Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

36 Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. fc. Ház pedig 1 nem törődik azzal, hogy az ő ja­vaslataival és indítványaival, amelyeket ma­gáévá tesz* mi történik, mi ezeknek a sorsa. Nem lehet tehát tőlünk rossz néven venni, igen t. népjóléti minister ur, ha mi az itt eb­hangzott beszédeket a minister urak részéről nem vesszük teljesen készpénznek. Ha akcep­táljuk is minden fentartás nélkül, hogy a nép­jóléti minister ur a legjobb intencióktól van áthatva, de nem tudjuk, hogy az ő munka­társai a ministeriumokban és azokban az inté­zetekben, amelyek a minister uir fenhatósága alá tartoznak, ugyanolyan intencióktól van­nak-e átha+va. Hiszen lehet a legszebb törvé­nyeket hozni, ha azok azután nem ugy kezel­tetnek a végrehajtásnál» amint az illető törvé­nyek megkívánják, akkor minden hiába. Ahogy lehet a legrosszabb törvényt jól kezelni, ugy lehet egy jó törvényt rosszul kezelni. Amikor mi a Munkásbiztositóról beszélünk, az igen t. minister ur ideges, mert meg van róla győződve, hogy a legjobbat akarta. De ha mi mégis rámutatunk a hiányokra, ezt nem szabad rossz néven venni tőlünk, ha ezt a meg­felelő formában a legudvariasabb módon tesszük. Miéirt kell akkor a minister urnák mindjárt idegeskednie (Vass József nép­jóléti és munkaügyi minister: Sőt, nagyon hálás vagyok!) és azt mondania, hogy ez nem igaz, vagy hogy ez nincs igy. Én belátom, hogy olyan nagy intézetnél, mint a Muukásbiztositó, előfordulhatnak hibák és azon sem lehet cso­dálkozni, hogy a panaszok napirenden vannak. De azon már lehet_ csodálkozni, hogy a pana­szokat nem orvosolják, hogy nem veszik figye­lembe, mennyit kell futnia a szegény munkás­nak panaszával, amig végre meghallgatják és mennyi ideig tart, amig az illetők jogaikhoz hozzájutnak, ha egyáltalában szóbaállnak ve­lük. Az igen t. minister urnák szerintem azt kellene válaszolnia, hogy majd meg fogjuk vizsgálni, igy van-e. Vagy felhozom azt, med­dig tart, amig egy hadirokkant a maga csekély segélyéhez tud jutni. (Esztergályos János: Jó napja van a minister urnák!) Megesik, hogy ez olyan sokáig tart, hogy közben az a szegény ember meghal; közben már megállapították, hogy 75%-os hadirokkant, de még mindig nem kapott egy garast sem. Hogy időközben meg­halt, itt van a felesége, aki özvegy, akinek majd. csak akkor szabad jelentkeznie, halmar teljesen meg lesz állapítva az, hogy a férjének mi és mikortól kezdve jár. Közben az asszony özvegy lett, minden segitséig nélkül áll itt, mert a férje, mielőtt meghalt, hosszú ideig beteg is volt, amellett hogy rokkant volt. Hiába szalad az ember, nehezen tud a minister úrhoz jutni. Értem, el van foglalva, van dolga, de akkor azon kellene szerintem a minister urnák lennie, hogy utána nézzen mini steriumá ban és azok­ban az intézetekben, amelyek ehhez tartoznak, hogy a munka ugy folyik-e, ugy intézkednek-e, ahogy az az időknek megfelel. Ha azt fogjuk látni, hogy ezekben a ministeriumokban és in­tézetekben a munka ugy folyik, ahogy itt ne­künk a minister ur azt mondja,. akkor követ­kezik be az az idő, hogy mi is azt fogjuk mondani, hogy mindazokhoz, amit itt a minis­ter ur előterjeszt, mi is hozzá tudunk járulni. (Esztergályos János; Ha hozzánk csatlakozik a kormánypárt.) r Addig, míg ez nem igy van, addig sajnos, én a magam részéről a költség­vetést elfogadni nem tudom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Frühwirth Mátyás! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, törölte­tik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, törölte­tik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Móser Ernő! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Kiss István! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Jókay-Ihász Miklós! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Herczegh Béla! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Szabó Sándor! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Éhn Kálmán! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, törölte­tik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Udvardy János! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, törölte­tik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Tobler János! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, törölte­tik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, törölte­tik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, törölte­tik. Következik? Fiz Athur jegyző: Gömbös Gyula! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, törölte­tik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Horváth Mihály! (Esz­tergályos János: Ugyan hol lehetnek azok?) Horváth Mihály: T. Ház! A háború előtt az utolsó két évtizedben közegészségügyünk ro­hamos léptekkel haladt előre. Iparkodott pó­tolni azt a többszázados elmaradottságot, azon­ban a háború visszavetette és intézményeink lerongyosodtak. Azonkívül különféle népbeteg­ségek maradtak vissza a háború után, elgyen­gülések, amelyek a betegségek iránt fogékony­nyá tették az embereket, szóval egy uj ösvé­nyen kellett ismét megindulni, amely ösvényen természetesen nagyon sok akadály volt, első­sorban a pénzügyi nehézségek, a szegénység. A népjóléti minister ur reggeli beszédében említette azt, hogy a nép most már a kórházak iránt nagyobb előszeretettel és bizalommal vi­seltetik, mint a múlt időkben. Ebben teljesen igaza van, mert én pályámnak kezdetén ezzel az előítélettel nagyon sokat küzdöttem, azonban tudom indokolni, ma különösen, ha visszatekin­tek azokra az időkre, mert kórházaink lehetet­len állapotban voltak, semmi bizalomkeltő nem volt bennük, sötét folyosók, szűk szobák voltak, az orvosok legnagyobb részének csak mellékes foglalkozása volt a kórház ellátása, az ápoló sze­mélyzet pedig olyan volt. amely már minden munkából kifogyván, utolsó menedéknek tekin­tette a kórházi ápolóságot. Ha bevittek egy be­teget könnyű lábtöréssel, az meghalt hashagy­mázban, a kórházak fertőző gócpontok voltak. Természetesen ma egy jól berendezett kór­ház tetszetős külseje az emberekben, a beteg­ben bizalmat kelt; a tágas folyosók, világos szobák, a szellőzés, a jó levegő, az elsőrangú orvosok, szakemberek, a régieknél műveltebb ápolók, — amikor az otthoni viszonyok rosszab­bak, a lakások szűkek, drága az ápolás, az or­vos, a gyógyszer — mindent összevéve, azt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom