Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-172
ló Az országgyűlés képviselőházának számaim, még vannak rébuszok, amelyeket én nem tudok megoldani. Itt van az összes adóbevételek fejlesztése. 1925/26-ban a szanálási propramm szerint 416 millió volt az összes adóbevétel. 1925/26-ban azonban, amiről a minister ur beszélt, 404 millió volt az adók és illetékek bevétele összesen, mert az adókat külön nem mutatja ki a minister ur. Itt felmentünk 316 millióról 474 millióra. 1925/26-ban 404 millió volt ez az összeg, 1926/27-ben 417-6 millió, 1927/28-ban 407 millió és 1928/29-ben ugrászerüen felemelkedett 474 millióra. Minister ur, ön be akarta bizonyítani, hogy kevesebbet fizet az ország. Most már ezek szerint az adatok szerint olyan adókkal állunk szemben, amilyeneket még nem fizetett az orszáigi De ha összehasonlítja a minister ur ezeket az adatokat azokkal az adókkal, amelyeket Nagy-Magyarorszáig, a gazdag Nagy-Magyarország fizetett, akkor a következőket látja. Fogyasztásiadólklban. Nagy-Magyarország 303-4 millió aranykoronát fizetett, egyenesadót pedig 283 milliót, most pedig, amikor a nyomorúság kopogtat a portánkon, mi — a megmaradt 14 vármegye — 474 milliót fizetünk. Minister ur, lehetséges az, hogy ettől a nyomorult országtól megköveteljük azt, hogy majdnem anynyit fizessen, mint amennyit Nagy-Magyarország- oly időkben, amikor virágzásban volt? Lehetséges az, hogy amikor ez, a kis ország teljesen nyoniorultan itt fekszik mindenkinek a prédájára, akkor megkövetelik, a laikusságtól, hogy ilyen adókat fizessen? (Szabó Sándor: Ne kelljen jóvátételt fizetni, a határokat adijáik vissza!) Hia ön akarja, hogy kisgazdáink többet fizessenek, nekem van ellenvetésem. Ha önnek nincs ellenvetése, arról nem tehetek. (Szabó Sándor: Jóvátételt kell fizetni! Erről van szó!) Még nem fizetünk jóvátételt, ne tessék ilyet mondani. Ne tessék az ördögöt a falra festeni. Mondhatnák akikor, hol van itt a leszállítás? De van még egy statisztika, amelyet bátor vagyok idehozni, hogy az ország teljesen, világosan, tisztán lásson és ezzel a statisztikák sorát le is fogjuk zárni. (Halljiék! Halljuk!) Az öszszes állami bevételeket összegeztem. A szanálási prograrnm szerint az 1924. évben, tehát négy évvel ezelőtt, méltóztassanaJk figyelembe venni — a szanálási Programm 460 milliós volt. Deficit nem volt. Az 1925/26. évben az állami költségvetés bevételei 668 milliót tettek ki, 1926/27-ben 724 milliót, 1927/28-ban 753 milliót, a jövő éviben, 1928/29. évben pedig 870 milliót. (Bud János nénzügy minister: De miért veszi a netto költségvetést?) Négy év leforgása alatt az ország összes bevételei, természetesen az üzennek nélkül, — méltóztassanak ezt a számot, mint mené tekéit felirni a falra, — 870 millióra emelkedtek Smith Jeremiás kezelésében, amiről azt mondotta a minister ur, hogy ez a magyar köiZgaadaságnak aktiv tétele. Most látjuk, hogy mennyire igaznak bizonyult ez,. Felemelték 870 millióra a bevételeket. Ha ezt bírja egy olyan nyomorult ország, mint amilyen mi vagyunk, alkkor ez csoda. A számok beszélnek, minister ur és ezek a számok az ö<n számai, nem az én számaim. És akkor mer a t. minister ur odaállani, hogy 192 millió adót engedtem el! Ez egy nagy hipokrizis, hogy ezt mondja az igen t. minister ur. A feleslegekről nem kell beszélnem. Azt hiszem, a Ház minden tagja tudja, hogy melyek voltak a feleslegek. Csak annyit akarok mondani, hogy maga Teleszky, akire az igen t. minister ur nagyon sokat hivatkozott... (Rassay Károly: Hadd távozzanak ünnepi vendégeink a Házból! Tapintatosak vagyunk! Időt adunk 172. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. neki! — Bródy Ernő: A képviselővendégek is távozhatnak! — Rassay Károly: A vendégképviselők eltávozása után, a tárgyalás folytattatik! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon; A bizottságba megyünk! — Rassay Károly: Tessék ezt megnézni! — Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Ha ez igaz, mint ahogy igaz ugy, ahogy én előadtam, akkor kérdezem, szüksége van-e a minister urnák arra, hogy olyan ellenőröket alkalmazzon, akik sárga és kék cédulákkal manipulálnak, hogy a férfi ember a férfi üzletei után kutat s a nő elmegy a színházakba, mint forgalmi ellenőr, kikutatni, hogy milyen toilettet visel ez vagy amaz. Ilyen bevételek mellett szüksége van a pénzügyminister urnák arra, hogy az amúgy is szegény embereket igy sanyargassa? T. minister ur, ez túlmegy azon a hatáskörön, amerre az ön intenciói vezetnek. Meg vagyok győződve arról, hogy a minister urat ez az intenció nem vezeti. De az ön közegei, t. minister ur, tudják, anélkül, hogy megkérdeznék az ön intencióit, tudják, hogy nem fogja megbüntetni őket a túltevékenységért, hanem ellenkezőleg, titokban még meg fogja őket jutalmazni. Ez a baj az egész vonalon, nem az, amit mi állandóan hangoztatunk. Ismételve vagyok bátor rámutatni arra a törvénytelenségre, amelyet az ön közegei, t. minister ur, elkövetnek a kereseti- és jövedelmiadó tekintetében, A t. minister úrtól egyszer megkérdeztem, legyen szives megmondani, respektálják-e a mi törvényeinket, respektálja-e saját rendeleteit, igen vagy nem? (Bud János pénzügyminister: Természetesen!) Ha nem respektálja törvényeinket, hogyan követelheti másoktól, hogy azok respektálják, hogyan követelheti, hogy adómorál legyen az egyénekben, . ha a minister ur megszegi a törvényeket? Igaz-e az, hogy a törvényekben benne van, — állítom — hogy ahol rendes kereskedelmi könyvvitel van, ott elsősorban a kereskedő bilance-a érvényes, ha az hitelt érdemel, s a hivatalos közegeknek kötelességük megvizsgálni ezt a bilance-ot és az adót ennek alapján megállapítani. A t. minister urnák van egy rendelete, — elhoztam magammal — amely 300/1925. számú rendelet igy szól (olvassa): »Ha az adózó szabályszerű üzleti vagy gazdasági könyveket vezet és az üzlet, iparvállalat vagy gazdaság jövedelmét hiteles mérleg- és nyereség-veszteségszámla bemutatásával bizonyitja és ez az adóztatás céljaira elfogadható, az adóalapul szolgáló tiszta jövedelmet a 13. § rendelkezéseinek figyelembevételével a mérleg- és nyereségveszteségszámla alapján kell megállapitani.« A kereskedő nagy költséggel — most még sokkal nagyobb költséggel, mint azelőtt — könyveket vezet. Ezeket a könyveket az adóhatóságok semmibe sem veszik, hanem egyszerűen becslés utján végzik dolgukat. (Fábián Béla: Bizalmas rendelet van rá!) Ezt megállapítottam az egyetemes érdekképviseletek révén, amelyek azt mondják, hogy az általános keresetiadó alanyainak bevallását egyáltalában nem fogadták el, a könyveket egyáltalában nem vizsgálták meg, hanem részben úgynevezett szakértők becslése, részben pedig a budapesti pénzügyi hatóságok adatgyűjtő osztályának haszonkulcsszázalékai szerint becslés utján adóztattak. Ezt a törvénytelenséget méltóztassék megszívlelni, mert ha ezt fentartja a t. minister ur, akkor a mi részünkről tényleg erélyesebb felszólalások fognak következni, mert egyenesen törvénybe ütköző az, amit a minister ur közegei ebben a tekintetben cselekednek. (Fábián Béla: Fel kell oszlatni az egész nyomozó
