Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-177

Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1928 május 31-én, csütörtökön. 221 a 40 éves járadékokat felsorolni. A 40 éves várakozási idő után beálló esedékes járadék . Ausztriában 463 pengő, ugyanakkor, amikor nálunk 596, Gseh-Szlovákiában, ebben a nagy ipari államban, 622 pengő, a mi 596. illetőleg 782 pengőnkkel szemben, a Németbirodalomban 941 pengő, Anglia megáll itt is 723 pengőnél, mert 10—20—30 vagy 40 évi várakozási idő után mindig ugyanazokat az egyforma összegeket folyósítja. Olaszország 577 pengőt fizet 40 évi várakozási idő után. Kétségtelen és bizonyos, hogy ezek az öszszegek nem jelentik még azt, hogy az illetőnek valami nagyon rózsásan megy a sorsa; meg vagyok azonban róla győződve és kétség nélkül hiszem azt, hogy igenis nagyon sokat jelentenek ezek az összegek olyan öregember, olyan rokkantember számára, aki benn a család keretében él és havonta a maga 60—70 pengőjével hozzájárul az illető család életterheinek elviseléséhez, különösen ha tekintetbe vesszük azt. hogy ez olyan jövedelem, amelyet sem megadóztatni, sem pedig lefoglalni semmiféle jogon vagy címen nem lehet. (Györki Imre: De hatvan—hetven pengőt csak 200 éves korában kap, ha eléri!) Eléri korábban is. 782 pengőnek több mint 60 pengő a tizenketted része. (Györki Imre: 185 éves korában éri el, előbb nem!) Ezekután felmerül az a kérdés, miképen lehetne ezt az uj biztosítási ágazatot beleágyazni a már meglevő biztositási keretekbe, mert hiszen a takarékosság szinte diktatórikusán követeli azt, hogy lehetőleg minél kevesebb személyi és dologi kiadással oldjuk meg ezt a biztosítást. A biztositás országonként mindenütt másképen van megszervezve. Különösen Németországban láthatjuk, ahol igen sok, nagyon számos úgynevezett biztositási társaság, egyesület és intézmény működik, hogy milyen takarékos és milyen üdvös dolog volna számukra, ha sikerülne az összes biztosításokat egy intézményben összefoglalni. A takarékosság elve alapján g-ondolta a törvényjavaslat ezt a kérdést megoldani és pedig olyképen, hogy ezt az uj biztositási ágazatot a már meglévő és az 1927 :XXI. te. rendelkezéseivel rögzített keretben állítja be az Országos Munkásbiztositó Pénztár intézkedési körébe és ezentúl ezt az intézményt — tekintve sokféle szolgáltatását és tekintve a sokféle társadalmi kategóriát, amelyek bele tartoznak — Társadalmi Intézetnek nevezi el. Ilyen módon nemcsak egy sereg dologi és személyi kiadás megtakarítását lehet elérni, de el lehet érni például, hogy a munkavállalók részéről egyszerre történik a bejelentés és a kijelentés, hogy a járulékok kirovása és lerovása egyszerre történhessék. Ez megegyszerüsiti az, egész adminisztrációt s amellett a kétféle intézet közösen szervezhet gyógyító eljárásokat, közösen és kölcsönösen megállapíthatják így egymással egyetértve egészségvédelmi kérdésekben teendő intézkedéseiket is. A törvényjavaslatnak 22. Í-& azt mondja, hogy a járulékok az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére a betegség és baleseti járulékokkal egyidejűleg és egy összegben fizetendők meg. Ennek az alapja az úgynevezett bejelentési rendszer, amelynek alapján a munkaadó köteles a munkábalépő vagy a munkaviszonyból kilépő mukavállalóját beilletve kijelenteni. Ezzel szemben egyes országok az úgynevezett bélyegrendszer híveinek tartják magukat és vannak nálunk is szociálpolitikusok, akik kedvezőbbnek és helyesebbnek tartanák a bélyegrendszert, amelynek alapja viszont a bélyegben lerótt járulék. Ha már most egységesítve a két biztositási ágazatot, a bélyegrendszer utján lerótt járulékokra térnénk át, akkor ebből végeredményben nagy hátrány származnék a dolgozó népesség nagy rétegére, mert — sajnos — Magyarországon a munkaadóknak 30—40 százaléka állandóan hátralékban van a járulékokkal. Mármost, hogyha az 1927: XXI. te. szerint a biztosított munkavállaló megbetegszik, akkor függetlenül attól, hogy a munkaadó utána a járulékot lerótta-e vagy nem, élvezheti és megkaphatja részben a gyógyító intézményekkel járó szolgáltatásokat, részben pedig megkaphatja a neki kijáró betegtáppénzt. Ha azonban a bélyegrendszerre térnénk át, akkor minden olyan munkavállaló, akinek munkaadója hátralékban van, egyrészt elesnék ezektől a szolgáltatásoktól, másrészt pedig nagy anyagi és erkölcsi hátrány származnék reá ebből. Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy most már rátérjek magára a törvényjavaslatra és ismertessem azt, hogy egyrészt milyen feltéltelek mellett áll be a kötelező biztosítás lehetősége, illetve milyen feltételek mellett biztosithatja magát valaki önként, másrészt milyen feltételek mellett történik a szolgáltatásnak folyósítása. A tárgyalás anyagát képező törvényjavaslat az 1927 : XXI. tőikkel egyetértőleg a kötelező biztosítást kiterjeszti mindazokra, akik az 1927 : XXI. tcikk hatálya alá esnek. Valamint azonban ez az idézett törvény, ugy a törvényjavaslat hatálya sem terjedne ki a r mezőgazdaságban foglalkoztatott munkavállalókra. . • > • T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ennél a pontnál egy pillanattal toválbb időzzem, főképen azért, mert amidőn ez a törvényjavaslat az együttes bizottságban tárgyalás anyagát képezte, akkor az együttes bizottsáigban egyhangúlag, véleményeltérés nélkül kifejezéshez jutott az a nézet, hogy a legüdvöseblb volna ennek a törvényjavaslatnak hatályát a mezőgazdasági munkavállalókra is kiterjeszteni. (Ugy van! a jobboldalon.) Nemcsak azért, mert az orszáig többsége mezőgazdasági elem, mert agrárállam vagyunk, (Ugy van! Taps a baloldalon.) hanem azért is, mert méltánytalanság lenne, hogy akkor, amikor az ipari rétegről a szociális gondoskodás megtörténik, teljesen mostohán maradjon az ország egy másik főértékes murikát kifejtő társadalmi rétege. Épen ezéirt az együttes bizottság egy határozati javaslatot terjeszt a Ház elé. (Bródy Ernő: Ezt már ismerjük!) Ezt talán még nem. (Bródy Ernő: De előre tudjuk! — Zaj. — Olvassa): »A Képviselőház hivja fel a kormányt, hogy a mezőgazdasági munkavállalók öregség, rokkantság, árvaság, özvegység és munkanélkülisé|g esetére szóló kötelező biztosításáról legkésőbb ennek a törvényjavaslatnak, mint törvénynek hatályba lépésétől száimitott egy éveii he!ül, de még olyan időben terjesszen javaslatot a Képviselőház elé, hogy az még betérjesztésének polgári évében a Képviselőháíz által letárgyalható legyen.« (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezúton is kérem a t. Házat, szíveskedjék ezt a javaslatot magáévá tenni. (Zaj a baloldalon. — Bródy Ernő: Mi akadálya van ennek'? — Elnök csenget. — Györki Imre: Jönni fog, ha jönni kell, a nagyszerű halál! — Egy hang a baloldalon: Nincs pénz!) Fitz Arthur: Általában megállapíthatjuk, (Strausz István: A pénzügy minister urat meginterpelláljuk!) hogy a javaslat az 1927-ik évi XXI. törvénycikkel szemben bizonyos bővülést jelent, amennyiben a javadalmi értékhatárt