Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 41 népjóléti minister úr, hogy^ még e rendezés után sem került a nyugbéres bányamunkás abba a helyzetbe, hegy ne éhezzék és ne kelljen a legikétségbeesettebb helyzetben töltenie el napjait. Mert mi a valóság ? Nézzük meg a bányában dolgozó alkalmazottak fizetését. A iiyugbíéirbiztositási alapösszeg négy osztályba van sorozva. Az első osztályban, ahol az al­tisztek, a bányamesterek, a fő aknászok és a művezetők vannak besorozva, az évi alapbér 1200 pengő. A második osztályban, ahol az ak­nászok, a mesterek, a felvigyázók vannak, az évi alapbér 960 pengő. A harmadik osztályban, ahol a lőmesterek, a vájárok, a képesített iparosok és a szakmunkások vannak, az évi alapbér 750 pengő. A negyedik osztályba kerültek azok, akiket az előbbi há­rom osztály egyikébe sem lehet besorozni; ezeknél az évi alapbér 504 pengő. Ez az alap­összeg, amely után a különböző kategóriákba sorozott bányamunkások és álltaim ázottak fizetése meg van állapitva. Mélyen t. Képviselőház és mélyen t. mi­nister ur! Ha ezeket az összegeket felbonco­lom és tizenkét részre tranesirozom — hogy a minister ur szavával éljek ... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister; Sohasem mondtam!) De a minister ur szavajárása az ilyen magyaros kifejezés. (Derültség.) Épen olyan ez, mélyen t. minister ur. mint a »maté­ria« szó, amelyet szintén méltóztatik hasz­nálni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister; Nem muzsika ez! — Kuna P. And­rás: Gyerünk tovább, mert lejár az idői) Ha tehát ezeket az összegeket tizenkét részre fel­osztom, akkor még sötétebb, szörnyű sötét ké­pet kapok, amelyből azután következtetni le­het azt, mélyen t. minister ur, hogy az a 40 évig szolgált bányamunkás, aki valószínűleg iákkor onár elérte a 60. évet, és akinek családja, felesége van, talán még kiskorú gyermekei is lehetnek, ebből a fizetésből hogy tud megélni. Az első osztályba sorozottak havi alapbére 100 pengő, a második osztályba sorozottaké 80, a harmadik osztályba sorozottaké körülbe­lül 75, a negyedik osztályba sorozottaké 42 pengő. Ha a legjobb esetet veszem, — bár na­gyon szomorú az 40 évi szolgálat után — ha ennek a 42 pengőnek 80%-át veszem, kérdezem, milyen élet lehet annak a bányásznak élete, aki kénytelen körülbelül havi 30—35 pengőből élni? Épen azért, mélyen t. Képviselőház és mélyen t. minister ur, szeretném, ha abba a nagy lendületbe, amelyet — amiként mondot­tam — at. minister ur az utóbbi időben tanu­sit, és annak a nagy bankónak elővételébe, amelyben most fáradozik a t. minister ur, bele méltóztatnék kapcsolni a bányamunkásság helyzetéinek javítását is. Én meg vagyok róla győződve, hogy szeretettel, megértéssel, jóaka­rattal ezt a kérdést is meg lehet oldani, és megértő intézkedéssel elháríthatunk esetleg — ki tudja — olyan termelési zavarokat, ame­lyekre nincs szüksége senkinek: sem a ma­gyar blányásaságnak, sem a miagyar fogyasztó­közönségnek, sem pedig a magyar kormány­nak. Az egész összeg, amelyről most szó van a magyar bányamunkásoknál, kevés összeget je­lent, de ez a kevés összeg is lelki megnyugta­tást okozhat a nyugbéresek és a magyar bá­nyászság körében. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Mennyi az az összeg 1 ?! — Dréhr Imre: Mennyi pénz kell?!) Mélyen t. mi­nister ur, ön most engem zavarba hozott (Élénk derültség.) Én ugyanis nem mertem feltételezni ezt a túlságos készséget és előzékenységet, ame­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. lyet az igen t. népjóléti minister ur tanusit. Ebből különben azt következtetem, hogy ameny­nyiben az összeget lefixirozom, akkor a minis­ter ur készséggel hajlandó lesz ezt a kívánságot teljesíteni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ha van pénz!) Épen ezért méltóztassék megengedni, hogy a következő határozati javaslatot nyújthassam be (olvassa): »A képviselőház utas it ja a nép­jóléti és munkaügyi ministert, hogy az 1926. évi 4.400. számú rendelettel a bányatörvények alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altisz­teknek, valamint családtagjaiknak megállapi­tott nyugbérét a megélhetési viszonyoknak megfelelően emelje fel.« (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Most utólagosan jövök rá, t. Ház, amikor időm lejárt, hogy én keményebb bírálatot akar­tam mondani. Én is beleestem abba a hibába, amelybe az előttem szólott t. ellenzéki képvi­selőtársaim estek. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Hátha erény?! — Kuna P, András: Szép szóval többet lehet elérni!) De jóvá akarom tenni ezt a hibámat (Kuna P. András: Most akar goromba lenni?) s épen ezért tisztelettel bejelentem, hogy a költségve­tést a részletes tárgyalás alapjául sem foga­dom el. (Helí/slés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Peyer Károly! Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, tö­röltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Kéthly Anna! Elnök: T. képviselőtársamat kötelességem figyelmeztetni, hogy mindössze hét perc áll ren­delkezésére. Kéthly Anna: T. Ház! Épen erre akarok én is hivatkozni és arra, hogy a házszabályok megakadályoznak engem abban, hogy a nép­jóléti tárca ellen való kifogásaimat és vele kapcsolatos megjegyzéseimet kellő részletes­séggel elmondhassam. Épen ezért csak annak bejelentésére, illetőleg kijelentésére szoritko­zom, hogy a tárca költségvetését még a részle­tes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Semmiképen síim alkarok a szerénytelenség látszatába! bele­esni akikor', aimiikoir ezen a niauon immár má­sodszor vészeim igényibe az igen t, Hiáz figyel­mét. Legyen szabad azonban megj'eígveznem. hölgy én nem záróbeszédet kivan oh most <mou­dalni a vita végén, hanem egyszerűen osait né­hány olvan gondolatra reflektálni, amelyek a különböző szónokok aikáról elhangzottak, s amelyek' közül esrvik-máisik ténvlesr olvan. hogv a kormányzat részéről a figyelembevételt megérdemli. Nevezetesen. — ha jól tudom. — Bródv igen t. képviselőtársaim meglehetősem erősem alá­festve eléje Marte a Háznak azokat a niahézsége­ket, amelyek az üzlethelyiségek térért, a szabad­forgalomra történt áttérés következtében mu­tatkoznak, különösen abban az irányban, hoia-y régi klientélával rendelkező üzletbériőkmek ta­lán könnyelműen felmondanak, másrészt pedig, hogy az üzletbérek rendkiviili magvusságot ér­nek el egyik-másik esetben. Mind a 1 két irány­ban pékiákkal ós illusztrálta t. képviselőtársam ezt a tényt és azt a kívánságát, hogy a kor­mány foglalkozzék ezzel a kérdéssel. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom