Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 55 vat. Népbetegségek elleni védekezésre 750.000 pengő. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Ennél a rovatnál azután már valami emelkedés mutatkozik, 50%'-os emelkedés az előző esztendőhöz képest: a múlt évi 500.000 pengő helyett 750.000 pengő van előirányozva az 1928'29. évre. Itt nem kell másra rámutatnom és hivatkoznom, mint a minister ur tegnapi bevezető beszédére, aki maga is a legsötétebb színekkel festette meg azt az állapot, amely például a tuberkulózis elleni védekezés terén fennáll. A venereás betegségek tekintetében is, amelyeknek nagy eltérj edéset szintén a háborúnak köszönhetjük, a háború ajándékául kaptuk, a statisztikák egyre szomorúbb számokat mutatnak. Nemcsak a _ nagy vároisokbani, hanem inkább azt mondhatjuk, fokozottabban a vidéken, sőt kimondottan a mezőgazdasági foglalkozást űzök között is nemcsak maga a tüdővész, hanem a tuberkulózis egyébb fajtái, a csont- és mirigytuberkulózis is egyre jobban emelkedik. Az őstermelésben foglalkoztatottak közül különösen a nők halálozási arányszáma feltűnően és szomorúan magas. A 20—40. életév között minden ezer élő közül elhal 3*5 férfi és 715 nő. Pécs vidékén például igein el_van terjedve a bőrgümőkór, amely betegségnél fontos megjegyezni azt, hogy kezelési és gyógyulási ideje igen hosszú, amely idő alatt, ha tud is dolgozni az a munkás, eltorzult külseje miatt munkához níem juthat, hiszen munkástársai is úgyszólván irtóznak vele együtt dolgozni. A tüdőbetegség és a venereás betegségek elleni fokozottabb védekezésre különösen vidéken nagyon erős szükség van, elsősorban természetesen az elkülönitésrei, azután pedig a fenjáró és nem fertőző betegeknek állandó kezelésére. Ma a fővárosban is és a vidéken is az az állapot, hogy a beteg csak betegségének legvégsőbb stádiumában különíthető el. Ez természetes is, mert az orvosnak, aki kórházba beutalja, rengeteg lévén a beteg, meg kell várnia azt az időt, amikor már úgyszólván "alig van számára segitség, mert azt a néhány férőhelyet a legsúlyosabb betegek számára kénytelen fentartani. Maguknak az intézeteknek vezetői természetesen tiltakoznak ez ellen, abból a jól felfogott és jól átérzett szándékból, hogy viszont ők csak azokat tudják meggyógyítani, akiknek baja még nincs olyan előrehaladott stádiumban, hogy ne volna érdemes még tovább is velük foglalkozni. Ebből a kettős^ kétségbeesett és az orvosok által nagyon átérzett és fájdamasan konstatált összeütközésből azután olyan tragédiák származnak, amelyeknek eredménye ezeknek a szerencsétleneknek elpusztulása. Az államnak talán ezeket az esztendőket, amig egy nagyszabású védekezéssel korlátját, útját szabhatja ennek a további fertőzésnek, rendkivüli esztendőknek kell számítania és a rendkívüli esztendők szelleméhez és szükségletéhez képest rendkivüli erőfeszítést is kell tennie. A tárca költségvetésében a rendkívüli erőfeszitésnek bizonyos nyomait meglátjuk. A népjóléti ministeriumnak illetéken osztálya, ezzel, már amennyire ezt a rendelkezésére bocsátott anyagi eszközök megengedik, foglalkozik. Mégis szükségesnek tartom azonban^ hogy számára ezek az anyagi eszközök erőteljesebb mértékben legyenek rendelkezésre bocsátva s épen ezért inditványozom, hogy az előirányzott 750.000 pengő 2 millió pengőre emeltessék fel. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! Már a ministerelnökségi tárca költségvetésénél szóvátettem, hogy ma egyik rákfenéje szociális életünknek: az öngyilkossági láz. Jóformán annyira felduzzadt és feldagadt az öngyilkosságok száma, hogy valóságos népbetegségnek lehet mondani. Én végiglapoztam az egész költségvetést és kerestem, vájjon melyik tételbe tartozik bele tulajdonképen^ az öngyilkosságok elleni védekezés, és az erről való gondoskodás. A keresés folyamán arra jöttem rá, hogy ez tulajdonképen belügyi kérdés lenne. Szerintem azonban az Öngyilkossági láz egy szociális, erkölcsi és gazdasági kérdés és csak per tangentem rendészeti kérdés. Igen nagy örömmel olvastam az újságokból, hogy a népjóléti ministerium kebelében felmerült a gondolat, hogy öngyilkosokat védő irodát állítsanak fel. Én a legmelegebben üdvözlöm a gondolatot és itt a Házban csak hangot kivánok adni annak, hogy ez a kérdés nem tartozik a belügyi tárcához, hanem ez a kérdés a népjóléti tárcához tartozik. A költségvetési vita folyamán már ismételten tapasztaltuk, hogy vannak hatáskörök, amelyek teljesen más ministerium keretébe tartoznak, mint ahova tulajdonképen tartozniuk kellene. Itt feltétlenül revideálni kellene már az egyes ministeri tárcák hatáskörét és oda nem tartozó dolgokat, igy ezt a kérdést is, az illetékes ministerium körébe kellene átutalni. Ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Nincs senki feliratkozva! Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti éls munkaügyi minister: T. Ház! A nagy nemzeti betegségek elleni küzdelem dolga a tegnapi nap folyamán az én beszédemben is szóvátétetett. Most, amikor Kéthly Anna t. képviselőtársam nagyon kedvesen több pénzt akar nekem rendelkezésemre bocsáttatni, legyen szabad előadásához hozzáfűznöm, hogy az, amit mi most csinálunk, az én megyőződésem szerint tulaj donképen csak pepecselés. (Várnai Dániel: Azért akarunk több pénzt adni!) Nem vagyok semmiképen sem illúzióban afelől, hogy a tüdővészt 750.000 pengővel, de 2 millió pengővel is le lehetne győzni, 2 millió pengővel valamivel többet pepecselnénk a dolgon, de nagyobb eredményeket elérni nem tudnánk. Épen ezért én megbiztam már a ministerium egyik szakreferensét azzal, hogy két államnak intézkedéseit tanulmányozza és rövid időn belül tegyen nekünk jelentést; nevezetesen tanulmányozza a svéd és norvég szisztémát és tanulmányozza az olasz tüdővélsz ellen való biztosítás uj szisztémáját. Mert hiszen tulajdonképen nem találunk egyebet a különböző más államokban, amelyek szintén küzdenek a tüdővész ellen, mint olyan akciót, amely talán valamivel szélesebb vagy mélyebb, mint a mi tüdővész ellen védekező akciónk, ellenben a svéd és; norvég szisztéma egészen más alapokra helyezi át mindkét kérdést, ugy a tbc, valamint a venerikus bajok kérdését. A tbc. kérdése meg van oldva általános nagytörvénnyel, úgyhogy tulajdonképen a tüdővész ellen való védekezés dolgát törvény alakjában kívánom én is majd annak idején a Ház elé hozni. (Helyeslés.) Nagyon természetes, hogy a társadalom9