Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-172
8 Az országgyűlés képviselőházának tikában is minden egyes ténykedésben ugy kormányzati, mint törvényhozási ténykedésben az igazság álláspontjára helyezkedni. Ha az igazság álláspontján állott volna az igen t. képviselő ur, (Kenéz Béla: Ez személyeskedés!) akkor nem tette volna ki magát annak a lesújtó kritikának, amelyet ilyen körülmények között természetesen kénytelen vagyok fentartani, (Kuna P. András: De bosszúállást sem szabad folytatni!) tehát intézkedést kell kérnem a jövőre vonatkozólag a képviselői szólásszabadságot illetően. Elnök: Határozathozatalnak helye nincs. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Tisztelettel benyújtom a törvényjavaslatot az ipari tulajdon védelmére Hágában 1927. évi november 6-án aláirt nemzetközi megegyezés b eeikkelyezéséről. Kérem, méltóztassék a javaslatot kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi és közgazdasági bizottságokhoz utasitani. Elnök: A beterjesztett törvényjavaslatot kinyomatjuk, szétosztatjuk, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadjuk az igazságügyi és közgazdasági bizottságoknak. Áttérünk a napirenden levő törvényjavaslat részletes tárgyalására. Következik a cím. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvény javaslat címét és 1—2. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Jelentem a t. Háznak, hogy Györki Imre képviselőtársunk uj 3. §-t kivan javasolni. A szó a képviselő urat megilleti. Györki Imre: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt a határozati javaslatomat, amely azt célozza, hogy az igazságügyminister ur nyújtson be törvényjavaslatot az 1876: XIII. te. módosításáról, amely törvény a cselédek és a gazda közötti viszony szabályozásáról szól, a t. Ház az igazságügyminister ur javaslatára elvetette. Minthogy azonban fontosnak tartom azt a problémát, amelyet ezzel a határozati javaslattal kívántam megoldani, szükségesnek tartom, hogy ha nem is abban a vonatkozásban, ahogy határozati javaslatomat beterjesztettem, (Halljuk! Halljuk!) ha nem is az egész 1876. évi XIII. tc-nek megváltoztatásáról nyújtson be a kormány javaslatot, de mégis ennek a kérdésnek egy részéről. Nevezetesen a gazda és cseléd közötti jogviszony szabályozására vonatkozó részt vegyük ki és annak tárgyalására^ a munkaügyi bíráskodást statuálja az, igazságügyminister ur. Ezért felhatalmazást kívánok adni egy uj szakaszban, amely felhatalmazás ezt foglalná magában (olvassa): »Felhatalmaztatik a m. kir. igazságügyminister ur, hogy a 9180/1920. számú rendelettel szabályozott munkaügyi biráskodást a cseléd (háztartási alkalmazott) és gazda közötti viszony szabályozásáról szóló 1876: XIII. tcikk 115., 116. és 117. §-aiban megjelölt vitás ügyekre is rendelettel kiterjeszthesse.« Amint az imént már mondottam, azért szükséges ez, mert ha régebben lehetett hivatkozni arra a patriarchális viszonyra, amely a gazda és a cseléd között volt, ez ma már teljesen megszűnt és épen a hatásköri bíróság legutóbbi döntését, amely a magánháztartásokban és magánalkalmazásban levő soffőrökre vonatkozólag azt mondotta ki, hogy azok, mint házi cselédek tekintendők és így ügyeikben a kerületi közigazgatási hatóságok vannak hivatva dönteni, én teljesen tarthatatlannak tartom és 172. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. a munkaügy szabályozásáról szóló törvénnyel teljesen ellentétes felfogásúnak, mert a szociális jog alkalmazása egyáltalában nem érvényesül ezekben az ügyekben, nem lehet kontradiktorius eljárást lefolytatni. Mindezeket a szempontokat figyelembevéve, én kérem az igen t. igazságügyminister urat, méltóztassék ehhez a kiegészítő szakaszhoz hozzájárulni, és kérem a t. Házat is, méltóztassék az igazságügyminister urnák ebben az uj szakaszban ezt a kivánt felhatalmazást megadni. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Képviselőház! Az általános vita során a határozati javaslattal kapcsolatban voltam bátor véleményemet ebben a kérdésben kifejteni; ennek folyomány ak épen és ezt fentartva, most is csak ismételhetem azt, hogy az az indítvány, amelyet igen t. képviselőtársam előterjesztett, olyan jogrendszerbeli változást involvál magában, hogy azt e pillanatban minden vonatkozásában átgondolni szinte lehetetlenség. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Épen ezért ezúttal sem vagyok abban a helyzetben, hogy ehhez az uj szakaszhoz, amely lényegében egy azzal a határozati javaslattal, amelyet az igen t. Képviselőház már elvetett, a magam részéről hozzájárulhassak. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem tehát méltóztassék ezt az uj szakaszt elvetni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni a Györki Imre képviselő ur által indítványozott uj 3. %-i, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az uj szakaszt nem fogadja el; azt elvetette. Következik a törvényjavaslat eredeti 3. §-a. Kérem annak felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 3. §-t, amely észrevétel nélkül elfog adtatik). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta s annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. (Helyeslés.) Következik az 1928/29. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Különös találkozása a véletlennek, hogy amidőn szerencsétlen hazánk ezer sebből vérző testét^ teljesen leplezetlenül elénkbetáró állami költségvetést kívánjuk törvénybe iktatni, akkor időzik a hálás magyar nép körében az a nemesen érző angol államférfiú, akinek édesapja érezte meg először az Európa népének sorsát intéző nagy államférfiak közül (Halljuk! Halljuk!) azt a kiáltó igazságtalanságot, amelyet a mi, ezer év viszályai között is mindenkor nemesen és lovagiasan viselkedő magyar nemzetünkkel szemben elkövettek; (Ugy van! Ugy van!) t először emelte fel tiltakozó szavát a világ népei előtt és nemes lelkének lángoló sugaraival felolvasztotta Európa jégpáncélba burkolt lelkiismeretét. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a költségvetésben visszatükröződik a kegyetlen magyar sors, de visszatükröződik benne a kötelességtudás és a tiszta lelkiismeret is, hogy egy büszke, öntudatos nép minden áldozatra kész munkássággal igyekszik talpraállitani szerencsétlen, eltiport hazáját.
