Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

19* Az- országgyűlés képviselőházának Én csak azt tudom hozzátenni, amit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is hangsúlyozott: ha ezt az egyensúlyt megrendítjük, akkor kárbaveszett minden, s jöhetnek bármilyen teóriák, lehet a közhangulatot megtéveszteni, lehet azt rosszul befolyásolni, lehet izgalmat kiváltani, de ezek mind célt tévesztenek, helyesebben csak egy irányban érnek célt: ezt a szegény országot ismét tönkreteszik. (Zaj.) És épen itt van a kérdés nehézsége. Mert hiszen ha objektiv irányban mozgunk és ebből a szempontból vizsgáljuk a pénzügyi politikának irányát és kihatásait, akkor talán nem tévedhetünk el. És itt talán meg fog lepődni Fábián Béla igen t. képviselőtársam, de neki is elismeréssel adózom, mert akkor, amikor én az egyenesádókról beszéltem és rámutattam arra, hogyha külföldön a közvetett adókban mérséklés van, — amit ő hangsúlyozott — akkor a másik oldalon, vagyis az egyenesadóknál is meg kell nézni a mérleget, t. képviselőtársam is elismerte, hogy nem lehetséges az a politika, hogy csak az egyik mérleget vegyük szemügyre, a másik mérleget pedig figyelmen kivül hagyjuk. Az egyenesadókat illetőleg mi határozottan a mérsékelt politika irányát követtük. Akármelyik államot méltóztatnak nézni, erről' meggyőződhetnek. Tessék a külföldi számadatokat venni! Ha már nekem nem hisznek, mert statisztikusból statiszta lettem, (Derültség.) bízzanak a külföldi államok statisztikusaiban és tényezőiben, akik talán még sem lettek statiszták. Bár ugy érzem, szivesebben vagyok gróf Bethlen társaságában statiszta, mint egy rósz szinésztruppba utolsó színész. (Élénk tetszés a jobboldalon és a középen.) Én igenis azt tartom, hogy nem lehetett nálunk az egyenesadókat jobban kimélyíteni; ez feltétlenül hibás politika lett volna. Ezért kell nekünk. — sajnos — még mindig olyan nagy súlyt helyeznünk a közvetett adókra. A mi költségvetésünknek itt van épen az a tényezője, amely nekünk nagyobb óvatosságot parancsol, mint amilyen más költségvetések összeállításánál szükséges. Ne tegyenek panaszt az ellen, —- mint Bródy igen t. képviselőtársam tette — hogy negyvenezer adózóból ezernek felmondták a rögzítést, — amit különben én nem is találok olyan nagy arányszámnak, — mert hiszen ennek csak az a célja, hogy minden adózó egyeddel szemben mentől helyesebben kimunkáljuk az egyenesadót. Ha nekem a közvetett adókra kell helyeznem a fősúlyt, amelyek egy forgalomnövekedésétől vagy csökkenésétől, illetőleg a vámpolitikától függnek, akkor figyelembe kell vennem, hogy ezen a téren mindig bekövétkezhetik valami változás. Hiszen, ha csodák nincsenek is, de változott idők lehetnek. El tudom képzelni, hogy Európában egy más gazdasági megfontolás fog felszinre kerülni, s a mai lehetetlen, egyoldalú, más államok ellen törő elzárkózási politika egyszer már mégis csak véget fog érni és nem fogja tovább ülni orgiáit. Méltóztassék elgondolni, hogy ez esetben, vagyis ha egy bizonyos szabadabb gondolkodás alakulna ki a gazdaságpolitikában, milyen helyzetben volna az a pénzügyminister és az a kormány, amely nem találná nieg a helyes mérlegét. Ez magyarázza meg azt^hogy nálunk sokkal óvatosabban kell ezen a téren mozogni, mint más államokban. T. Képviselőház! Én gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal ezekben a kérdésekben teljesen egyetértek, hiszen én magam állitottam fel a tételt, hogy csak ott van helyes pénzügyi politika, ahol az államháztartás és a magángazdaság egyensúlyban van. Igenis, ke176. ülése 1928 május 25-én, pénteken. resni kell ezt az egyensúlyt, de nem lehet veszélyezteni az államháztartás egyensúlyát. És ne feledkezzünk el t. Képviselőház arról sem, hogy itt sokszor célzatos összehasonlitásokat is tesznek. Nem is figyelnek például arra, hogy netto költségvetést hasonlitanak össze brutto költségvetéssel, pedig a kettő között óriási különbség van.^Kiindulnak a szanálási netto költségvetésből és összehasonlitják azt — mert ez erősebb eltolódást jelent — a bruttó költségvetésekkel. Nem veszik észre azt sem, hogy nekünk az idők folyamán egy normális költségvetés felé haladva olyan helyzetet kellett megteremtenünk, amelyben élni tudunk ós állami célokat megvalósítani is tudunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon es a középen.) És ugyanaz az ellenzék, amely annyi szemrehányást tesz, — megint egy szép csokorba köthetném, mint pünkösdi rózsákat — mennyi követelést támasztott csak most egypár nap alatt, mert ez népszerű, mert ebben van valami vonzó. Rendezni akarják megint az illetményeket, felsorakoztatnak egy csomó gazdasági követelést és nem veszik figyelembe, hogy a pénzügyminister honnan is vegye elő a fedezetét. A ministerelnök ur igen határozottan mutatott rá arra, — és itt kénytelen vagyok bizonyos fokig vitába szállni gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársammal — hogy feleslegek voltak, de a feleslegek tűnőben vannak, ós jönnek majd évek, amikor feleslegekkel nem fogunk rendelkezni. Már látjuk ennek előjeleit. Méltóztassanak majd a mostani hónapok mérlegét megnézni és látni fogják, hogy az illetményemelések és egyéib törekvések, amelyek már előrevetették árnyékukat, igenis éreztetik hatásukat. Ezek felemésztik a feleslegeket és legfeljebb annyi feleslegünk lesz, amennyire törekedni kell, hogy a biztonsági koefficiens meglegyen. És ha végignézek egész Európán, mindenütt ugyanezt a helyzetet látom, aminek természetesen megvannak a következményei is. Gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársamnak azt a megálliatüitását, hogy a beruházásokat elsősorban kölcsönökből kellene fedezni, teljesen aláirom. Nekem is könnyebb volna a helyzetem, ha a régi időket élnők és a bankvezetőket magamhoz hívhatnám s azt mondhatnám: ennyire és ennyire van szükségem, kérem, sekitsenek nekem. A régi időkben ily módon 2—3 hét alatt minden megkívánt pénzösszeg rendelkezésre állt. Tudjuk, hogy Európa sok állama meg nem érdemelt nehéz helyzetbe került. Nem lehetséges azonban sokáig fentartani azt az állapotot, hogy államok legyenek, amelyeknek nincs szabad kezük éhben a tekintetben, hogy ugy élhessenek, amint a helyzetük diktálja, hanem a fórumok tömkelegeit kell végigjárniuk ahhoz^ hogy szükségleteiklet kielégíthessék. E tekintetben a jogegyenlőséget Európában is helyre kell állítani, hogy minden állam egyforma erővel léphessen fel a pénzpiacon, senkitől meg nem akadályozva, hanem ha lehet, támogatva. Amíg azonban a jelenlegi helyzet fennáll, meg fogja mindenki érteni, hogy kell, hogy bizonyos felesleg is legyen a költségvetésben. Ezúttal is le kell azonban szögeznem, hogy ezek a feleslegek csak azért születtek meg, mert a [költségvetésnek igényei nem voltaik kielégithetők. Lesz alkalom, — magam is rajta leszek — hogy láltni fogják azt a küzdelmet, amelyet mi ebiben az irányban kifejtettünk. Hiszen nem kevesebb, mint 50 memorandumot terjesztettem a Népszövetség elé. Be fogjuk tudni bizonyítani, hogy ennek az államnak igy exisztálnia és