Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés képviselőházának 16 minden egyes olasz embernek a szivébe a és azt onnan többé kitépni nem lehet. Ezt mondta nekünk Mussolini, és hogy menynyire igaza volt, azt láttuk másnap, mert amikor a pályán a magyar nemzeti szinű dresszbe öltözött magyar fiúk megjelentek, a közönség olyan lelkesen fogadta őket és olyan szeretettel tüntetett mellettük, hogy én ezt a jelenetet soha sem fogom elfelejteni. Ez a gyönyörű jelenet amely ott lejátszódott, igazán mindnyájunk szemébe könnyet csalt. Amikor azután ugyancsak ebből az alkalomból Róma kormányzójánál, Potenziani hercegnél tisztelegtünk, a római Kapitoliumon egy magyar címerrel és szent koronával ékesített hatalmas nemzeti szinű zászló lengett. Mikor pedig a mérkőzés után a sportpályáról, a Stadionból visszatértünk a szállóba, a lelkesen tüntető tömeg ezreinek sorfala kisért minket utunkon végig egészen a szállóig. A mérkőzés egyébbként a fascista kormány által épített uj nemzeti Stadionban zajlottle és az én lelkemet csak az a tudat töltötte el fájdalmas érzéssel, hogy nekünk ilyen nemzeti Stadionunk nincs, hogy a magyar sportnak templomát még nem építették fel. Feltettem akkor magamban, hogy ennek a szép eszmének diadaláért küzdeni fogok. (Éljenzés a középen.) Éppen ezért nagy örömmel olvastam a kultuszminister urnák a Nemzeti Újságban a múlt héten megjelent vezércikkét, amelyben bejelentette azt a szándékát, hogy a magyar sportot ezentúl fokozottabb mértékben fogja felkarolni és támogatni. E cikkben egyúttal megpendítette az uj magyar Stadion építésének gondolatát is. Nagyon kérem a kultuszminister urat, hogy ezt a gyönyörű gondolatot, amelynek megvalósításáért a magyar sportbarátok százezrei lelkesednek, ne ejtse el, mert akkor meg vagyok győződve arról, hogy az ő szokott erélyével és akadályt nem ismerő erős akaratával meg is fogja azt valósítani és ezáltal aranytollal írja majd be nevét a magyar sport történetébe. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől és a középen.) Engedje meg a t. kultuszminister ur, hogy most még a magyar labdarugó-sport érdekében forduljak hozzá egy kéréssel. Ez a sport kizárólag a saját erejéből tartja fenn magát abból a jövedelemből, amely a különféle mérkőzésekből befolyik. De ennek a jövedelemnek egy tetemes részét a testnevelési, vigalmi- és forgalmiadók vonják el, úgy hogy az az összeg, amely kimondottan a sport céljaira fennmarad, igazán nagyon csekély. A legutóbb lezajlott magyar-cseh mérkőzés. — amely pedig nagy dicsőséget hozott a magyar labdarugó-sportnak, de a magyar nemzetnek is, és amelyet 40.000, szinte nemzeti eksztázisban lévő magyar ember nézett végig, élén Magyarország ministerelnökével, s amelynek anyagilag elég szép eredménye volt, — ez a mérkőzés végeredményében azt eredményezte, hogy a labdarugó-sport támogatására a Magyar Labdarugó-Szövetség részére mindössze 12.000 pengő maradt meg, ellenben vigalmi-, testnevelési- és forgalmiadók címen kereken 18.000 pengőt kellett kifizetnie. Arra kérem a minister urat, méltóztassék kieszközölni azt, hogy a Magyar Labdarugók Szövetsége legalább is a nemzetközi mérkőzések alkalmából mentesittessék a testnevelésiadó befizetésének kötelezettsége alól. Meggyőződésem az, hogy ez által az intézkedés által a kincstárt, vagy a testnevelési alapot súlyos károsodás nem érné, elleúben a labdarugó-sportnak, különösen az olyan nehéz helyzetben lévő amatőrsportnak támogatása szempontjából ez igen nagyjelentőségű volna. Szükségesnek tartanám továbbá mindazoknak a törvényeknek és rendeleteknek megváltozta. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 91 tását, amelyek a sport fejlődésére nyomasztólag, sőt igen gyakran bénitólag hatnak. (Esztergályos János : Ugy van !) így nézetem szerint elsősorban lehetetlen fenntartani a sportot sújtó vigalmi adót. Az én meggyőződésem az, hogy a magyar sport fontos nemzeti ügy, de nem vigalom és nem mulatság. A jótékonysággal, a tudománnyal és művészettel foglalkozó egyesületek bélyegmentességét is ki kellene terjeszteni a sportegyesületekre. A sportmérkőzések rendőri díjai is túlmagasak és ezeket is vagy el kellene törölni, vagy legalább is mérsékelni kellene. Tudom, hogy talán egyszerre sokat kérek a kultuszminister urtói, de kihez forduljak, ha nem ő hozzá 1 Hiszen ő állásánál fogva a magyar sportnak hivatalból is legfőbb patrónusa, (Ugy van !) és arról is meg vagyok győződve, hogy ő a magyar sport iránt nemcsak megértéssel, hanem lelkes barátsággal és szeretettel is viseltetik. (Ugy van ! Ugy van !) Higy je el a t. kultuszminister ur, hogy a magyar sporttársadalom nagy bizalommal, nagy várakozással és szép reménységgel néz e téren is a minister ur jövőbeli tevékenysége elé, mert ahogyan megmutatta azt, hogy a magyar kultúra fejlesztése érdekében rövid néhány év alatt milyen óriási alkotásokat tudott létrehozni, ugy mi, sportbarátok hisszük és reméljük, hogy a magyar sport fejlesztése érdekében is hasonló alkotásokkal fogja tevékenységét megkoronázni. Tekintettel arra, hogy a kultuszminister ur személye és működése iránt minden tekintetben a legteljesebb bizalommal viseltetem, a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését a részletes vita alapjául elfogadom. {Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. - Szónokot számosan üdvözlikj Elnök : Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző : Rothenstein Mór! Rothenstein Mór : T. Képviselőház ! Tekintettel annak az időnek rövidségére, amely rendelkezésemre áll, csak nagyon röviden foglalkozhatom azokkal a kérdésekkel, amelyeket ennél a tárcánál szóvátenni kívánok. Ha a közoktatásügyi tárca előirányzatát tanulmányozzuk, valóban meg kell állapitanunk, hogy a közoktatásügyi ministerium a minister úrral az élén intenziven dolgozik. Persze, más lapra tartozik, hogy az az irányzat, amelyet követ, helyes-e vagy nem, és ha egyrészt meg kell állapitanunk azt a buzgalmat, szorgalmat, amelyet a minister ur tevékenységével kifejt, másrészt ne vegye tőlünk rossz néven a minister ur, ha mi egyes kérdéseket bírálat alá veszünk és objektív kritikával akarunk kisérni. T. Ház! Az önök engedelmével mindenekelőtt a követkevő bekezdést olvasom fel a költségvetés indokolásából, hogy azután abból a következtetéseket levonjam. Ez a bekezdés igy szól (olvassa): »A közoktatásügyi tárca működésének főtengelyében változatlanul népiskolai hálózatunk tervszerű általános kiépítése áll. Ez a költségvetés a szorosabb értelemben vett népoktatási akciót lényegesen ki is szélesiti, amennyiben a költségvetésben egy millió pengős tétel alakjában ismét nagyobb összeg áll óvodák építésére rendelkezésre, ami népoktatási ügyünknek nemcsak pedagógiai^ hanem egyúttal egészségügyi és szociális alapépítménye is. Továbbá polgári iskolák emelésére, közel egy millió pengőt költhetünk. Ez az iskolafajta különösen fontos minálunk, ahol sajnos, a mindennapi népiskola még nem nyolc osztályos és igy a polgári iskolának kell, legalább a nagyobb helyeken, a nemzet fiainak azt a műveltséget nyújtani, amit más gazdagabb nemzeteknél a nyolc osztályos kötelező népiskola mindenkinek egyformán nyújt.« Mit tudunk meg ebből ? Megtudjuk azt, hogy