Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

Az országgyűlés képviselőházának 172, ülése 1928 május 21-én, hétfőn. 5 a felszólalásokat gyorsírói feljegyzések alapján közzétegyük és megőrizzük a nyilvánosság szá; mára. Csak sajnálni tudom, hogy pénzügyi okokból ez a gondolatom eddig

1 meg nem valósult. Röviden végezhetek a képviselő ur felszólalásának azzal a részével is, amelyben ő azt az inditványt kockáztatta meg a napirendi vita során, hogy a Ház a pénzügyi bizottság által az appropriációs törvényjavaslat letárgyalása ról szóló jelentést minden tárgyalás nélkül utasitsa vissza. A képviselő urnák ezt a javaslatát a Ház nem vette komolyan, én sem vehetem komolyan és azt hiszem, a képviselő ur sem fontolta meg. (Kuna P. András: Csak kötekedés volt!) Mert lehet, hogy egy bizottsági jelentés helyes, lehet, hogy helytelen, hogy azonban az-e valóban, vagy sem, jogszerűen és észszerűen. csak a Ház plénuma döntheti el, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) nem pedig egyes képviselő uraiknak — bármilyen nagyra értékelik is a maguk véleményét — az egyéni meggyőződése. A Ház pedig egy jelentés helyes, vagy helytelen volta tekintetében csak akkor foglalhat állást, ha azt a jelentést tárgyalás alá vette. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Épen azért mondom, hogy a képviselő ur bizonyára nem fontolta meg ezt az inditványt, mert különben át kellett volna éreznie a parlamentáris, helyesebben antiparlamentáris képtelenségét annak, hogy egy, valamely bizottság által a Ház rendelete szerint letárgyalt javaslatot a Ház egy^ napirendi vita során ötletszerűen tett inditványra tárgyalás nélkül visszautasítson. Részletesebbén kell azonban — kissé részletesebben, bár nem kívánom a Ház idejét igénybe venni — a képviselő urnák azokkal a megjegyzéseivel foglalkoznom, amelyeikben ő a pénzügyi bizottság elnökét, a tényállás ismerete faiján és ugyancsak kellő megfontolás nélkül, házszabálysértéssel vádolta és ehhez sértő szándékú következtetést fűzött. A t. képviselő ur felszólalásából következtetve, nyilván abban a felfogásban van, hogyha valamely képviselő, aki nem tagja a pénzügyi bizottságnak, Írásbeli inditványt tesz, ezt az elnöknek előterjeszti és ennek alapján a bizottság megadja neki azt a jogot, hogy meghallgattassék, akkor őt megilleti a felszólalás joga a bizottság engedélyével épen ugy, mint a pénzügyi bizottság többi tagját. Hogy a képviselő ur ezt a meggyőződést vallja, abból következtetem, hogy felszólalásában a pénzügyi bizottság elnökét háziszabálysértéssel vádolta meg! azért, mert az ő ismételt felszólalásának megengedésére nézve a pénzügyi bizottsághoz kérdést nem intézett. Mindjárt be fogom bizonyítani a képviselő urnák, hogy akkor sértettem volna meg a házszabályt, ha módot adtam volna a képviselő urnák egy ujabb felszólalásra. A házszabályok 122. §-áhak 1, bekezdése világosan azt mondja, hogy: »azon képviselő, aki nem tagja a bizottságnak, az elnöknél Írásban beterjesztett indítványa megindokolásának meghallgatására engedélyt nyerhet a bizottságtól.« Ez, annyit jelent, hogy ^ semmi egyéb jogköre nincs, illetőleg az a jog, hogy ismételten felszólalhasson, semmiesetre sem állapitható meg a házszabályokból, ami természetes is, mert a házszabályok a, nem bizottsági tag képviselővel szemben korlátot állítottak fel azért, hogy ezzel a dilettantizmust kizárják a szakbizottságból. Lojálisán megállapítom, hogy a »dilettantizmus« meghatározás ebben az esetben a képviselő úrra nem vonatkozik, hiszen róla köztudomású, hogy régen és behatóan foglalkozik a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok ügyével, — azonban a szabályok nem azért alkottatnak, hogy azokat egyes esetekben egyesek kedvéért keresztültörjék. Ha a házszabályok azt akarták volna, hogy azilyen, nem-bizottsági tag képviselő ur a tárgyaláson részt vegyen, azt világosan meg is mondották volna, mint ahogyan meg is mondja a következő bekezdés — amelyet a képviselő ur nyilván nem méltatott figyelmére — a képviselők egy másik kategóriájára nézve. Azokra a képviselőkre nézve ugyanis, akiknek indítványát vagy törvényjavaslatát a Ház plénuma méltónak ítélte arra, hogy bizottsági tárgyalás elé utasíttassák, kifejezetten megmondja ennek a szakasznak 2. bekezdése, hogy joguk van a bizottság tárgyalásaiban részt venni. A házszabályok tehát világosan disztingválnak a két kategória között, az egyikbe állitya azokat a képviselő urakat, akiknek indítványa, vagy módositványa csak a bizottsági tárgyalás során terjesztetett elő és ezeknek nem adja meg korlátlanul a szót, csak korlátozottan esetről-esetre adja meg a meghallgatás jogát, a másik 'kategóriánál ellenben statuálja a korlátlan meghallgatás jogát! azoknak a képviselő uraknak, alkiknek indítványát, vagy javaslatát a Ház plénuma a bizottság elé utalta, Mindebből következik az, hogy én teljesen a házszabályok értelmében jártam el, s hogy a képviselőtársam nem fontolta meg eléggé azt a kijelentését, hogy én házszabálysértést követlem el, mert ha én a házszabályok világos rendelkezései ellenére valakinek megadom az őt meg nem illető szólásjogot, akkor, nagyon természetesen, házszabálysértést követek el. (Ugy van! jobbfelől.) Valóban csak a pillanatnyi felhevülésnek tudhatom be azt. hogy a képviselő ur ebben házszabálysértést látott és ennek a felhevülésnek tulajdoníthatom azt a kifejezését, illetőleg azt az álláspontját is, hogy a pénzügyi bizottság elnöke pourparlévá alacsonyította le a pénzügyi bizottság tárgyalásait azáltal, hogy egyes bizottsági tagoknak a szólásjogát többször is megadta. A logika itt tótágast áll, t. képviselő ur és ne méltóztassék ezt a kifejezést rossz néven venni, mert ez a képviselő ur politikai szótárából való: a népjóléti minister ur javaslatával szemben, a szerdai ülésen, méltóztatott ezt a kifejezést használni. Mert ha a képviselő ur, áki a bizottságnak nem tagja, saját magának az ismételt felszólalás jogát vindikálja, hogyan rosszalhatja az elnöknek azt az eljárását, hogy a bizottság tagjainak a szólásjogot ismételten megadja? (Felkiáltások: Szokásjog!) Bevallom, ámbár a házszabályokhoz szigorúan ragaszkodom és igyekszem a tárgyalás rendjét megőrizni és igyekszem ügyelni arra, hogy a házszabályokkal ellenkezésbe ne jöjjek: a bizottság tárgyalásainál igazán sokszor megadom ismételten is a szót de azt hiszem, hogy ez célszerű és jogszerű eljáirás részemről. (Helyeslés jobbfelől.) A bizottsági tárgyalásban az eszmék tisztázása a cél és ezt csak a többszöri hozzászólás jógáinak megadásával lehet biztosítani. De jogszerűen Is járok el, mert a bizottsági tárgyalás rendjének nincs az a megkötöttsége, mint a plenárisnak. Azt hiszem t. Ház^, hogy azokból, amiket eddig elmondottam, két dolog egészen világos. Az egyik az, hogy nem sértettem meg a házszabályt, a másik pedig az, hogy nem merült fel egy pillanatig sem bennemi kétség az iránt, hogy a képviselő ur ismételt felszólalási szán-