Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-177

Az országgyűlés képviselőházának;-177. san annyi sok magyar vérünknek a sorsát. (Malasits Géza: Különösen a bányavidékeken!) Szeretnérn és igen kívánatosnak tartanám, ha mód nyújtatnék ezeknek a magyar családoknak a biztosítására, olyan embereknél, akik nagyon szívesen jönnének haza az országba, mint, öreg rokkantjáradékosok. Eddig az óhazába visszajönni, magyar eget, magyar földet újra látni, csak igen kevesen tudtak, csak azok, akiket a sors az ölükbe kapott. Ezek haza tudtak jönni és a kis magyar falu határában hajlékot tudtak épiteni. A mi gondoskodásunk azonban nem ezekre kivan kiterjeszkedni, hanem azokra a munkában álló magyar véreinkre,,akik odakünn élnek és a pénz valutáris erejét véve alapul, igazán néhány fillérrel biztosithatnák magukat idehaza, nyugodt hazatérést és nyugodt öregkort biztosithatnának maguknak. Meg vagyok győződve róla, hogy ez roppant erősen fejlesztené és ébren tartaná bennük a magyar hazához való hazatartozandóság érzését. Ha ' nem is tudjuk talán ugy megoldani ezt a kérdést, mint az a stuttgarti intézmény, amely minden idegenbe szakadt német véreseppet számon tart, azt segíteni és támogatni igyekszik, legalábbis ezen az, útonmódon tegyük lehetővé sok szegény munkában megrokkant embernek a hazatérését. A-z ebben a törvényjavaslatban tervezett társadalombiztosítás terheit és költségeit a biztosítottak után fizetendő és befolyó átlagjárulékokból kell fedezni s ezért a munkaügyi és népjóléti minister felhatalmazást kap a törvény érteiméiben arra, hogy ötévenkint biztositástechnikai módszerrel vizsgálja felül, vájjon a tömegjelensógekben nem nyilvánul-e meg olyan hatás, amely a járadékkulos módosítását tenné szüíks égéssé. Vagyok bátor már itt jelezni, hogy a járulékoknak a módosítása törvényes utón, novelláris alapon történnék. A biztosítási járulékot olymódon kell fizetni, hogy ez fedezze a törvény rendelkezései alapjain fizetendő szolgáltatásokat, gyógyitó eljárásokat és a biztosítási ágazatokkal járó költségeket. A járulékokat napibérosztályok szerint kell leróni és pedig olykéüen, hogy az ipari munkásoknál , a tényleges javadalmazásnak ,4%án, a magánalkalmazottaknál pedig a tényleges javadalmazáis 5%-áin felül nem emelkedhetik. A járulék a betegségi és baleseti járulékkal egy időben, egy összegben fizetendő meg. A törvényjavaslatnak van egy igen érdekes pontja, a 30. §, amely azt az esetet állapit ja meg, amikor a járulékot teljes egészében az illető munkaadóinak kell fizetnie. Ez arra az esetre vonatkozik, hogy e törvény alapján már jáiradékszerü szolgáltatásokban részesülő egyén a munkavállalás tényével ne tudja a nála fiatalabb, munkában erősebb vagy kitartóbb munkavállalót leszorítani. A tervezett biztosítás együttesen foglalja magában a tanult és nem tanult ipari munkást, a magánalkalmazottak kategóriáit, a társadalomnak különböző rétegeit és épen e kategóriáik társadalmi rétegeződésének, illetve az általuk befizetett járulékoknak arányálban részesülnek az intézmény szolgáltatmálnyaiban. Semmiképen sem volna megengedhető az, hogy a munkáisok által befizetett járulékokból nyerjen istápolást olyanféle intézmény, amely a magánalkalmazottak érdekeit szolgálná, sem pedig az, hogy a magánalkalmazottak magasabb járulékából lehetséges szociális intézkedéseik tőlük bátrmi címen, bármi alapon elvonassanak. A törvény szempontjából az eléléssel járó ülése 1928 május 31-én, csütörtökön. 223 biztosítási esemény a 65. év bekövetkezése. Az öregség tényálladéki eleme tehát a 65. év. Igen sokan vannak, akik ezt korhatárt szeretnék leszállítani. Van néhány olyan szociálpolitikus is, aki ennek a korhatárnak felemelését hangoztatja. Nagyon jól tudjuk és nagyon könynyen beláthatjuk, hogy természetszerűen az lenne az ideális forma, ha ennek a biztositási eseménynek bekövetkezését, a 65 évesi korhatárt minél lejebb tudnók szállítani, hogy minél előbb részesüljenek az illetők járadékban. Sajnos azonban, megint a statisztikára és a táblázatokra hivatkozom, megállapíthatjuk, hogy Angliában 1925-ig 70 év volt a biztositási korhatár, 1925-től 65, Németországban eredetileg 70 év volt, jelenleg 65, Csehországban 65, Franciaországban 65, Olaszországban 65, Svédországban 67, Ausztriában 65 és az S. H. S. királyságban, a jugoszláv államban 70 év a biztosítási korhatár. Bármennyire kívánatos volna ennek a korhatárnak leszállítása, be kell látnunk, hogy nálunk sokkal erősebb gazdasági viszonyok között élő közületek sem voltak abban^ a helyzetben, hogy ezt a korhatárt leszállítsák, és ez viszont a járulékoknak olyan nagy terhét is jelentené, amelyet a mai ipari és általában gazdasági élet elviselni nem tud. A kétféle munkavállaló kategóriára vonatkozóan a rokkantság fogalma is különbözőké pen van,megállapítva. A rokkantság kimondása az egészségi állapotra való tekintettel történik, függetlenül attól, hogy az illető munka következtében vagy más úton-módon vesztette-e el egészségének valamely olyan fokát, hogy azzal az ipari munkásságnál elvesztette keresőképességének kétharmadrészét, a magánalkalmazottak kategóriájában pedig keresőképességének 50%-át. A rokkantság kimondása az ipari munkásság rétegénél általános megrokkanásra, a magánalkalmazottak rétegénél pedig úgynevezett Berufsinvaliditaet-re, hivatalbeli megrokkanására vonatkozik. Ennek a megrokkanásnak, a keresőképességre vonatkozó megrokkanásnak kimondása teljesen független attól, hogy a munkapiacon mutatkozó kereset vagy kínálat milyen irányban befolyásolja az illetők elhelyezkedési lehetőségét. A kétféle járulék kulcsához mérten kétféle szolgáltatásban is rszesülnek a biztosítottak. A munkás árvája 15 éves életkoráig részesül járadékban, 17 éves koráig akkor, ha különleges kiképzésben: részesül, vagy pedig tanulmányait folytatja, a magánalkalmazott árvája a 18 éves életkorig részesül járadékban, a munkás özvegye a megrokkanás, vagy a 65 éves életkor elérésénél kapja meg az özvegyi járadékot, a magánalkalmazott özvegye pedig megkapja járadékait, férjének elhunyta után. T. Ház! Sokan ezt az intézkedést antidemokratikusnak vélik. Tekintetbe kell azonban venni a különböző járadékkulcsokat és mindaddig, mig az ipari munkásságra vonatkozólag az 5% járulék meg nem állapitható, addig nincs is a törvény abban a helyzetben, hogy nekik ugyanazokat a szolgáltatásokat biztosítsa, A magánalkalmazottak eddig különösen Budapesten, az úgynevezett Budapesti Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesületében biztosították szociális szolgáltatásaikat. Ha most a törvényjavaslat értelmében ezt a kétféle munkavállaló kategóriát közös intézménybe, tehát a Társadalmi Biztosító Intézetben sorolnánk be, akkor előállna az, hogy a Budapest és a Budapestkörnyéki: Kispest, Újpest, pesterzsébeti magánalkalmazottak betegségbiztositás tekintetében a Kereskedelmi Alkalmazottak Biztosító Intézetéhez tartoznának.