Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-164
90 Az országgyűlés képviselőházának környékére nézve is több esetet hozott fel. (Malasits Géza : De nem általánosítottam !) Nekem is az a felfogásom, hogy a leventékkel brutálisan bánni nem szabad, (Ügy van ! jobbfelöl.) azonban bátor vagyok felhivni a t. képviselőház ügyeimét egy körülményre, amelyet magam is tapasztaltam éppen itt Pest környékén, ahol egy alkalommal egy vasárnapi napon kimen ve egy ilyen nagyobb községbe, ott találtam egy máshonnan odajött egyént, aki ott nem tett egyebet, mint a leventéket izgatta, Ha ilyen dolgok történnek, akkor aztán nem csoda, ha a leventék sokszor olyan panaszokat hoznak fel, amelyek sok esetben nem is indokoltak, T. Ház Î Azt hiszem, összes képviselőtársaim nevében beszélek akkor, amikor azt mondom : mindnyájan örömmel és megelégedéssel üdvözöljük a képviselőház elnökének azt az akcióját, hogy a különféle muzeumokban elhelyezett történelmi tárgyú és magyar eredetű képeket igyekszik az Országház részére megszerezni és itt elhelyezni. (Élénk helyeslés.) Ennek az akciónak egyik első eredménye az olvasóteremben elhelyezett gyönyörű és nagyhirü Benczur-féle Millenáris festmény megszerzése, amelyért, azt hiszem, mindnyájan csak köszönettel és hálával tartozunk a képviselőház elnökének, (Elénk helyeslés.) de e mellett a kultuszminiszter urnák is, aki ezt az akciót lelkesen felkarolta és minden erejével támogatta. (Élénk helyeslés.) Annak, hogy ilyen történelmi tárgyú képek itt az Országházban helyeztessenek el, különösen olyan képek, amelyek eddig egyáltalán nem voltak olyan helyeken, ahol méltó elhelyezést találtak volna, már abból a szempontból is nagy jelentősége van, hogy egyrészt ennek a még ma is modernnek tartott épületnek bizonyos mértékig történelmi patinát ad, másrészt pedig itt, ha nem is a nagyközönség, de mindenesetre a Magyarországon megforduló külföldi érdeklődők részére hozzáférhetők ezek a festmények és nemcsak hozzáférhetők, de a külföldiek meg is nézik azokat, mert ide az Országházba minden Magyarországon járó külföldi eljön, holoft a Történelmi Arcképcsarnokba, vagy sokszor akár a Szépművészeti Múzeumba sem megy el, mert hiszen olyat és talán annál nagyszerűbbet külföldön is sokszor látott. Arra kérem az igen t. kultuszminister urat, hogy a képviselőház elnökének ezt a szép akcióját a jövőben is támogassa. (Helyeslés.) Épen ezért bátor vagyok erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot tisztelettel benyújtani. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy nagy megelégedéssel kiséri a képviselőház elnökének azt az akcióját, hogy történelmi vonatkozású és magyar eredetű festményeket az Országház épületében helyezzenek el, és köszönettel vette tudomásul, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur ezt az akciót olyan eredményesen támogatja. Felhivja a vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy a jövőben fokozott mértékben részesitse a képviselőház elnökének ezt a nagy jelentőségű akcióját támogatásában.« (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy felszólalásom további folyamán egy nemzeti, sőt meggyőződésem szerint politikai szempontból is igen nagy jelentőségű kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) Értem ez alatt a magyar sport támogatását. A »támogatás« szót azért húzom alá különösen, mert sajnálattal kell megállapítanom, hogy a múltban a magyar sport az illetékes tényezők részéről bizony nem részesült megfelelő támogatásban. Annál örvendetesebbnek tar4. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. torn ennélfogva azt a tényt, hogy a folyó évben először szerepel a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésében egy önálló cím, amely a testnevelésnek van szentelve. A sajnálatos csak az, hogy e cím dotálása a társadalmi sport szempontjából igen csekély, mert mindössze tízezer pengő az az összeg, amely kimondottan társadalmi sportcélokat van hivatva szolgálni. Teljesen lehetetlennek tartom, hogy ez igy maradjon, mert ez a csekély összeg támogatásnak alig nevezhető. Ezért feltétlenül szükséges volna, hogyha már a költségvetésben ezt a tételt felemelni nem is lehet, de legalább a különféle megtakaritásokból biztosittassék egy megfelelő összeg a társadalmi sport támogatására, a jövő évi költségvetésben pedig ez a cím azután megfelelően kibővítessék s egy nagyobb összeg legyen heállitva külön erre a célra. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mit jelent a sport egészségügyi szempontból. Erősiti az izmokat és nagy mértékben fokozza a test ellenálló képességét. De a sport gyakorlásának nemcsak egészségügyi, hanem erkölcsi szempontból is nagy jelentősége van (Madarász Elemér : Politikai szempontból is !), mert az egészséges, jól edzett, erős embernek sokkal nagyobb az ellenállóképessége az egészségtelen nemi élet csábításaival szemben, mint annak, aki renyhe életmódot folytat és szabad idejében testedző és lelkét nemesítő foglalkozás helyett különféle élvezeteknek hódol. Azt pedig, hogy mit jelent végre a magyar sport nemzeti szempontból, saját tapasztalataim rövid vázolásával óhajtom bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Bevallom, magam is azok közé a megtértek közé tartozom, akik csak a legújabb időben ismerték fel a sportnak ezt a nagy jelentőségét. Nem mondhatnám, hogy azelőtt nem sze rettem a sportot, vagy hogy rem gyönyörködtem itt-ott egy szép sportmérkőzésben, de az kétségtelen, hogy közelebbi érdeklődést a sport iránt csak akkor kezdtem tanúsítani, amikor a múlt év őszén abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a Magyar Labdarugók Szövetsége társelnökévé választott. (Éljenzés.) Nem szégyenlem ezt bevallani, annál kevésbbé, mert az alatt a rövid félév alatt, amióta intenzivebben foglalkozó m a magyar sport, különösen pedig a magyar labdarugósport ügyével, alkalmi sportkedvelőből a magyar sport lelkes barátja lettem, és törvényhozói minőségemben is azt a szent célt tűztem magam elé, hogy a jövőben minden erőmet a magyar sport érdekei felkarolásának fogom szentelni. Mint a Magyar Labdarugó Szövetség társelnökének nem régiben abban a szerencsében volt részem, hogy én vezethettem a magyar válogatott labdarugó csapatot Rómába egy nemzetközi mérkőzésre. Amit én ott ennek az útnak alkalmából tapasztaltam, az igazán igen nagy hatást gyakorolt reám. Akkor volt alkalmam meggyőződni arról, hogy milyen óriási jelentősége van a sportnak a nemzetközi propaganda szempontjából. Utunk az olasz határtól Rómáig és vissza Rómától az olasz határig valóságos diadalut volt. Minden nagyobb állomáson lelkesen tüntető tömegek fogadták î magyar fiúkat. Rómában pedig, amikor a Duce, Mussolini, előtt tisztelegtünk, ő azt mondta nekünk hozzánk intézett beszédében, hogy : ez a mérkőzés, amely itt Rómában lezajlik, nemcsak sportesemény, hanem igen fontos politikai esemény is ; mert ő azt óhajtotta, hogy azt a nagy nemzeti p stadiont, amelyet a fascista kormány nem régen Rómában felépített, egy magyar csapat avassa fel és ezzel a magyarok iránt érzett szeretetét és barátságát akarta kidomborítani, amely szeretet azonban nemcsak benne él és nemcsak az olasz vezető körökben, hanem benne él ma már
