Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-163
38 Az országgyűlés képviselőházának államsegéllyel kellene pótolni, hoigy amíg a vtezonyok megjavulnak, meg tudjon élni. Természetesen a k'özségekneik kell elsősorban mozogniuk, amelyek «Sok mindent meg is próbálnak, de sok a panasz és mindig azt mondják: nincs rá fedezet. Azt óhajtanám, hogy azokat az orvosokat, akiik — hogy igy fejezzem ki magamat — száműzik m'agulkat az isteníhátamögötti vidékekre és becsületesen megfelelnek^ hi válásuknak, az előléptetés alkalmaival vegyék figyelembe; érdemnek tudassák be az, hogy áldozatot hoztak azzal, hogy ilyen vidéken dolgoztak becsületesen, hogy mikoir gyermekeik felnőnek, ho<ry azokat tanittathassák, nagyolbb városolktba helyeztessenek át az állami szolgálatba való átvétellel, hogy végre jolbb viszonyok közé futhassanak. Eat óhajtottam az orvosok érdekében elmiondani. A közegészségügy szempontjából másik fontos dolog a szülésznők helyzete. Ezt igen helyesen emiitette meg a jóval előttem felszólalt Haller István képviselőtársam is. Ez a kérdés részben idetartozik, részben pedig a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz, inkább kívánatosnak tartanám azonban, ha a szülésznők teljesen a népjóléti tárca keretében volnának áthelyezve. A költségvetésben 80 ezer pengő van felvéve a bábaképzésre. Azt hiszem, hogy ez az összeg az utánképzésre fog szolgálni. Rengeteg szülésznői alkalmazott van a kórházaknál, ezenkivül a munkásbiztositó pénztárnál is szerepelnek, mint alkalmazottak, ha tehát nem is egészen, részben ide tartoznak, mégis legyen szabad felhívnom az igen t. minister ur figyelmét arra, hogy ezeket a szülésznőket igen jól fel lehetne használni a közegészségügyi szolgálatnál, különösen a csecsemővédelemnél. Pestvármegye főorvosa a napokban tett közzé egy jelentést, amelyben jelenti, hogy a csecsemőhalandóság a vármegyében még mindig igen nagy és ennek főoka az, hogy az anyák tudatlanok, rosszul táplálják, ápolják és nevelik gyermekeiket. Nagyon sok olyan család van. amely nem intelligens s épen erre vezethető vissza a gyermekhalandóság. A gyermekvédelemnél alkalmazott gondozónőkkel is könnyiteni lehetne a helyzeten. Sok olyan vidék van, ahova szülésznőt csak messze távolságról lehet hozatni, de talán mégis lehetne e téren valamit tenni. Ebben a tekintetben a vidéknek óriási bajai vannak. Nemrégiben történt a szomszédkerületben, nem messze tőlünk, hogy egy fiatal anya elpusztult gyermekágyi szülésben. A törvényszéki rovatiba került a dolog, onnan ismerem az esetet. Az anya rosszul volt. A férfi látta, hogy természetes utón nem történhetik meg a szülés, mire elhozatott a közelből egy úgynevezett tudós asszonyt, aki nem diplomás, aki próbált segiteni az asszonyon, de természetesen nem tudott. Amikor ezt látták, orvost kellett hozatni 14 kilométer távolságról de miire az orvos odaérkezett, az asszony és gyermeke meghalt. Mit tett a törvényszék? Elitélte a férjet és az asszonyt 20—20 pengő pénizíbüntetésre gondatlanságból okozott emberölésért. Két ember élete esett tehát áldozatul az óriási távolság miatt. Az volna a gondolatom, hogy a báhalképziést kellene tulaj donképen magasabb alapokra fektetni es a szülésznőknek nasryobb intelligenciát, de jobb fizetést is adni. (Helyeslés.) Rosszul fizetik jelenleg őket, az intelligenciájuk is kicsi és a nyomor is hajtja őket arra, hogy tiltott műtéteket végezzenek. Ha más viszonyok között lesznek, meg vagyok róla győződve, hogy jobban fogják félteni állásukat és más erkölcsi 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. alapokon fognalk állani, nem fognak tehát annyi bajt okozni. Másfelől szeretném, ha a szülésznőket a esecseimőgniidozásra is jobban kinevelnők, és odahatnánk, hogy erre kiképezve ezen a téren iis közreműködjenek. Például a Munik-ásbiztofsitónál sem elégednék meg azzal. hogy bizonyos ideig köteles legyen ellenőrizni, hogy azi anya helyesen ápolija-e a gyermeket és eleinte segíteni neki a gyermekgondozásban. Ez sokkal olcsóbb is volna, mint az orvos, mert inkább tudná ezeket a feladatokat ellátni. A községnek és^az államnak kellene odahatnia, hogy a szülésznőket m:nél alaposabban kiképezzék a gyermekápolásban. Sokszor tapasztaltam, hogy a szülésznők nem kapva elég tanítást, kuruzsolnak és olyan tanácsokat adnak, amelyek azután sok veszedelmet hoznak magukkal. Ezenkivül azt is a minister ur figyelmébe kivánom ajánlani, hogy a szülésznők helyzetét is javitani kellene. A napokban ezt mondotta nekem az egyik madame: rólunk az a vélemény, hogy jól keresünk, a forgalmi adóval zaklatnak bennünket, pedig nagyon kevés forgalmat csinálunk; azt mondják,^ ahol sok a gyermek, ott a piénz kevés, ahol pénz van, ott nincsen gyermek. Teljesen igaza van, nagyon helyesen mondotta és épen ezért szeretném, ha valahogyan a pénzügy minister ur fülébe is eljutna, hogy ezen a téren törölje el a forgalmi adót, hogy inkáibb a gyermekekben csináljunk nagyobb forgalmat. (Derültség-) Ez azért fontos, hiszen sokan beszéltek az előttem felszólaltak is arról, hogy ma még^ Magyarországnak hála Istennek jó nagy részében a gyermekszületések száma elég jó, azonban mentsük meg azt, aki egyszer már megszületett. Még egy dologra kivánom a minister ur figyelmét felhívni és pedig a különféle gyógyszerkülönlegességekre. A költségvetésben 2500 pengő van felvéve ezek engedélyezési dija címén. A gyógyszerkülönlegességek kérdése nagyon fontos s nem annyira a hazai, mint inkább a külföldi különlegességekre nézve óhajtanék néhány megjegyzést tenni. Statisztikai adat nincs a kezemben, de annyit látolc, hogy minden gyógyszertár, minden drogéria tele van ilyen külföldi különlegességekkel, ugy hogy ezek valószínűleg rontják a mi kereskedelmi mérlegünket, mert ezek a szerek elég drágák, noha — mondhatom — 90, vagy több százaléktik nélkülözhető volna. Ezek a szerek ma már kuruzslásra szolgáltatnak alkalmat. Hogyan, kérdezné valaki? A legtöbb nem mérgező ugyan, hanem minthogy hirdetik e szereket, ha valakinek szívbaja vagy valamilyen más baja van, megveszi ezt a specialitást. Lehet, hogy olyan baja van, amellyel, ha orvoshoz menne, az tudna segíteni rajta, ig'y azonban orvosi tanács nélkül használ ilyen különlegességeket és megakad a gyógyulás. Belátom, hogy ezt megakadályozni nehéz, mert hiszen a vámszerződések értelméhen a külföldi gyógyszereket is be lehet hozni. Mégis jó volna, ha valahogy a ministerium tekintélyének felhasználásával korlátozni lehetne ezek beáramlását. Tudom, hogy ez is üzlet, adót is fizetnek utána, de ez mégis na.2:y kárt oikoz, amellett a törvényes orvosok és a gyógyszerészek keresetét is rontja. Kérem a minister urat, ha lehet^ méltóztassék ezeket figyelembe venni, egyébként pedig a t. előttem szólók, akik a javaslatot elfogadták, a minister urnák már annyi jót kívántak, hogy én már csak egyet teszek hozzá, hogy az Isten adjon neki olyan pénzügyministert, mint amilyent a Klebelsberg kultuszminister urnák
