Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-164
Az országgyűlés képviselőházának 164. A kultuszminister ur ezen a téren már eddig is óriási munkát végzett, amennyiben 1925 óta 3500 népiskolai tanterem felépítését biztosította és 1931-ig azt hiszem ujabb 4500 tanteremnek épitése van tervbe véve. Ha tekintetbe vesszük szerencsétlen csonka országunknak rossz és szomorú pénzügyi helyzetét, akkor ez valóban óriási teljesítmény. Nagy élvezettel olvastam a kultuszminister urnák »Magyar Népoktatás« cím alatt nem régen megjelent igen értékes és érdekes munkáját. Igazán csak ajánlhatom ezt a művet minden képviselőtársam figyelmébe. Ami már most a középiskolai oktatást illeti, nagyon kívánatosnak tartanám, hogy a középiskolákban, de főleg a gimnáziumokban nagy súly helyeztessék a modern európai nyelvek tanítására. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy idővel talán megfontolás tárgyává lehetne tenni azt, hogy az ó-görög nyelvnek tanítását, — amelynek végeredményben praktikus értéke a tanulókra nézve nincs, — eltörüljük. A latin nyelv tanítását természetszerűleg fenn kell tartani, arra okvetlen szükség van, de talán tulsok az az óraszám, amelyen a latin nyelv tanításával foglalkoztatják a gyermekeket, a gimnáziumi tanulókat. Talán megfontolás tárgyává kellene tenni azt, hogy nem lehetne-e az ó görög nyelv tanításának elhagyásával és a latin nyelv tanítási óráinak csökkentésével órákat nyerni, hogy igy a modern euiópai nyelvekre — tekintettel arra, hogy a német amúgy is kötelező, — tehát a francia, angol, sőt esetleg olasz ' nyelvre is lehetne a gimnáziumokban a gyermekeket tanítani. (Erdélyi Aladár: Tanulják a latint, mert akkor a többi nyelvet sem tudják elsajátítani!) De nem kell talán annyi latint tanulni. Én tudom, hogy a modern nyelvek tanításának ma nagy akadályai vannak, nem is gondolok arra, hogy ezt mindjárt meg lehet valósítani. Azt hiszem, legfőbb akadálya ma az volna, hogy még abban az esetben is, ha egy ilyen modern nyelvnek tanitása elrendeltetnék, nem állana elegendő megfelelően képzett tanerő rendelkezésünkre. De azt is tudom viszont, hogy a kultuszminister ur igen nagy eréllyel és igen nagy eredménnyel karolta fel a külföldi kollégiumoknak ügyét és azt hiszem, hogy ezeknek segítségével, idővel kellő mennyiségű tanerőt lehetne a modern nyelvek tanitására is kiképezni. Nekünk, egy 32 milliós nemzetnek bizony nagy szükségünk van arra, hogy idegen nyelveket tudjunk, annál is inkább, mert hiszen a mi nyugati szomszédaink közül egvikkel sem vagyunk nyelvrokonságban, mert a mi nyelvünk teljesen más, mint a művelt nyugati nemzetek nyelve. Minket sehol a világon meg nem értenek. Ugyebár a németet, a franciát, különösen az angolt, de még az olaszt is hamarább megértik bárhol a világon, de bizony a magyar hiába megy bárhová, ha idegen nyelveket nem tud, akkor el van veszve, akkor nem tud sehol sem boldogulni. Kívánatosnak tartanám részben azért, hogy a középiskolákba kerülő tanulók jobban kiválaszthatók legyenek, részben pedig talán praktikus szempontból is, ha a kultuszminister ur ismét megfontolás tárgyává tenné a középiskolai felvételi vizsgák újból való bevezetését. Itt Budapesten igen kiváló középiskolai tanároktól hallottam azt a panaszt, hogy az elemi iskolákból a középiskolákba kerülő gyermekek egyáltalán nincsenek megfelelő módon a középiskolai tanulmányokra előkészítve. Előáll azután az a sajnálatos helyzet, hogy nagyon sokszor, a középiskola első osztályában a középiskolai tanárnak olvasásra, írásra, helyesírásra, számolásra kell tanítani a gyermekeket. (Kócsán Károly : Az természetes ! — Erdélyi Aladár : A helyesírás még a nyolcadikülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 89 ban is sántit !) Tudom, hogy a gimnáziumokban is kell mind ezt tanulni, de végeredményben az alapismereteket mégis csak az elemi iskolában kellene elsajátítani. Nagyon jól emlékezem arra, hogy amikor én középiskolába kerültem, nekem felvételi vizsgát kellett tennem és bizony, ott nagyon néztek arra, hogy negyedik elemit végzett gyermek legalább is a helyesírás és a számolást tudja. (Erdélyi Aladár : Hol volt ez !) Itt Budapesten. Én azt hiszem, ez az intézkedés serkentőleg hat az elemi iskolákban nemcsak a tanulókra, de a tanitókra is, akik ha tudják, hogy a gyermekek egy részét, — különösen itt a fővárosban egy tetemes részét — középiskolai felvételi vizsgára kell előkézsiteniök, jobban igyekeznének, mint ahogy az ma sok esetben előfordul. Nagy örömmel üdvözlöm a kultuszminister urnák azt a nem régen kibocsátott rendeletét, amellyel a női középiskolákban az egyenruha viselését tette kötelezővé. Én ezt igen üdvös intézkedésnek tartom a mai korban, amikor — sajnos — általános tapasztalat szerint az erkölcsök meglehetősen züllöttek szerte az országban, de nemcsak itt, hanem az egész világon. Kívánatosnak tartan ám azonban, hogy a női tanerők részére is kötelezővé tétessék, ha nem is egyenruha viselése, mert hiszen erre bajosan lehet őket kötelezni, de az, hogy legalább is az iskolában olyan ruhát viseljenek, amelynek viselése az erkölcsi érzéket nem sérti. Épen női középiskolákból hallottam sok panaszt arra vonatkozóan, hogy a tanítónők, különösen nyáron, erkölcsi szempontból nagyon kifogásolható ruházatban jelennek meg az iskolában. Engedje meg a kultuszminister ur, hogy néhány mondatot, néhány szót'i szenteljek még a tanítók és óvónők sérelmeinek» Legyen szabad megjegyeznem, hogy itt nem a közelmúltban két izben is bekövetkezett fizetésemelés csekély mérvére gondolok, hanem szóvá akarom tenni két kormányrendelet intézkedését, amely rendeletek a tanítóságra nézve nagyon sérelmesek. Az egyik az 1925.évi 7000. számú, a másik pedig az 1927. évi 9000 számú kormányrendelet, amelyik egyike a tanitói karnak régi törvényben és rendeletekben gyökerező jogát sértette meg, amennyiben a tanítókat és óvónőket 3 éves fizetésbeli lefokozásban részesitette, a másik rendelet pedig a tanítókat két izben, az óvónőket egy izben kizárta az automatikus előléptetésből. Emiatt állandóan hallom a panaszokat és azt hiszem, hogy talán ma már lehetne gondolni ezeknek a sérelmes intézkedéseknek kiküszöbölésére. Arra kérem a kultuszminister urat, méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni és amennyiben az állam pénzügyi viszonyai megengedik, ezeket a sérelmes intézkedéseket az illető rendeletekből kiküszöbölni. Á magyar tanítók, igen nagy jelentőségű kulturmunkát végeznek nemcsak az iskolában, hanem most a háború után a levente-intézmény fejlesztése következtében az iskolán kivül is. Azt ' hiszem, hogy anyagi helyzetük javítása kétségtelenül kedvező eredményt váltana ki és mindenesetre minden olyan törekvés, amely azt eélozza, hogy a tanítóság ne legyen mostohább gyermeke az országnak, mint a tisztviselőtársadalom egyéb osztályai, százszorosan gyümölcsözne abban a fokozott buzgalomban, amelyet a tanítóság úgy iskolai, mint iskolán kiyüli kulturális munkájával a haza érdekében kifejt. Néhány szóval szeretnék még itt reflektálni az előttem szólott t. képviselőtársamnak a leventeintézményre vonatkozóan elmondott egy megállapítására, amelyben azt mondta, hogy a leventeoktatók mindenütt az országban brutálisan, komiszul bánnak a leventékkel. (Malasits Géza : Nem általánosítottam, bocsánatot kérek!) Nemcsak Győrre, hanem, azt hiszem, Pest 13*