Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1928 május 25-én, péntekén. 193 gal küszködik jóformán mindenki ebben az országban. Az előttem szólók bőségesen elmondták, de mégsem tértek ki eléggé arra, hogy Magyarországon a kisiparosok és különösen a földmives gazdák micsoda rettenetesen súlyos helyzetben vannak. Mindenki tudja, hogy ugy a keresztény magyar kisiparosság, mint a kersztény magyar gázdaközönség mindenkor tartó oszlopa volt ennek az országnak s mindenki tudhatja, hogy akármikor ennek az országnak védelemre, támadásra, vagy erőre van szüksége, akkor ott keresheti igazát. És most ezeket engedjük át a legnagyobb szenvedésnek? Ezeket sújtja elsősorban minden adó, minden átok, megcsonkittatásunknak minden terhe ezekre nehezül, a közgazdasági élet sok rendezetlensége ezeket bántja. Azért nagyon melegen ajánlom á kormányzat figyelmébe, méltóztassék figyelembevenni azt, hogy a hosszú esztendőkig tartó háborúban résztvett szegény magyarságunk érdemes arra, hogy velük szeretettel, több figyelemmel foglalkozzanak, mint ahogy eddig foglalkoztak és hogy az a magyar gazdaközönség és földmives munkástömeg szintén érdemes azokra a segitségekre, amelyeket az ipari munkásság élvez. Szóval a szociális jótéteményeknek kitérj esztését^ kérjük ezekre is. Egyébként az appropriációs javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nincs több szónok. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom és az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési és az appropriációs vita folyamán olyan sok felszólalás hangzott el a pénzügyi adminisztráció visszásságairól, és részemről december óta anynyiszor kifejtettem már á pénzügyi és gazdasági politika irányelveit, hogy ugy érzem hibába esnék ha ezúttal is nagy beszédet mondanék. Az az érzésem, hogyha ezúttal is azt tenném, valószínűleg az egész t. Ház» de különösen a mélyen t. ellenzék, mihamarább jövedéki eljárást inditana ellenem. (Derültség a középen.) Ezért csak röviden kivánok foglalkozni az egyes felvetett kérdésekkel. Elsősorban válaszolni kivánok gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársamnak. Örömmel és élvezettel hallgattam az ő beszédét, mint — azt hiszem — at. Háznak minden tagja. Öröm és élvezet volt hallgatni, hogy milyen magas szempontból Ítélte meg az egyes kérdéseket s milyen szép példát adott arra, hogy mi a parlamentarizmusnak lényege, ahol elvi álláspontoknak kell egymással megütközniök, de a vitának nem szabad elfajulnia a személyeskedésig. (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Lehet eltérés a felfogások között, de azt hiszem, hogy amikor a magyar közélet egyik legnagyobb kiválósága ilyen magas színvonalú beszédet mond, akkor meg kell szívlelni és meg kell fontolni az abban foglaltakat. Örömmel állapítom meg, hogy a kérdések lényegében valami nagy eltérés közöttünk tulajdonképen nincs. Én Apponyi Albert gróf i képviselőtársammal teljesen egyetértek abban, és merem állítani, hogy ezt az elvet mindig szem előtt tartottam, — hogy alapjában véve az államháztartásnak is csak egy biztos alapja van, mégpedig az egészséges gazdasági élet. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. El kell ismerni, hogy ma mutatkoznak bajok és nehézségek, de — amint helyesen mutatott rá erre is — ezek a bajok nem innen származnak. Teljesen találkozunk abban a felfogásban, hogy ezeknek a nehézségeknek és bajoknak mélyebb gyökerei abban a megváltozott világgazdasági és politikai helyzetben vannak, amely az utolsó évtizedet jellemzi. De itt is mindenkinek kötelessége keresni az utakat és módokat, hogy ezeken a nehéz helyzeteken és bajokon segítsünk. Azt hiszem, hogy nemcsak a kormány, és a kormány háta mögött ülő pártok nevében, hanem — gondolom — az egész t. Ház nevében is kijelenthetem, hogy igenis, nekünk egyéb törekvésünk nincsen, mint minélelőbb egészséges gazdasági helyzetet teremteni. (Helyeslés.) Mi látjuk azokat a bajokat is, amelyek a mezőgazdaságban jelentkeznek. Mándy igen t. képviselőtársamnak csak azt válaszolhatom, hogy nem kell erre külön felhivni figyelmünket, mert mi tisztában vagyunk ezekkel a nehézségekkel, és ne méltóztassék azt hinni, közömbösen haladunk el ezek mellett a kérdések mellett. Ellenkezőleg, a szakministerekkel egyetértésben, folytonos megvitatás alatt vannak ezek a kérdések. Az egyes gazdasági ministerek legutóbb is programmot adtak és magam is utaltam arra, hogy a legközelebbi beruházásoknál is elsősorban azt a problémát fogom szem előtt tartani, hogy miként lehetünk a gazdasági élet segítségére. Ezt lehet közvetlen és lehet közvetett formában megtenni, de mindenesetre a cél elérése a fontos, erre kell törekedni. Nem tudok most végigmenni a termelés telén tervbevett egyes intézkedések egész sorozatán, — hiszen úgyis külön fogok foglalkozni a teendő intézkedésekkel — de rá kell mutatnom, hogy amikor a tej szövetkezeteket fel akarjuk karolni, amikor a termelést elő akarjuk más irányban mozdítani, amikor segiteni igyekszünk az értékesitésnél, amikor a kereskedelemügyi minister ur az ipar szempontjából beruházásokat tervez: ezek mind a gazdasági élet javára szolgálnak. Ne tessék olyan lekicsinylőleg nézni azokat a beruházásokat sem, amelyek céljukban nem gazdaságiak, vagy legalább is nem közvetlenül jelentkeznek gazdasági téren hatásaikkal, mert a mai időkben, amidőn olyan nehezek a kereseti viszonyok, végeredményében a gazdasági élet segítségét és támogatását jelenti — ha mindjárt szétszórtan az egész országban és nem egyes helyekre sűrítve — az is, ha a népjóléti minister ur tervszerűen kiépíti kórházprogrammját és ha a kultuszministerur az elemi iskolákat folyton szélesebb és szélesebb keretekben állítja fel és fejleszti. Olyan beruházást nem tudok elképzelni, amely a gazdasági életet valamely formában alá ne támasztaná. Csak köszönettel veszem gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak azt az oly világosan, az ő egyéniségére jellemző határozottsággal kifejezésre juttatott azt a megállapítását, mondhatnám tantételét, amit én is már annyiszor hirdettem, & ami most. épen mert ilyen tekintélyek részéről is támogattatik, súlyban nyerni fog, tudniillik, hogy: nagyon könnyű a demagógia útjára tévedni, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) de ez lelkiismeretlenség, mert sohasem szabadna olyan pénzügyi politikát követelni, amely az államháztartás egyensúlyát veszélyeztetné. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Én, aki most már évek óta képviselem ezt a tárcát több-kevesebb küzdelemmel, (Éljenzés jobbfelől.) örülök, hogy épen ez a költségvetési vita volt az, amelynél ez a tantétel kimélyült. 28