadót és most a kormány csak a rendőrségi pótadó bevezetését kivánja engedélyezni, mégpedig ugy, hogy nem mondják meg, hogy ezzel a 8 millióval egyszersmind egyszerűen restringálva lennének az állami adók, tehát kerülő utakon mindig: több és több millió adót hoztak be. Ha a minister ur 192 milliót elengedett, méltóztassék rá emlékezni, hogy a törvényhozás utján milyen adókat rakott ismét a lakosságra. Az igazságosság ezt legalább megkövetelte volna. (Bud János penzügyminister: Megmondtam ezt is!) De, t. minister ur, rátérek arra a tárgyra, amely nagyon kevéssé lesz önnek kellemes. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A minister ur azt mondja, hogy a házaknál elengedte a házhaszonrészesedési adót. (Bud János pénzügyminister: Hát nem engedtem el?) Hogyne, ebben a tekintetben megmondta az igazat, de nézzük meg az ön statisztikáját. A szanálási Programm szerint volt a házadó 20 millió. Az 1925/26. évben a költségvetés szerint a házadó 23-2 millió volt. 1925-ben, tehát akkor^ amikor ez a házhaszonrészesedési-adó 23 millió volt, a minister ur megszüntette a részesedést. Mi történt. 1926/27-ben 35-3 millió volt a házbéradó. (Bud János pénzügy minister: Emelkedtek a lakbérek!) 1927/28-ban már 50 millió volt a házbéradó, 1928/29-ben pedig 60 millió. (Bud János pénzügyminister: Ez két különböző adó!) Persze. A minister ur kimutatta, hogy eleng-edte a házhaszonrészesedést, tehát elengedett egy adót, de itt látjuk, hogy sokkal többet vett be, mint amennyit elengedett. (Fábián Béla: Nem az a fontos, hogy milyen címen szednek be adót, hanem, hogy mennyi adót szednek be!) T. minister ur, ezen a ponton nem vagyok hajlandó olyan hamar átsiklani. Itt arról van KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. !. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. 17 szó, hogy akar-e professzori katedráról előadni egy általános, teoretikus fejtegetést, vagy arról, hogy többet fizetnek-e házadóban, mint amennyit elengedett, vagy nem. (Bud János pénzügyminister: Az egyiket a háztulajdonos fizette, a másikat a bérlő fizeti!) Bocsánatot kérek, akárki fizette, a minister ur többet vett be, mint amennyit elengedett. (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Bud János pénzügyminister: Ez természetes, ha a lakbérek emelkedtek! — Zaj a Ház minden oldalán. — Barthos Andor: Vagyonváltságot sem fizettek a háziurak!) Igen, ez volt a legnagyobb bűn, amit a magyar állam elkövetett, hogy a hadikölesönök lerovásával megfizethették rossz pénzben az adósságukat. Ez az önök legnagyobb bűne, t. képviselő ur. Ne méltóztassék erről megfeledkezni. (Zaj.) Itt van azután a forgalmiadó kérdése. (Mozgás és zaj.) Itt már mosolyoghat a minister ur. Három százalékról leengedte az adót két százalékra és megcsinálta még az átalányozást is, hogy jobban jöjjenek ki a kereskedők. T. minister ur, sehol a világon nincs 3%-os forgalmiadó. Mindenütt arra törekszenek, hogy a forgalmiadót teljesen kiküszöböljék. Belátom, hogy nálunk még nem lehet, de erényt vindikálni abból, hogy adót engedett el, abból, hogy 3%-ról lement 2%-ra, ez kicsit sok. Legyen szabad azonban ismét azokat a bájos számadatokat elővenni, amelyeket a minister ur használt. Tudja a minister ur, hogy mi ugy vagyunk a statisztikával, hogy azt tartjuk, azt mindenre fel lehet használni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Hallgassa meg az igen t. minister ur... (Állandó zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nézzük meg, hogy a forgalmiadókkal mi történt. 1926-ban a 3%-os forgalmiadó 65 millió volt. Az 1925—26. évi költségvetés szerint 120 millió. (Bud János pénzügyminister közbeszól.) Bocsánatot kérek, tessék csak engem beszélni hagyni, minister ur! (Fábián Béla: Az általános forgalmiadó emelkedett Magyarországon!) Nagyon jól tudom, minister ur, hogy ön nem fog az én segítségemre jönni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) 1925/26-ban tehát 120 millió volt a forgalmiadó a költségvetés szerint, a tényleges bevétel 135 millió volt. 1927/28-ban 114 millió volt ez az adó. Az első 8 hónapban most 87-9 millió volt. Az 1928/29. évi költségvetés szerint 119-8 millió. Tehát a minister ur azóta, amióta azt mondotta, hogy az ország nem bir el több adót, 65 millióról felment 141 millióra. (Zaj. — Bud János pénzügyminister közbeszól.) T. minister ur, a kérdés az, hogy fizette-e az ország és hogy tudta-e fizetni az ország ezt az adót. Ez a kérdés, nem az, hogy a minister ur teóriája helyes-e, vagy helytelen. Az a kérdés, tudta-e fizetni?! Menjünk tovább, t. minister ur. Itt vannak az illetékek. (Fábián Béla: Ez egy külön fejezet!) Méltóztatnak emlékezni, hogy a szanálási Programm szerint az illetékek összege 48 millió volt. 1925/26-ban már 71-6 volt ez az összeg a költségvetés szerint, tényleg pedig 85 milliót vettünk be. 1926/27-ben 74 millió volt a költségvetés szerint, tényleg 106 milliót vettünk be illetékekben. 1927/28-ban 67-8 millió volt a költségvetés szerint, tényleg bevettünk 73-4 milliót. Most az 1928/29. évi költségvetésben 100-5 millió van előirányozva. Ha tehát egy minister azt mondja, hogy nem lehet jobban megterhelni a népet, akkor 48 millióról felviheti ezt az adót 100*5 millióra és akkor büntetlenül mondhatja, hogy 192 milliót elengedett, tehát az ország jóltevője. (Mozgás.) Menjünk tovább, minister ur, még vannak 8
