Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-177
224 Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1928 május 31-én, csütörtökön. öregség és rokantság esetére való biztosítás szempontjából pedig ide tartoznának a Társadalmi Biztosító Intézetbe. Ez ügyviteli szempontból is igen sok nehézséget okozna és komplikált volna, a munkaadóknak két helyre kellene az illető munkavállalót bejelenteni, vagy kijelenteni, tehát valamiképen egy kompromisszumos megoldást kellene találni, amely körülbelül a helyzetből kifolyólag olyképen adódik, hogy az ipari munkásság öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítása a Társadalmi Biztosító Intézetben soroltassék. a magánalkalmazottaknak efajtáju biztosítása pedig a Kereskedelmi Alkalmazottak Biztositó Intézetéhez soroltassék. A vidéken addig is, mig az ipari élet, a kereskedelmi élet fejlődése következtében lehetséges lesz külön szerveket létesítünk. Addig a munkaadó magánalkalmazott munkavállalóját az Országos Társadalmi Biztosító Intézetnél jelenti be, a kerületi pénztár azonban a bejelentést és a lerótt járulékot nem a Társadalmi Biztositó Intézethez, hanem a Kereske. delmi Alkalmazottak - Biztositó Intézetéhez utalja át, és ilyen módon elérhető az. hogy mindkét intézményben az önkormányzat szerve teljes mértékben érvényesülhet, (Propper Sándor: A nem létező önkormányzat!) ellenőrizhetné a járulékok kezelését, a járadék megállapítását. A két munkavállalói csoportnak ilyen módon az egységesítés ellenére is teljesen megmaradna a korrektivuma, még gyógyító és egészségvédő eljárás tekintetében is. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek az úgynevezett magánalkalmazottak körében a biztosítással kapcsolatban felmerült azon nehézségekre, hogy a magánalkalmazottaknak az a része, amely ezidőszerint vállalati pénztárakba van csoportosulva, < aggályosnak látná, ha a kötelező biztositás rájuk is kiterjedne és ugy vélik, hogy hátrányosabb helyzetbe kerülnének az eddiginél. A törvényjavaslat teljes mértékben biztosit ja olyan vállalati pénztáraknak különállását, amelyek 1928 január elseje előtt keletkeztek, legalább negyven tagot számláltak és alapszabályaikat jóváhagyás végett a # népjóléti és munkaügyi minister úrhoz felterjesztették. A feltételek, amelyek mellett az ilyen vállalati pénztárak elismerése történhetik, mindenkor és mindenképen a munkavállaló érdekeit tartja számon. Mentesülhetnek a biztositás kötelezettsége alól azonban olyan vállalati pénztárak is, amelyek a törvény életbeléptetése után keletkeznek, legalább 300 tagot számlálnak és legalább kétmillió pengő alaptőkével alakulnak. A magánalkalmazottak körében — mondhatnám — egész társadalmi mozgalom indult meg, különösen a vidékig pénzintézetek tisztviselői részéről, akik szerették volna valamiképen, hogy mint elismert vállalati pénztárak szerepelhessenek, mert ilymódon gondolták biztosítani részben a transfer kérdést, részben pedig magukat a kötelező biztositás hatálya alól kivonni. Mivel azonban e vidéki pénzintézetek az egyetemleges felelősséget egymásért vállalni nem voltak hajlandók (Szabó Iván: Hajlandók! — Zaj.) és miután ezzel az egész biztosítás illuzóriussá válnék, ez a kivánalom teljesíthető nem volt. (Zaj jlobbfelől.) Az elismerés bizonyos feltételek mellett történhetik meg és mindenképen a magánalkalmazottak védelmét szolgálja. Ennek alapgondolata az, hogy az elismert vállalat nyugdíjalapjának csak az lehet tagja, aki az illető vállalatnak tényleges állandó alkalmazottja. A nyugdíjpénztárak a m. kir. népjóléti ós munkaügyi ' minister ur felügyelete alá kerülnek, az elismert vállalati nyugdíjpénztárak egymás között feltétlenül vállalják a transfer kérdésnek lehetőségét, a járuléktartalékalaphoz a munkaadó legalább oly mértékben köteles hozzájárulni, mint a munkavállaló, végül pedig a nyugdíjpénztár szolgáltatásáért az illető fentartó vállalat teljes mértékben készfizető kezességet vállal. T. Ház! Még a tartalékalapok kérdéséről szeretnék egészen röviden, néhány szóval beszámolni. Az összehasonlító kimutatás alapján megállapítható, hogy a magyar társadalombiztosítás terhe még az öregség, rokkantság, özvegység ós árvaság esetére szóló biztositás végrehajtása, utáin sem fogja elérni azokat a terheket, amelyeket a külföldi termelés kénytelen viselni. Mindamellett meg kell találni a módját annak, hogy a magángazdaságtól idáig elvont gazdasági és pénzügyi erők lehetőleg mielőbb visszavezettessenek ugyanazon termelő rétegbe, amely azokat előteremtette, azokat kitermelte. Itt azután elérkeztünk az egybegyűlt járulékok alapján keletkezett tartalékalapok kezelésének kérdéséhez is. A legfőbb kérdés ebből a szempontból a biztonság (kérdése. Biztonság afelől, hogy az ily módion kihelyezett járulékok, illetőleg tartalékalapok gyümölcsei feltétlenül biztosan és teljes mértékbein meglegyenek, visszafolyjanak a kihelyező intézethez. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hadikölcsönt) A biztonság kérdése elsősorban az, amely szem előtt tartandó s azután következnének a gazdaságpolitikai és szociálpolitikai szempontok. Ha a külföldi példákat nézzük, aklkoir megállapíthatjuk, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) hogy például Olaszország' ezekéi a tartalékalapokat vízművek, illetőleg talajművelő részvénytársaságok céljaira kibocsátott részvényekbe fektette. (Zaj.) A francia tartalékok nagyrésze vasúti kötvényekbe helyezhető. A mi törvényjavaslatunk ezt a kétféle szempontot össze kívánta egyeztetni; mig egyrészt megengedi, hogy a járulék -tartalékalapok ^ egy része a magyar államnak, a törvényhatóiságo'knak, a köcsönköt vényeibe és a Nemzeti Bank részvényeibe legyen elhelyezhető, másrészt koncedálja, hogy legalább kéttizede ia munkaadók és biztosításira kötelezett munkavállalók által munkás- és tisztviselői lakások építkezésére kibocsátott részvényekibe legyen befektethető. Ilyképen nemcsak ipairi fellendülést kivám elérni, hanem egészségvédő szolgáltatmáínyok céljait is szolgálja. Az egészségvédő és az általános társadalompolitikai szempontok szorosan egymással parallel haladinak, és a jelen töirvény egészségvédő intézkedései tulajdonképen kiegészítik a betegségi és balesetbiztosítási törvénynek egészségvédő intézkedéseit s módot nyújtanak arra, hogy 52 heti betegség után is lehetővé váljék az illető gyógykezeltetése. Az egészségvédő szolgálat elsősorban megelőzi a rokkantsági esetek bekövetkezését, másodsorban megelőzi azt, hogy az általános egészségügyi viszonyok esetleges leromlása olyan nagymérvű változtatásokat okozzon, amelyek azután kötelezővé tennék magának a biztosítási járuléknak megváltoztatását is. Az egészségvédő intézkedésekbe látjuk még beleékelve a képességvizsgálatot is. A képességvizsgálatok abból a célból tartatnák, hogy megállapítsák azokat a foglalkozásokat, amelyekre az illető megvizsgált egyén alkalmas vagv alkalmatlan, mert ha mi mindenkit arra a pályára igyekszünk terelni, amelyre őt szellemi és testi képességei alkalmassá teszik, akkor
