Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

6 Az országgyűlés képviselőházának 172. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. dekával szemben milyen álláspontot foglaljak el. Nem merült fel tehát annak szüksége, amire a képviselő ur felszólalásában szintén kitért, hogy miután kétségem van az iránt, hogy megadhatom-e neki a szót vagy sem, a házszabályok 235. §-a értelmében a pénzügyi bizottsághoz kellett volna egy házszabálypótló magyarázatért vagy intézkedésért fordulni. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék felszólalását befejezni. (Rothenstein Mór: Ilyen a házszabály! — Derültség.) Kenéz Béla: Ha méltóztatnak megengedni, öt perc alatt igyekszem a beszédemet befejezni. Méltóztassanak hozzájárulni az ötpercnyi meghosszabbításhoz. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni, hogy a képviselő ur beszédidejét öt perccel meghosszabbithassal (Igen!) A Ház hozzájárult. Kenéz Béla: Ez a kétség bennem nem merülhetett fel a házszabályok világos intézkedése következtében, ennélfogva ilyen kérdést nem is tehettem fel. De nem tehettem volna fel ilyen kérdést akkor sem, ha kétségeim merültek volna fel, mert ismét csak pillanatnyi felhevülésnek tudhatom be a képviselő ur parlamentáris és politikai érzékének azt a pillanatnyi elhomályosulását, mely a házszabálypótlás fontos jogával felruházni kivánja a bizottságokat is. A házszabályok 121. §-a, amelyre hivatkozni méltóztatott, állit fel bizonyos analógiát a plénum és a bizottság között, ez az analógia azonban csak az elnökök jogköre tekintetében, — itt is súlyos korlátozásokkal és csak a tanácskozás vezetése és rendjének fentartása tekintetében — áll fenn. A házszabály pótló vagy magyarázó intézkedés joga azonban egy egészen sui generis jog, amelyet a 235. § nem is ad meg a Ház elnökének sem, annál kevésbé a bizottság elnökének. Ez a nagyon fontos jog egyedül a Ház plénumát illeti meg. Az elnöknek csak előterjesztési joga van a Házhoz, amely azután az előterjesztést elfogadja, vagy elveti. Ebből következik tehát, t. Ház az, hogy házszabálysértés nem forgott fenn, a pénzügyi bizottságnak nem volt szüksége és nincs is joga arra, hogy házszabálypótló intézkedést tehessen. Most még csak a t. képviselő urnák egy sértő szándékú kijelentésével kívánok foglalkozni, (Kuna P. András: Ez a lényeges!) amely bár feltételes és tagadó formában hangzott el, mégis foglalkoznom kell vele. A képviselő ur azt mondotta a beszédében (olvassa): »nem akarom azonban azt hinni, ami délelőtt óta folytonfolyvást kisért az agyamban, hogy mivel a t. képviselő ur Szolnok városának képviselője, én — már tudniillik Szilágyi képviselő ur — pedig itt Szolnok városról az elmúlt napokban többizben felszólaltam és a szolnoki főispán ténykedését kegyetlen kritikával kisértem, ugy látszik, talán ebből kifolyólag — bár ezt nem akarom hinni •— helyezkedett arra az álláspontra, hogy más a házszabály egy ilyen képviselő számára, és megint más a házszabály egy amolyan képviselő számára«. Én ezt a tagadó és feltételes módot tekinthetem retorikai formulának is, amelynek az a célja, hogy még jobban kiemelje a tagadással azt, amit állítani akar. A ; romantikus iskola költői és szónokai gyakran fordultak ehhez az eszközhöz. Amikor a költő azt dalolta: »Nem mondom, a kebelben mi mély a fájdalom«, akkor fájdjalmának épen nagyságát akarta emelni. (Derültség jobbfelől.) Lehet azonban,— ámbár a képviselő urnák ez a kijelentése félremagyarázásokra adhatott és tényleg adott is okot, amennyiben egyes újságok ezt, mint a képviselő ur határozott állítását közölték, és ámbár, ha a képviselő urnák ez valóban nem volt a hite felőlem, akkor nem értem, hogy az ő lelki kétségét és lelki vívódását miért hozta ide a Ház elé és én készségesen elhiszem, hogy a képviselő ur nem tételezte fel rólam ezt és ezzel be is fejezem felszólalásomat — a magam részéről is egy feltételes formulával tekintsem elintézettnek. T. Ház! Én képviselőtársaim bizalmából, — életem örök büszkesége marad, — mint alelnök ültem a Ház elnöki székében, nem egy állandó és ad hoc bizottságnak voltam az • elnöke, évek hosszú sora óta elnökölök a pénzügyi bizottságban. Ezekben a funkcióimban, amennyire emberi gyarlóságom engedte, igyekeztem becsülettel végezni kötelességemet. •Ha ennek ellenére — és itt jön a képviselő úréval analóg feltételes formula — valaki azt tételezné fel rólam, hogy abban az elnöki székben, ahol magamat mindig pártatlan bárónak éreztem, és ugy igyekeztem magamat viselni, én az igazságot és a tisztességet személyes érzéseim és érdekeim alá rendelem, akkor annak azt mondanám, hogy amennyire megvetném önmagamat, ha ez igaz volna, épen olyan megvetéssel utasítanám vissza az ilyen alacsony gyanúsítást. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szilágyi Lajos szólásra emelkedik.) Elnök: Milyen címen kivan szólni a képviselő ur? Szilágyi Lajos: A házszabályok 205. §-ának a), b) és c) pontjai alapján! Elnök: A szót a képviselő urnák kivételesen -megadom. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Amilyen szinvcnalon tartotta előttem szóló t. képviselőtársam felszólalását, ugyanolyan színvonalon akarom én is hozzáfűzni a magam megjegyzéseit. (Jánossy Gábor: Irodalmi színvonalon!) Amilyen síri csendben hallgatta a baloldal a képviselő ur felszólalását, épen olyan figyelmet várok el és követelek a t. többségi párttól akkor, amikor az előttem szólott felszólalására megteszem a magam megjegyzéseit. (Zaj a jobboldalon. — Tankovics János: Követelni nem lehet, csak kérni! — Neubauer Ferenc: Nemcsak szólásszabadság van, hanem meghallgatási szabadság is!) T. Képviselőház! A házszabályok 122. §-a megengedi, hogy minden képviselő, aki nem tagja valamely bizottságnak, a bizottsági tárgyaláson megjelenhessék, megengedi azt, hogy az elnöknél jelentkezve, ott indítványt vagy módosítást nyújtson be, és a bizottságnak megengedi, hogy az ilyen képviselőt meghallgathassa. A házszabályok 122. ^-ának idevonatkozó határozata egészen világos. Egyetlen szóval sincs benne az, amit az előttem szólott képviselő ur mondott, hogy az indítvány vagy módosítás megokol adhatja meg az engedélyt. Ez a szó, »megokolás« vagy »indokolás« a gyakorlatban, mint szóbeszéd talán előfordulhatott, de a házszabályokból ez a kifejezés abszolúte hiányzik. Ebből következik, hogy az ilyen képviselőknek meghallgatása nemcsak az indokolásra, a megokolásra szoritkozhatik, hanem egyébként is helytáilhat. Nincs megmondva sehol a házszabályokban az», hogy az a képviselő, aki ilyen indítványt nyújt be, megkülönböztethető más képviselőtől. Es ha az előttem szólott képviselőtársam a gyakorlatra, egy közbeszólás pedig a szokásjogra hivatkozott abban a tekintetben, hogy egy és ugyanazon kérdéshez az elnök többizben is megadhatja valamely bizottsági