Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

Az országgyűlés képviselőházának 1 miből tartja fenn magát és családját, megfelelő feleletet jóformán alig tudunk adni. (Pakots József: Tavaly óta ezerrel emelkedett a munkanélküli szellemi munkások száma.) Ma egyre duzzad és növekszik a szellemi munkásoknak munka nélkül való tömege, ami nem kis veszedelem az amúgy is szerényen dotált magántisztviselőkre nézve. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy a dolgoztató társadalom szivesebben veszi az olcsó munkaerőt és igy gyilkos harc fejlődik ki a dolgozó emberek háta mögött. Akik nyugdíjasok, vagy pedig munka nélkül vannak, ajánlkoznak a hátsó ajtókon, hogy olcsóbban dolgoznak, csak hogy azt a másikat valamiképen kiemelhessék állásából és a helyére beülhessenek. Ezt a kérdést rendezni kell; ennek a nagy, magára hagyott és bizonytalanságban szenvedő osztálynak mindezeket a kérdéseit, amelyeket egy ilyen törvény keretében meg lehet oldani, oldjuk meg s ha mást nem tud a kormányzat tenni, legalább ezt a törvényt hozza meg, hogy bizonyos kérdésekben ennek az osztálynak segítségére lehessen. Itt csak pár esetet hozok fel a magántisztviselői társadalom életéből. A magántisztviselőt elbocsátják és akkor ő jogos járandóságáért a munkaügyi birósághoz fordul. Egy konkrét esetet hozok fel, amelyet el sem hinnék, ha nem ismerném a kérdést elejétől végig. Ebben a konkrét esetben 22 tárgyalást tűztek ki két^ év aliatt, de döntés a magántisztviselő járandóságának ügyében eddig még nem volt. Azóta ja, tisztviselőnek meghalt, három koronatanuja és az az intézmény, amelyet perel, hetek, esetleg hónapok múlva becsukja a boltot, akkor azután keresheti a tisztviselő a maga jogos járandóságát. Ennek ellenére azonban már iksz esetben tűztek ki árverést annál a tisztviselőnél, hogy a perelt összegnek megfelelő adót magas késedelmi kamattal behajtsák, pedig ha a bíróság meg* is itéli a járandóságot, csak évi 5%-os kamatot itél meg számára. Ezt tehát nem győzzük eléggé hangsúlyozni a magántisztviselők kérdésével kapcsolatban. A t. belügyminister ur a múltkor oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy a közigazgatási tisztviselők státusrendezését még ez év folyamán el akarja intézni s az a kívánsága, hogy a közigazgatási tisztviselőknek illetmény- és státusrendezése mennél előbb napirendre kerüljön, hogy ne érezzék a közigazgatási tisztviselők azt, hogy amikor az állami tisztviselők is. rosszul vannak a státusokban fizetve, akkor ők még, mint másodrangú tisztviselők, szolgálják az ország ügyét. A t. belügyminister urnák e kérdés rendezésére irányuló törekvését csak helyeselni tudjuk. A népjóléti minister ur a bányamunkások bérezési kérdésében nem tud rendelkezni, mert ezidőszerint nincs törvényes alapja arra, hogy ebbe a kérdésbe beleszólhasson, azonban ő hozzá tartozik most már második éve a bányamunkások nyugbérének kérdése, amely az Országos Munkásbiztositó keretében kezeltetik. A minister urat tehát arra kérem, hogy ha a bányanyugbér ügye országosan rendeztetett, és ha van rá felesleges pénzük, akkor ezeket a pénzeket ne tőkésítsék és ne gyümölcsöztessék, hanem fizessék vissza, mert az elindulásnál oly alacsony skálát állapítottak meg a bányamunkások nyugbérénél, hogy azt lehet mondani, hogy az ma ínég az éhenhalásra is kevés, Azután az árvák és a megorkkantak kérdésében is igen-igen minimális díjak szerepelnek, jóformán nem is merem kimondani, hogy csak pár pengő járandóságot tesznek ki havonta. Kérjük a minister urat, hogy ezt a kérdést is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. '. ülése 1928 május 25-én, pénteken. 185 addig a mértékig, ameddig lehetséges, segítse dülore vinni. , Most a belügyminister ur egyik rendelkezésével akarok pár szóban foglalkozni. A napokban azt olvastuk a sajtóban, hogy az úgynevezett műkedvelői egyesületeket egy országos szövetségben tömöriti, illetőleg egy országos szövetség dirigálása alá rendeli. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Centralisztikus mánia!) Hiszen tudom, hogy az a célja, hogy az irói jogot, a tantiemeket megvédje, hogy ha egyszer valaki valamit irt, akkor annak kellő ellenértekét is megkaphassa. Zenei téren ezt már tapasztaljuk, hogyha valahol zenedarabot adnak elo akkor a jövedelemnek bizonyos százalékát be keli szolgáltatni s ez a zeneszerzőknek jut. En erről nem beszélek most, hanem csak arról szolok, hogy ugyanezt a szisztémát átviszik a műkedvelői előadásokra is. Amikor arról beszélünk, hogy magasabb kultúrát adjunk ennek az országnak, viszont ezt nem tudjuk tisztán az iskolán keresztül eszközölni, akkor azt tapasztaljuk, hogy vannak itt már évek óta saját szorgalmukból kifejlődött úgynevezett műkedvelői egyesületek, amelyeknek nem pénzszerzés a céljuk, hanem az, hogy az önművelődéssel a tehetségeket kicsiszolják. Sokszor az ilyen műkiedvelői csoportokból válnak ki azok a kiváló tehetségek, akiket továbbképzéssel színházakban és egyéb helyen alkalmaznak. A műkedvelésnek szélesebbkörü és nagyobb mérvű megnyilvánulását megakadályozta az az adózási rendszer, amely szerint, ha az év bármely szakában színdarabot akarnak előadni, akkor ott annyi rendőrségi, vigalmi díjat és sok mindenfélét kell leszurkolni, hogyha valaki egy darabot elő akar adatni, de a jegyeket kellő időben elővételben mind el nem tudja adni, akkor súlyos milliókat fizet rá vállalkozására. Ilyenformán ennek az adóztatásnak következtében nagy visszaesés tapasztalható, mert annak bátor embernek kell lennie, aki ma vállalkozni mer arra, hogy önként, heteken keresztül készitsen elő másokat arra, hogy egy esti produkció keretében tehetségüket megszólaltassák és másoknak is örömet nyújthassanak. Akkor tehát, amikor a minister ur a műkedvelőket ilyen országos központ alá akarja helyezni, — pláne, ha igaz az a beállítás, amelyben olvassuk, hogy egy olyan központ keretében amelynek erkölcsi felsőbbségét ebben a percben nem vagyok hajlandó akceptálni — nagyon rossz szolgálatot tesz ennek a kulturügynek, mert akkor alig fog valaki vállalkozni arra, hogy ezt a szomorú életet valahogyan vidámabbá tegye. Igen t. Képviselőház! Végül csak ismét a kereskedelemügyi minister ur figyelmeibe ajánlom, hogyha egy-egy társadalmi osztálynak azokkal az ipari vonatkozású rendelkezésekkel szemben, amelyeket időnként kiad, jogos kívánságai felmerülnek, azoklat a kívánságokat igen rövid idő alatt teljesíteni szíveskedjék, mert ha nem teljesiti, akkor azok az iparágak ez intézkedések következmény ©képen még szomorúbb helyzetbe kerülnek. így például a napokban rendezte a minister ur a kontárok kérdését, és az iparvédelem terén nagyon helyes rendelkezést adott ki. De ha a kontárok ellen védekezni (akarunk, az iparosságnak más irányú kéréseit is "teljesiteni

( kell. Például a borbélyiparosok azt panaszolják, hogy meg van szabva, mikor nyithatnák és mikor zárhatnak. Az én kerületemben is azt panaszolják, hogy 8 órakor zárni kell

v már pedig a munkástársadalom, 'amely hetenként egyszer megy csak el a Ibor27