Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-163
Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 35 szóló biztosítást csináltuk volna meg, mert elsősorban a dolg-ozókról, vagy jobban mondva azokról kell gondoskodni, akifel itt vannak, akik egészséges munkaerők és dolgozni kivannak, de munka nincsen és Így kereset sincsen, fogyasztóképesség sincsen. Nem tudom honnan vegyék azok, akik most majd rokkantság és öregség esetére biztoisítva lesznek, azokat az illetékeket, amelyeket nekik fizetniök kell, ha munka nincsen. Előbb mindig azokról kell gondoskodni, akik még egészségesek, hogy idő előtt rokkantakká és betegekké ne váljanak. Az elhárító intézkedések meghozatala az egész vonalon mindig fontoísaibb része a szociális biztositásnak, mint az, hogy arra az esetre gondolkodjunk valakiről, ha már beteg, öre^, vagy rokkant. Szerintem tehát első sorban a munkaalkalmakról, másodsorban a munkanélküliség •esetére szóló biztosításról kellene gondoskodni és tísiak azután következnék a többi szociális problémák megoldása. Nálunk, sajnos, más vonalon is azt tapasztaljuk, azt látjuk, mint például a közoktatás terén, — csak utalni akarok rá) — hogy előbb magas iskolákat, külföldi kollégiumokat létesítenek 1 és majd csak később következik a nyolc elemi osztály létesítése, pedig fordítva kellene csinálni: lenn laz alapnál kellene kezdeni és felfelé vinni tovább az építést. A szociális problémák közt ott volnának a kollektiv szerződések is. A kormányhatalom — sajnos — nem írhatja elő a munkaadóknak, hogy milyen munkabéreket fizessenek a dolgo zóknak, de törvényerőre emelheti a kollektiv szerződés kötelezettségét. Kötelezővé tehetné a kormányhatalom a szakmákban kollektiv szerződések kötését a munkáltatók és a munkások között. Hogy az a kollektiv szerződés aztán milyen legyen, az a munkáltatóknak és munkásoknak autonóm joga. Igaz, hogy a kormányhatalom döntő szót is mondhat a végén, ha a felek nem tudnak megegyezni, mert hiszen a kollektiv szerződés ipari békét jelent és ha az iparban béke van. akkor lehet nyugodtan dolgozni is. Hiszen a kollektiv szerződés ellensége a sztrájkoknak és kizárásoknak. Aki tehát a kollektiv szerződést támogatja, az előbbreviszi az ipari békét, az odatörekszik, azon igyekszik. hogy sztrájkok és kizárások az iparokban ne legyenek, mert ezek a harcok mindig csak nagyobb bajokat hozhatnak mind a munkásokra, mind a munkáltatókra, végeredményben az országra is. És mit látunk? Azt látjuk, — már más alkalommal is emiitettem, — hogy annak ellenére, hogy van egy közszállitási szabályzat, amely a hatóságokra nézve kimondja, hogy azokban az iparokban, ahol kollektiv szerződés áll fenn, a hatóságok az ilyen üzemeket részesítsék előnyben, azt tapasztaljuk, hogy maga a kormány nem jár jó példával elől. Azt tapasztaljuk, hogy pl. a népjóléti ministeriumhoz tartozó Munkásbiztositó Pénztár az ő munkáit részben, amikor nyomtatványokról van szó. Kalocsán egy papi nyomdával végezteti, amely nem tartozik a kollektiv szerződést kötött üzemek közé. Ilyen nem kollektiv szerződéses nyomdai üzemnek nyújt tehát munkát az Országos Munkásbiztositó Pénztár, amelyről ma délelőtt azt hallottuk, hogy annak élén egy igen érdemes férfiú áll, aki nagyszerűen érti a szociális kérdéseket, akinek tehát tudnia kellene azt, hogy ha nyomtatványszükséglet van a pénztárnál, miután a nyomdaiparban kollektiv szerződés áll fenn, — azt lehet mondani, — egészen 98% -ig, ne olyan üzemben állittassa elő az ő nyomtatványszükségletét, amely nyomdaüzem túlteszi magát a kollektiv szerződésen és amely harcban áll a nyomdászszervezettel. S ez a Munkásbiztositó Pénztár a népjóléti ministerium fenhatósága alatt áll! A népjóléti minister ur hivatva van a szociális problémákat megoldani, hivatva van erre azért, mert szociális érzéke van és mert e kérdésekhez ért. Aláhúzom, hogv igenis ért hozzájuk és meg vagyok róla győződve, tudom, hogy ért hozzájuk. Ha itt mégis hiba történik, akkor az csak tudatosan történhetik s akkor jóindulatról nem lehet beszélni. De hiszem azt, hogy a minister ur az ilyen dolgokról nem bir tudomással. (Esztergályos János: Nagyon dicséred a minister urat!), mert ez ellentétben áll azzal, amit a minister ur ma délelőtt itt mondott. Kray báró képviselő ur ma délelőtt azt mondotta, hogy ebben az országban sokkal inkább, mint bármely más országban, szükséges szociális téren mindent elkövetni, hogy ebben az országban minden irányban az egész magyar népre és az összes foglalkozási ágakban dolgozókra különösképen ki kell terjesztenünk sízociális érzésünket éls hozzáértésünket, mert csak ebben az esetben vagyunk képesek az ellen az igazágtalan béke ellen tiltakozni, amely bennünket annyira sújt. Én várom az igen t. minister ur válaszát, hogyan egyezteti össze ezt a két dolgot, hogyan küszöböli ki ezt az ellentétet, mert ha erre nézve kellő felvilágosítást nem tudnék kapni, akkor fenn kellene tartanom azt, hoígy tényleg nagy különbség van az elmélet és gyakorlat között, és akkor nem szabad a minister urnák csodálkoznia, ha mi kételkedünk az olyan beszédekben, amilyen például ma délelőtt itt a t. Házban elhangzott. A szociális problémák között azoknak az ellentéteknek elhárítása érdekében, amelyek a munkáltatók és a munkások harcai között támadnak, nagy szerepet játszik a béregyeztető hivatal. Hogy ez tényleg igy van, hogy ez az intézmény nagy horderejű, bizonyítja az a körülmény is, hogy még amlikor Walko külügyminister ur kereskedelemügyi minister volt, a t. Ház elfogadott egy határozati javaslatot, amelyben kimondotta, hogy utasítja a kereskedelemügyi minister urat, hogy létesítse ezt az intézményt. Azóta már elmúlt egy pár év s az igen t. Ház nem is törődik azzal, hogy amit ő itt határozattá emelt, azt a minister or végrohajtotta-e vagy nem. Tisztelettel kérdezem hogy ha ilyen határozati javaslatokat a Ház elfogadott, akkor azzal egyáltalában nem törődik senki sem, hogy ezeket a határozati javaslatokat elfogadásuk után végrehajtják-e vagy nem 1 ? íme az a kedvező helyzet nyílik, hogy a Ház többsége magáévá tesz vaíamely indítványt vagy határozati javaslatot, hogy kifelé a nyilvánosság azt higyje, hogy a, Ház egy nagyon üdvös és kívánatos indítványt magáévá tett, utasitja a ministert, hogy ezt teremtse meg, ellenben az előző kereskedelemügyi minister ur annak idején nem törődött az utasítással, a mostani pedig, ugy látszik, szintén nem törődik azzal, hogy mire utasították az ő elődjét. Nem is csodálkozom, hogy az ez idő szerinti kereskedelemügyi minister nem igen törődik az ilyen dolgokkal, mert ha ő egyszer azt mondja, hogy nem érti meg, miért oiyan fontos a kollektiv szerződés és mire jó az, ilyen kereskedelemügyi niinistertől nem lehet csodálni, hogy a bér egyeztető hivatalokat nem kelti életre. Ö egyszerűen nem tudja felfogni ennek fontosságát és horderejét, bár ilyen intézmény azoknál a harcoknál munkáltatókra és munkásokra mégis nagy dolgot jelent. Az igen 5*
