Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-176
Az országgyűlés képviselőházának 17 &: illésé 1928 május 25-én, pénteken. 183 cára annak, hogy ugyanolyan a munkai el jésitniényük, mint azoknak, akik az A-csoportba vannak sorozva, időtlen időkig kell várniok az előmeneteilre, fizetési csoportjukban megrögződnek, ugyanakkor pedig az A-csoportbeliek előrehaladnak. Szerény kérésük tehát az, hogy a B-osoport megszüntetésével számukra az előmenetel épugy biztosittassék, mint az A-csoportbelieknek. Az. automatikus előléptetésnél a legújabb rendezés egy olyan megrögzitést eszközöl, amelynek hátránya az, hogy azok a tisztviselők, akik az évek elteltével előrehaladtak, elérhették címben, rangban és fizetésben mindazt, amire váltakoztak akkor, midőn állami szolgálatba léptek, ma megállanak, nem tudnak előbbrejutni, viszont sokszor fiatalabbak előbbre juthatnak, ők pedig ugyanakkor címben is, rangban is, fizetésben is hátrább maradnak annál, mint ami szolgálati éveiknél fo-gva őket megilletné. Ezen az igazságtalanságon a státuson belül segíteni kell. Sérelmes továbbá az, hogy az Államvasutaknál is megengedik azt, hogy akik betöltötték a teljes szolgálati idő 30—40 évét, még mindig visszatartarthatók a szolgálatban és ennek következtében a hátuk mögött állók egész csoportja nem juthat előre. Kívánatos tehát, hogy a XI— V. fizetési kategóriákban lévő alkalmazottak automatikus előléptetése címben, rangban és fizetésben biztosittassék. Ugyancsak sürgős a segédtisztek és altisztek státusának rendezése is. Semmi más kívánságuk nincs, mint az, hogy a békebeli automatikus előlépést most is élvezhessék. A lakáspénz, kérdésének rendezése-nem csupán a vasutasság kivánsága, hanem egyetemes kívánság. Méltóztatnak tudni, hogy a lakáspénzek nem fedezik a tényleges lakbéreket és egyes városokban oly minimálisan vannak megállapítva, hogy a vasutasok saját pénzükből kénytelenek a lakbérhez hozzápótolni azokat az összegeket, amelyek gyermekeik eltartásához szükségesek. A lakáspénzek kérdését az egész vonalon rendezni kell, hogy az alkalmazottak szerény kis lakásaikat továbbra is fenn tudják tartani. Idekapcsolódik továbbá az, hogy a családi pótlékok felemelése ig v en kívánatos. A családi pótlék oly minimális, hogy azzal csupán pótolni lehet, de fedezni a gyermekek nevelésének költségeit már nem lehet. Módot kell adni a rendezésre azzal a nagy akcióval kapcsolatban, amely a család és a gyermek védelmére irányul. A család fentartásához szükséges eszközöket rendelkezésre kell bocsátani azoknak, akik erre rá vannak utalva. Egy további kívánság az üzemi pótlékok rendszeresítése. Az elmúlt év karácsony előtti idejében deputációban és egyébként is a kereskedelemügyi minister urat kértük és figyelmeztettük, hogy a karácsonyt megelőzően az egész vasutastársadalom folytonos izgalomban volt, mert az üzemi részesedés vagy jutalék megkapása felől különböző híreket kolportáltak. Ennek tekintélyes összegnek kellene lennie, amely a karácsonyt vagy az év végét mégis kedvezőbbé, kellemesebbé teszi. E tekintetben stabilizálni kell a minister rendeletét és épen ugy, ahogyan ez a postánál megvan, a vasutasok számára is biztosítani kell egyszersmindenkorra az üzemi jutalékot olyan kulcs szerint, amilyen már tíz év óta szokásban van, hogy ne kelljen az egész vasutastársádalomnak hónapokon keresztül arról beszélnie, hogy mi lesz az üzemi jutalékkal, megkapják-e vagy nèm kapják meg, kevesebbet kapnák-e vagy egyáltalában mi fog történni. Szükséges ez a yasut munkájának szempontjából azért, mert az üzemi jutalékot megspóroláshói, feleslegből, pluszból kapják és ha a vasutas érzi azt, — lélektani állapot, — hogy ő annál többet kap r minél takarékosabban bánik azzal a közvagyonnal, amely rá van bízva, akkor igyekszik a lehető legtakarékosabban gondoskodni az államvagyon megvédéséről, mert abból neki egyénileg is haszna van. Kívánatos a" hadviseltek sérelmének elintézése, továbbá a nyugdíjasok kérése is korszerű időszerű és indokolt. Ha valahol, akkor itt van a nyugdíjasoknak okuk panaszra, mert a megszállt területekről átjött vasutasokat is ennek a tárcának keretében és az Államvasút terhére fizetik és nagy, egyetemes kívánság az, hogy egyszer már szakítsák ki a nyugdíjasoknak ezt a részét, helyezzék el egy másik rendszerbe és azok a nyugdíjas vasutasok, akik tényleg a mostani magyar Államvasút szolgálatában álltak, az összegek megfelelő emelkedésével elérhessék őket megillető nyugdíjukat. Itt kell megemlíteni az államvasuti munkások kívánságait is. Az államvasuti munkások az államvasuti munkának természetével kapi csolatban igen erős, nehéz és hogy ugy mondjuk, piszkító munkát végeznek folytonosan. Bérezési rendszerükben az a mai forma, hogy ők is a magángyárak fizetési skálája szerint kapják bérüket. Mi azonban, akik tudjuk, hogy az a rendszer, amely a magángy áraknál papirra van fektetve, nem fedi a valóságos rendszert, mert a kereset igen sok gyárban számszerűen többet tesz ki, mint amit az alapszerződés biztosit, mig az Államvasutaknál ehhez ragaszkodnak, látjuk, hogy a valóságban különbség van az Állam vasútnál dolgozó, nehéz munkát végző munkások keresete és a magángyárak munkásainak keresete között. Mi ezt látjuk és meg vagyunk róla győződve, hogy ez az Államvasutak vezetősége előtt is ismeretes, úgyhogy reméljük, gondoskodni fognak arról, hogy ezek a munkások is a magángyáraknál dolgozó munkások keresetének megfelelő magasabb bért kapják még. A munkások számára is rendezni kell a lakásbér kérdését, épen ugy a családi pótlékot is és biztosítani kell számukra mindazokat a pótlékokat, amelyek ott a különböző munkaformációkban a múltban előfordultak. Àz államvasuti munkások nyugbérkérdésére is vonatkozik az egyik panasz, az, hogy igen csekély a nyugbér vagy nyugdíj. Az ennek felemelésére irányuló kérésüket azzal is alátámasztják, hogy a magasabb nyugbéröszszeg megállapításának következményeképen előálló nagyobb hozzájárulást ők szívesen megfizetik azért, hogyha nyugalomba kerülnek, tisztességes nyugbérben részesüljenek és ne kelljen ujabb munkaalkalom keresésével megszerezniük a kenyeret. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a múlt évi költségvetési vita alkalmával hosszabban és részletesebben foglalkoztam- a Mohács-pécsi Vasút alkalmazottainak helyzetével. Ez a vasút egy idegen, osztrák társaság kezéhen van. Jól tudom, és a minister ur annak idején válaszában is kijelentette, hogy egy magánvasut belső életébe nem nyúlhat bele, de az, állam minden ilyen vállalkozásnak szokott olyan segítségeket adni, amelyeknek jogcímén mégis beleszólhat abba, hogy amikor ezen a területen is épen olyan munkát végző vasutasok vannak, mint az: Államvasutaknál, ezek mindazokat a díjakat, béreket, illetve nyugdíjösszegeket meg-
