Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-172
4 Az országgyűlés képviselőházának jogi elhatározásánál alapul vehet, és én meg vagyok arról győződve, hogy èz is csökkenteni fogja a vitás jogesetek számát. Ami a jegyzőkönyvvezetők kérdését illeti, itt tényleg igaza van igen t. képviselőtársamnak, hogy vannak bizonyos kívánni valók. Ezekkel a kívánni valókkal nekünk számolnunk is kell és fogunk is velük számolni. Ez azonban megint bizonyos kereteken belül fokozatosan történhetik, mert ezt egyszerre egy nagy intézmény átalakításával megcselekedni nem lehet. Itt felhívom a figyelmet még egy körülményre, t. Képviselőház. Ha én olyan módon szaporítanám az alsó állások számát, amint azt igen t. képviselőtársam óhajtaná, akkor előállana egy ki nem egyensúlyozott helyzet, ne' vezetésen túlsók alsó és kevés felső állás flenne, előállana az előlépési viszonyok nehézsége, amely azután viszont elkeseredés és elégedetlenség szülésére lenne alkalmas. Épen ezért ezt is csak a felső állások szaporításával összhangban lehet megcselekedni. Gondolok itt egyre, nevezetesen elsősorban arra, hogy a gépírást és a gyorsírást kötelezővé fogom tenni a segédszolgálatban, (Helyeslés. — Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Minél előbb!) azt hiszem, hogy ezzel lényeges könnyítést fogunk elérni. (Ügy van! a jobboldalon.) A dolog érdemére nézve ezeket kívántam megjegyezni. Igen t. képviselőtársamnak a határozati javaslattal felvetett eszméjére vonatkozóan csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy nagyon nagy horderejű kérdés az, amelyet igen t. képviselőtársam itt bevet. Ezt a kérdést, — egy egészen uj jogi kérdéskomplexusnak egyik napról a másikra való átültetését — ilyen incindentaliter elintézni nem lehet. Ezen gondolkozni kell, ezt meg kell fontolni minden vonatkozásában és ez elől nem is zárkózom el. A jelen pillanatban azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a határozati javaslatot, mint direktívát a magam számára már most elfogadjam. Épen ezért tisztelettel kérem, méltóztassék a határozati javaslatot elvetni, a javaslatot pedig eredeti szövegében elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) A Ház a javaslatot elfogadta. Következik a határozathozatal Györki Imre képviselőtársunk beterjesztett határozati javaslata felett. Kérdem a t Házat, méltóztatik-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a határozati javaslatot elvetette. Mielőtt a részletes tárgyalásra áttérnénk, jelentem a Háznak, hogy Kenéz Béla képviselőtársunk, mint a pénzügyi bizottság elnöke, a házszabályok 205. a) és c) pontja alapján kért szót. A szót házszabályadta jogomnál fogva a képviselő urnák megadtam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Kenéz Béla: T. Képviselőház! Isten segitségéivel és, szülővárosom választóközönsógének megújuló bizalmából kilencedik esztendeje vagyok tagja.a magyar törvényhozó testületnek. (Éljenzés a jobboldalon és a középen. — Kima P. András: Megérdemli!) Ez alatt az idő alatt — a Ház naplói tanúskodnak róla — sohasem kértem személyes kérdésben szót, inert az volt 172. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. a meggyőződésem, hogy az ilyen természetű felszólalások lehetnek hasznos eszközei az egyéni érzékenység, az egyéni hiúság, gyűlölet, vagy bosszúvágy kielégítésének, — nem tekintve azokat az eseteket, amikor becsületbevágó alaptalan támadás visszautasítása kényszeríti ki azokat, ezek a felszólalások azonban nem szolgálhatják a köz érdekét, (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) sőt ellenkezőleg, károsak. Idő- és pénzpocsékolást jelentenek; az ellentétek kiélesitésével megrontják azt a békességet, amely minden társadalom észszerű fejlődéséhez szükséges, nálunk pedig egyenesen életfeltétel; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Különösen ma!) kisebbítik a tekintélyünket idebenn a választóközönség előtt, amely minket nem botrányhajhászásra, hanem komoly munka végzésére küldött ide, (Ugy van! a jobboldalon!) csökkentik becsületünket és hitelünket a külföld előtt, amely hajlandó arra, — és nem is egészen alap nélkül, — hogy valamely ország közállapotaira parlamentjének tárgyalási hangjából és színvonalából következtessen. De nemcsak azért nem szólaltam fel mindezddeig saemélyes kérdésben törvényhozói pályáimon, mert az volt a meggyőződésem, hogy az egyéni érzékenységet alá kell tudni rendelni, a közérdek parancsának, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem azért is, mert jóformán kezdettől fogva képviselőtársaim bizalmából, — amelyért egész életemben hálás Lenni soha meg nem szünök, — kiemelkedő köztisztsétíeket kellett viselnem és ugy éreztem, hogy vétenék e köztisztségek méltósága és a velük járó pártatlanság ellen, ha szeimíélyeskedésekben résztvennék, vagy azokra alkalmat adnék. De ezäenkivül talán foglalkozásom által indikált, tárgyilagosságra törekvő természetem is visszatartott attól, — és erről a túloldal tisztelt tagjai bizonyságot tehetnek, — hogy elfogult, vagy exponált, pártosködó, túlzott pártember legyek. Ezekből következik, t. Ház, 'hogy Szilágyi Lajos képviselő urnák a Ház szerda esti ülésén elhangzott felszólalása mellett a teljesített kötelesség megnyugtató tudatában szó nélkül napirendre térnék, ha a képviselő ur személyemben nem illette volna súlyos gyanúval a pénzügyi bizottság elnökét, tehát egy közfunkcionáriust., aki. nézetem szerint, egy percig sem maradhat helyén akkor, ha nem áll felette minden gyanúnak, és ha nem támadta volna meg a pénzügyi bizottságot, amelynek elnöke vagyok és amelyet mint elnök, köteles vagyok megvédeni a képviselő ur igaztalan támadásaival szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő urnák a pénzügyi biozttság határozatképtelenségét megállapító, egyébként illetéktelen és alaptalan felszólalását elintézettnek tekintem Temesváry Imre képviselő, bizottsági előadó urnák szerda esti felszólalásával. Temesváry Imre t. barátom megjegyzéseihez a magam részéről csak azt fűzöm hozzá, hogy én a pénzügyi bizottság minden ülésén a megjelentekről sajátkezüleg pontos névsort készítek, amelyet aláírásommal ellátok és megőrzésre f elhelyezek. Ezeknek a névjegyzékeknek alapján nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy a pénzügyi bizottság tanácskozásaiban, sokszor hosszura nyúló, heteken át tartó fárasztó tanácskozásaiban (Ugy van! a jobboldalon.) a pénzügyi bizottság tagjai nemcsak megjelenésükkel adják példáját a lelkiismeretes kötelességteljesitésnek, hanem jobb- ás baloldalról egyaránt olyan értékes felszólalásokat produkálnak, hogy nekem régi és kedves tervem az. hogy ezeket
