Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1928 május 25-én, pénteken. változott a szelleme, az irányzata. Ma ugyanazokat a politikai jelszavakat halljuk. Egy Volt közoktatásügyi minister például elmegy Amerikába azért, hogy azt a tapasztalatot szűrje le és azzal gazdagodva térjen haza, hogy vissza kell állítani Magyarországon a szabadkőmivességet. Ma az újságok ugyanazt követelik, ma a politikai pártok ugyanazzal a jelszóval jönnek, mint annak előtte, jönnek az esküdtszék követelésével, hogy megint megismétlődjék a Haver da Mária-eset, (Fábián Béla: 15 évet kapott Haver da!) jönnek a titkos választójog követelésével, amelyről ezerszer hallottuk, és az, aki a magyar népet ismeri, nagyon jól tudja, hogy odakint a falvakban a magyar nép ezt nem követeli (Kabók Lajos: Hogy mondhlat ilyet?! — Krisztián Imre: Bizony nem követeli, eszeágában sincs követelni!) és jönnek azokkal a demokratikus gondolatokkal, amelyekről nagyon jól tudjuk, hogy megérzik rajtuk a pesti aszfalt szaga, ahogyan Mayer földmivelésügyi minister ur igen helyesen mondotta, mert a mögött a demokrácia mögött, amelyet önök hirdetnek, nem érzi az ember a magyar nemzet szive dobogását. (Rothenstein Mór: Hanem csak a mögött, amit a papok hirdetnek!) Ez más, a papok mást hirdetnek. Megmondom nyiltan: e mögött a demokrácia mögött ott érzi az ember az izraelita védőirodát. (Derültség a baloldalon. — Malasits Géza: Tessék csak folytatni! — Rothenstein Mór: Halljuk tovább! — Györki Imre: Az Ojság segédszerkesztője!) Ma uj célok állanak előttünk. Ma Magyarország öncéjuságára kell minden munkát, minden törekvést szentelnünk és Magyarország öncéluságát kellene mindenkinek szem előtt tartania. Ma már nincs akadálya annak, hogy Magyarországon hatalmas, nagy küzdelmek, sok szenvedés árán bár, de a magyar jövendőért dolgozzunk. Ennek a célnak érdekében meg kell győzni a nemzetet arról, hogy végre it egy uj nemzetnevelés kell. Ezt a nemzetnevelést nem abban látom, hogy külsőleg hatalmas, mutatós intézményeket építsünk, hanem abban, hogy megváltoztassuk a lelkeket, megnyerjük a lelkeket egy hatalmas nacionalizmusnak; megnyerjük a lelkeket annak a gondolatnak, hogy ezen a földön mindenkinek magyarnak kell lennie, de nem ugy, amint önök mondják t. uraim, hogy ebben az országban mindenkinek magyar neve legyen. Önök azt mondják, hogy a kultuszminister ur is magyarosítsa meg a nevét. (Györki Imre: De Kontra is!) Ezt nem azért mondják, hogy ezzel tényleg a magyarosítás eszméjét szolgálják, hanem azért, hogy lehetővé váljék az, hogy ismét 50 krajcárért akárki megvásárolhassa a magyar nagyok neveit, hogy a bolsevista vezérek a csalók, a sikkasztok máról-holnapra magyar nevet viselhessenek, azért, hogy azok, akik Magyarországot tönkretenni segítettek, a külföldön a magyar népre, a magyar társadalomra magyar nevükkel szégyent hozzanak, (Hódossy Gedeon: Ugy van!) hogy ugy tudják magukat feltüntetni, mintha igazi magyarok volnának csak azért, mert magyar a nevük. Mi ebből nem kérünk, hanem kivánjuk és követeljük, (Rothenstein Mór: Én sem magyarosítom meg a nevemet!) hogy az, aki érdemtelenné tette magát a magyar névre, biróí Ítélettel megfosztások a magyar név birtoklása jogától; követeljük, hogy attól, aki régen könnyen hozzájuthatott ahhoz, hogy egy adakozó, bőkezű kormány kegyelméből idegen nevét megmagyaro* sithatta, ha meg nem becsüli azt, a magyar név vétessék el. Ezenkivül szükség van arra, hogy uj nemzetnevelésbe kezdjünk, de ez a nemzetnevelés ne csak külsőségekben nyilvánuljon meg, (Malasits Géza: Kezdték 1919-ben bikacsökökkel!) hanem ugy történjék, hogy átformálják vele a magyar gondolkozást. Meg kell tölteni a magyar ifjúság lelkét magyarsággal, nehogy viszajöjjön az az idő, amikor szégyelnie kellett a magyarnak, hogy magyar, amikor csúfságot űztek abból, aki magyarnak merte vallani magát ebben az országban. Azt kivánom, hogy ugy a test, mint a lelek kultúrájára egyformán nagy súlyt helyezzenek. Utóvégre ha a magyar nemzetnek ezer esztendőn keresztül verekedéssel, a fegyver élével, karddal kellett fentartania magát ós megvédelmeznie az országot, annak jogait, határait, akkor a következendő időkban is kerülhet sor arra, hogy meg kell fogni a boldogabb végét a botnak. Erre az időre nemcsak szellemileg, de testileg is elő kell készülnünk. Azért mondom, hogy rendkivül nagy súlyt kell fektetni a magyar ifjúság testi nevelésére. Ott van a magyar Stadion kérdése, amely esztendők óta vajúdik és a megoldáshoz még mindig nem jutottunk el. Ott van általában a sportolás kérdése. Látjuk, hogy milyen rettentő nagy tömegsportnak mondották a futballt, holott a futball tulajdonképen csak 22 verekedő ember sportja, de nem tömegsport. Azok a tömegek, amelyek résztvettek rajta, csak a pénzt viszik oda, de ők maguk tulajdonképen nem sportolnak. Ehelyett fel kellene karolni az atlétikát, az úszást, akkor sokkal nagyobb haszna volna a tömegsportnak. Igen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy egypár helyi kérdést is felvethessek. A III. kerületben már régesrégen ősi óhajtás a hid felépítése. Ennek a hídnak szükségességét magam is fejtegettem itt és elismerte a kereskedelemügyi minister ur. Megállapította a statisztika, hogy mivel a Margit-hid annyira túl van már terhelve, hogy egyenesen veszélyessé vált a Margit-hidon levő óriási forgalom, más oldalról pedig olyan szűk a bejárata a III. kerületnek, — egyetlen kapuja a Császárfürdőnél van — hogyha valaki veszi magának a fáradságot, megfigyelheti, minden áldott napon, ahogy a forgalom megakadt. Mégis hosszú esztendők óta hiába várjuk, hogy a hidépités komolyan meginduljon. Az előmunkálatok folynak, ezzel feleltek nekünk mindig. Folynak az előmunkálatok, egyes kisajátítások, de a munka megkezdése halasztódik esztendőrőlesztendőre. Nagyon komolyan kérem, különösen a kereskedelemügyi minister urat, hogy végre fogasson hozzá ennek a hidnak az építéséhez, mert hiszen lehetetlen eltűrni ezeket az állapotokat, hogy a Margit-hidon állandóan torlódás legyen és hogy az autók is percekig várjanak, amíg előre tudnak menni. Egy másik kérést is előterjesztek a közoktatásügyi minister úrhoz, ez pedig arra vonatkozik, hogy a III. kerületi Árpád-reálgimnázium épülete egyenesen közveszélyes. Annyira közveszélyes, hogy a szülők aggódással küldik oda gyermekeiket. Tornaterme véghetetlen szűk, hasznavehetetlen. Nyilt folyosói véghetetlen keskenyek, mert hiszen az egész épületet ugy alakították át bérházból. És ennek sürgős újjáépítése szükséges volna. Kérem a kultuszminister urat, aki a magyar ifjúság testi és lelki jólétének ápolását, amint cselekvéseiből látjuk, programmjába vette, szíveskedjék ezen a lehetetlen állapoton sürgősen segiteni. Azután nagyon szépen kérjük azt, hogy méltóztassék tekintetbe venni azt a nyomoruságát is a magyar népnek, amely nyomorúság-