Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-177

222 Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1928 május 31-én, csütörtökön. havi 300, évi 3600 pengőről, havi 500, illetve évi 6000 pengőre terjeszti ki. Szűkítést jelent az 1927-dik évi XXI. törvénycikkel szemiben a javaslat koncepciója, amennyiben a biztosítási kötelezettséget nem terjeszti ki az ügyvédjelöltekre és közjegyzőjelöltekre. Ez érthető, hiszen mindenki önállóságra törekedvén, előbb-utóbb a befizetett járulékokat teljesen elvesztené. Szünetel ebben a törvényjavaslatban a háztartási alkalmazottakra vonatkoizó kötelező biztositás is. Ez a kérdés szintén néíhány pillanatnyi türelmet igényel. AÍZ 1927-dik évi XXI. törvénycikk életbelépése előtt, tehát 1928 január l-e előtt a háztartási alkalmazott után a munkaadó 1%-ot. második, harmadik és stb. háztartási alkalmazott után pedig 6%-ot fizetett. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Ne méltóztassanak a képviselő urak beszélgetni, Fitz Arthur: Ha mármost az 1928 január l-e óta bekövetkezett állapotokat nézzük, akkor láthatjuk, hogy január l-e óta minden háztartási alkalmazott után 3%-ot fizet a munkaadó. Ha most a statisztikát kezünkbe veszszük, akkor megállapithatjuk, hogy például Budapesten 52.000 háztartási alkalmazott van és ebből az 52.000 háztartási alkalmazottból a nagy többség, mondjuk 50.000, a középosztály kis háztartásaiban él. A kötelező biztosítással elrendelt terhek ezáltal epem a kis középosztályt sújtanák a legjobban és épen ennek a terlhére jelentkeznének. Ez azonban még nem volna haj. A statisztikát továbbforgatva megállapíthatjuk azt, hogy a háztartási alkalmazottaknak körülbelül 75%-a az. aki néhány évi pesti, vagy városban való szolgálat után viszszamegy falujába és ott akár önálló háztartásában, akár pedig mezőgazdasági munkában helyezkedik el. Tehát a háztartási alkalmazottak 75%-a után lerótt járulék végeredményben soha az illetők javára, hasznára nem válna és csak az intézet storno nyereségét jelentenék. Igaz viszont, hogy a háztartási alkalmazottaknak 25%-a azután a községek szegényházainak lakója lesz, s ezekre igazán méltányos lenne a kötelező biztosítást kodifikálni. Mindezeket figyelembe véve, a törvényjavaslat ugy intézkedik, hogy a házmesterekre, a házfelügyelőkre, a segédházfelügyelőkre, a hirlapirókra és a lapkihordókra, nemkülönben a háztartási alkalmazottakra vonatkozó kötelező biztositás rendeletben megállapított módon történjék? amely rendeletnek érvényessé'gét a népjóléti minister egy város területére is korlátozhatja. a rendelet megjelenéséig pedig a háztartási alkalmazottak kötelező biztosítása függőben marad. Nem akarom a t. Ház figyelmét túlontúl igénybevenni az öisszes kategóriák felsorolásával, ezért csak a nagyobb kategóriákról vagyok bátor megemlékezni egészen röviden. Biztosítási kötelezettség alá esnek a tanoncok, a gyakornokok, a kiképzés alatt álló egyének, külföldi és belföldi honos munkásoknak pedig a belföldön, illetőleg a külföldön vállalt munkájánál a viszonosság elve az irányadó. A javaslat 10. §-a felsorolja azokat a kategóriákat, amelyek nem esnek biztosítási kötelezettség alá. Ezek elsősorban az államnál, a törvényhatóságoknál és a városoknál alkalmazott tisztviselők és egyéb alkalmazottak, az állammal nyugellátás szempontjából viszonosságban álló nyugdíjbiztosító alapoknál levő alkalmazottak, a törvényesen bevett és elismert felekezetek lelkészei és a szerzetes vendek tagjai, a postamesterek, a Postamesteri Alkalmazottak Országos Nyugdíjintézetének tagjai, azok, akik a bányanyugbér hatálya alá esnek, és azok a munkavállalók, akik a 4. ^-ban felsorolt magánalkalmazottak kategóriájához tartoznak, de egy elismert vállalati pénztárnak tagjai. Nemkülönben fel van függesztve, illetőleg* a népjóléti minister felfüggesztheti a színházak művészi személyzetének, az újságíróknak és mindazoknak a biztosítását, akik egyébként a Magyar Hirlapirók Országos Egyesületének tagjai. A biztositás kötelezettsége általában akkor kezdődik, amikor a biztosításra kötelezett a vállalatban vagy a háztartásban munkáját megkezdi és a munka megszűnéséig tart. Második nagy kategóriája a törvényjavaslatnak az önkéntes _ biztosítók kategóriája. Az önkéntes biztositás jogával élhet mindenki, aki az 1927 : XXI. te. szerint önkéntes biztosító lehetett. Élhetnek azonban az önkéntes biztosítás jogával azok is, akiknek kötelező biztositása bármi okból megszűnt, de önkéntes biztosítási szándékukat három hónapon belül bejelentik és a kötelező biztositás utolsó évében 13. két utolsó évében 26, vagy az egész kötelező biztosítás tartama alatt legalább százheti járulékot leróttak. Önkéntesen biztosithatják magukat azok az önálló iparosok is, akik az 1927 : XXI. te. szerint betegség és baleset esetére magukat önkéntesen nem biztosíthatták. Ugyancsak az együttes bizottságban felmerült az a kérdés^ vájjon nem volna-e helyes kodifikálni az önálló iparosokra is a kötelező biztositás intézményét. Meg lehet állapítani,, hogy szintén majdnem nézeteltérés nélkül nyilvánult meg a bizottságnak ez az óhaja. A közel jövőben várható az úgynevezett Kézműves Kamara megalakulása, amely azután hivatva lesz arra, hogy ennek a társadalmi rétegnek hivatalos kívánságát t valamiképen kifejezésre juttassa. Addig is módot nyújt a törvényjavaslat nekik arra, hogy az önkéntes biztositás jogával élhessenek. Az önkéntes biztositás jogával élhet minden kereskedő, aki a kereskedelmi és iparkamarai illetéket megfizetni tartozik, a törvényesen bevett vallásfelekezetek papjai, szerzetesrendek tagjai; azok a magánalkalmazottak, akiknek illetménye az évi 6000 pengőn felül, de 12.000 pengőn alul van; a háztartási alkalmazottak, akik a kötelező biztosításból kimaradtak. Méltóztassanak megengedni, hogy a bizottsági tárgyalás után és a plenáris tárgyalást megelőzőleg felvetődött gondolatot rövidesen néhány szóval ismertessem; a részletes tárgyalásnál azután lennék bátor ennek az önkéntes biztosításról szóló 17. §-nak alpontjaként javasolni, hogy önkéntes biztosítás jogával élhessenek azok a külföldre szakadt magyar véreink is, akik ezidőszerint külföldön élik le napjaikat. Itt sok száz és százezer magyar családról, magyar vérről van szó, akik az idők folyamán az országból jobb megélhetés után vágyakozva elköltöztek és idegen országokban mint kivándorlók élnek. Sok, igen sok magyar család, magyar vér sorsáról semmit sem tudunk; nem tudjuk, hogy az élettel folytatott küzdelemben közülök hányan maradtak alul, nem tudjuk számukat, nem tudjuk caládi körülményeiket és csak néha egy-egy a szülőfaluba visszatévedt levél lebbenti meg a feledés fátyolát. A magyar ember büszke ember, irni sem igen szeret arról, ha odakünn nyomorog és mellőztetés, vagy rabszolga, kulimunka vár rá; erről nem igen szeret haza dicsérő leveleket irni. Hallgat és néma feledés borítja el iassan-las-