Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés képviselőházának 164, :. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 87 nek, moziberendezésre adja és nem a szegényeknek. (Egy hang a jobboldalon: Kulturális célokra adják!) Dehogy kulturális célokra- Bocsánatot kérek, képviselő ur, pl. a rókusi egyházközség azokból az adókból, amelyeket igy bevasal, ezekből a 100—150 pengős adókból, miután nem tud mit csinálni velük, egy szépirodalmi lapot ad ki, amelyen ott van a Rókus-kápolna, benne van a káplán ur prédikációja, ami lehet szép dolog (Mozgás a jobboldalon és a középen.) — én nem értek hozzá — azonban azt tartom, hogy teljesen felesleges dolog ezekért a munkásoktól pénzt kivánni. Megalakulnak Budapesten és környékén ezek az egyházközségek. Az egyházközséggel kapcsolatban megalakul egy csomó egyesület és az első teendő, hogy egy kultúrházat építsenek, a kultúrházba odacsőditik az egyesületeket (Mozgás a jobboldalon) és folytatják működésüket, amelyből azon egyházközség területén csak egy egészen kicsiny maroknyi csoportnak van szellemi haszna és talán anyagi haszna is, ellenben nagy általánosságban a nagy tömegek ebből semmiféle hasznot nem Játnak, annak semmiféle célját nem látják. (Zaj.) Én csak egyet tudok, azt, hogy azért, mert nekik fizetniök kell, egy gyönyörűségük van és ez az, hogy Budapest és környéke összes templomaiban — itt nem teszek kivételt a felekezetek között — majdnem minden templomban a tisztelendő urak elsőrendű kötelességüknek tart ják, hogy a szociáldemokrácia, az országpusztitó, a családot és az egyházat rombadöntő szociáldemokrácia ellen prédikáljanak, mert hiszen mi szociáldemokraták kergetjük a tizenkétéves gyermekeket a gyárba, mi szociáldemokraták döntöttük meg a Habsburgok trónját, mi szociáldemokraták csináljuk a család szétrombolását, nem a kapitalizmus, mi hajtjuk nyomorba a munkást, mi kényszeritjük a munkást arra, hogy tizenkét éves korában dolgozni küldje gyermekeit. (Kocsán Károly : Ezt nem hallotta prédikációban a képviselő ur.) Épen eleget hallottam, egészen nyugodtan lehet a képviselő ur. Az a hasznuk tehát ezeknek az embereknek, hogy adójukért minden vasárnap hallhatják eszméiket szidni és gyalázni. Ez az egész hasznuk ezeknek az embereknek ezekből a kegyúri jogokból. (Farkas István : Ezért vasalják be rajtuk az adót! — Éri Márton : Tendenciózus beállitás az egész! Egy szó sem felel meg a valóságnak!) Nem tendenciózus beállitás. (Kocsán Károly : Az a kérdés, van-e hozzá törvényes joguk?) Semmiféle törvényes jogcím nincsen erre. Szegeden megpróbálkoztak igen előkelő emberek — nem kommunista-gyanús egyének, mint amilyenek mi vagyunk önök szerint, hanem egészen előkelő emberek — ez ellen a jogtalan adó ellen fellépni, fellebbeztek a közigazgatási birósághoz, a közigazgatási biróság elnöke pedig odahozatta a lavórt, megmosta a kezét és azt mondotta: én ártatlan vagyok, én ebbe a kérdésbe nem avatkozom. (Kocsán Károly : Van-e joga vagy nincs ? Van joga!) Egy ministeri rendelet alapján joguk van egyházközségeket alakítani és ha azt az előterjesztett formulát elfogadják, akkor az egyházközség már me g alakitóttn a k tekintetik. Ezek alapján vetik ki az adókat, ezek alapján adóztatják meg Budapest és környéke munkásságát, a mellett, hogy ugyanezek a munkások községi pótadóban, a fővárosban pedig városi adóban megfizetik az egyház fenntartás költségeit Hogy ezek milyen célt szolgálnak, erre vonatkozólag jellemzésül elmondok egy esetet. Á minister ur a múltkor Győr városát szerencséltette látogatásával. Bizonyára pompásan érezte magát a városban, kiment a gyárvárosba is, ahol a Budai-úti baraknál megnézte a fából KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. épült templomot. Én elismerem, hogy az nem valami szép Istenháza, ennél már láttam egy pár szebbet is, nem beszélve a párisi Notre Dametemplomról, vagy a brüsszeli Sainte Gudule, de Magyarországon is láttam ennél szebbeket. Most a minister ur megkérdezte a megjelent hiveket : ugy-e szeretnének uj templomot. Már hogyne szeretnének. Csak azt felejtette el a minister ur, vagy nem tudta, hogy azt a pénzt, amit ők összegyűjtöttek erre a célra, hová tették, mert hiszen ott is van egyházközség, ott is bevasalják az adókat. Először is azt mondották, hogy megalakítjuk az egyházközséget, ebből a célból adót vetünk ki és templomot fogunk építeni. Amikor jó summa pénz összegyűlt, a főtisztelendő urnák eszébejutott, hogy ő nem lakhatik olyan házban, mint amilyen a többi egyszerű ház. ő mégis papi ember lévén, más házba kell, hogy lakjék. Mit volt mit tenni, annak a pénznek, amelyet templomépitésre gyűjtöttek össze, legnagyobb részéből egy igen díszes paplakot épitettek. Most előállt az a helyzet, hogy hogy Győr városában van egy valóban igen diszes, igen szép paplak, amely mondhatnám, nagyobb városban is megfelelne. A paplak nagyon szép, nagyon lakályos és nagyon diszes, ellenben van egy fából épült templom és az adófizető polgárok egyfelől fizetnek, másfelől abban bizakodnak, hogy a minister ur majd kegyes lesz az államkasszából egy kis pénzt csurgatni, amiből templomot építhetnek ott. Semmi szükség sincsen arra, amikor akár az állam, akár a városok, akár a községek, mint kegyurak az egyház fentartásához hozzájárulnak, hogy ezenfelül még egyházközségek alakításának cime alatt az adózó polgárokra is egy külön adót vessenek ki, amely különadóból olyan célokat szolgálnak, amely célok egy egészen szűk kis környezetnek talán szellemi épülésére, vagy testi javaira szolgálnak, a nagy tömegeknek azonban semmi hasznuk sincs ezekből a dolgokból. Ezt kivántam ezzel a kérdéssel kapcsolatban a minister ur figyelmébe ajánlani. (Gubicza Ferenc : Nem vagy te presbiter ottan 1 Igen jól vagy informálva !) Egyelőre még hallgatnak az emberek, de énnekem az az erős meggyőződésem, hogy hamarosan meg fogják unni ezt a dicsőí-éget és ennek az egész dolognak lesznek még utóhangjai is. Végezetül még egy dolgot vagyok bátor emliteni, és ez a következő. Már a múlt évben rámutattam arra, hogy az iskolákban nagyban folyik a könyvárusitás és a tanszerek árusitása. Egy évvel ezelőtt ebben a tekintetben a minister úrhoz egy beadványt intéztem, amely beadványban rámutattam arra, hogy a győri iskolákban milyen mértékben folyik a tankönyvárusitás. Most a minister ur ezt a beadványomat kiadta a tankerületi főigazgatónak, s evvel el is aludt a dolog. Az eredménye az, hogy a győri elsőszámú állami polgári fiúiskolában hatalmas könyv- és iskolaszerraktárat rendeztek be, a növendékektől már a beiratás alkalmával 30 pengőt és 30 pengőnél többet is szedtek be könyvekre és Írószerekre. Ott az iskola adta mindjárt a könyveket és az Írószereket, nem nézték azt, hogy tanuló talán egy magánkönyvkereskedésben részletfizetésre is meg tudná vásárolni a könyveket, nem néztek semmit, hanem abban az iskolában amely tanulóinak 85%-a proletárok fia, legalább 30 pengőt le kellett szurkolniok a növendékeknek azért, hogy az iskola nekik könyveket és tanszereket adjon. A város kereskedői, a könyvkereskedők, a könyvkötők és papiroskereskedők hoppon maradtak. Most a főreáliskolában ugyanaz a helyzet. Ott is az iskolában árusítják a könyveket és egyáltalán nincsenek tekintettel a lakosság anyagi helyzetére, nincsenek tekinteltel arra, hogy a kereskedőnek, a könyvkereskedőnek, a papirkeres13