Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

4:30 Àz országgyűlés képviselőházának Mit jelent ez? Azt, hoigy minden szónok egyhangúlag amellett volt, hogy nem lehet azt állitani, hogy aki 10.000 koronánál kevesebbet jegyzett, az nem szorul ugyrá, mint aki többet jegyzett. Mindenki elfogadta, megtámadhatatlan álláspont az, hogy a 10.000 koronás jegyzésnél kevesebbet jegyző még nagyobb nyojmorban van. A másik meg nem támadott álláspont az volt, hogy akinek nincs meg a hadikölcsönkötvénye, az még nagyobb nyomorban lehet, mint akinek megvan. És most azt látjuk, hogy erre a két kategóriára nézve elzárták az anyagi támogatás lehetőségét egy félesztendőre és egy félesztendő múlva- akarják csak megengedni, hogy az ilyenek kérvényeiket beadják. Ez teljesen tótágast álló javaslata a nép^ jóléti iminister urnák, amely — mondom — hat képviselő jelenlétében letárgyaltatott, határozattá is emeltetett, amellyel szemben azonban még kormánypárti részről is Kállay Tibor képviselőtársaim homlokegyenest ellenkező javaslatot tett. Épen azt kérte, hogy megfordítva, (Scitovszky Béla belügyminister: Ö szövegezte meg!) — épen ellenkezőleg — az első félévre legyen tágabb a javaslat intézkedése és az alsó jegyzésű határok között mozgó támogatás és később lehessen azt megszorítani abban az esetben, ha nem futja a hatmillió pengőből. T. Ház! A mai pénzügyi bizottsági ülésen tehát botrányos tárgyalás történt a törvényhozó szándékával homlokegyenest ellenkező határozat hozatott (Scitovszky Béla belügyminister: Hát itt van a törvényhozó!) és most ilyen állapotban kerül a plénum elé. Én épen a hétfői napra való tekintettel és épen a magas vendég személyére való tekintettel, aki meg fog tisztelni bennünket itt látogatásával, óva intem a képviselőházat, hogy ezt a tótágast beállított bizottsági jelentést tárgyaljuk, épen a hétfői nap folyamán, mert ez provokálja a legélesebb kifakadásokat, erről nem lehet nyugodt vérmérséklettel beszélni. így elrontani még azt a rosszat is, amely az eredeti javaslatban volt, hallatlan és egyszerűen érthetetlen. Nem ismerek rá a népjóléti minister úrra, amikor ilyen módosítással jön épen azok után az elismerések után, amelyeket minden oldalról kapott r a költségvetés tárgyalása folyamán. Félreértés esete forog fenn más kérdésben is, példának okáért én javasoltam, hogy ott, ahol a segélyezendőknél a jövedelmi határt állapítják meg, tudják be mindenkinek a lakáspénzét, hadipótlékát, közlekedési segélyét stb. a jövedelemhez hozzácsapva. Ámulva hallottam a népjóléti ministerl ur nyilatkozatát, aki engem nem értett meg és olybá vette nyilatkozatomat, mintha én csak a hadirokkantak lakáspénzére gondoltam volna. Amikor felszólalni akartam és meg akartam magyarázni, hogy: uram félreértett engem, ilyesvalamit csak nem javasolok, természetes, hogy ki akartam terjeszteni a segélyezést a hadikölcsönkárosultaknak olyan rétegeire, amely rétegekről ezideig szó sem volt Én tehát ámulva hallottam a minister ur nyilatkozatát, viszont az elnök elütött engem a felszólalástól. (Scitovszky Béla belügyminister: El lett fogadva az indítványa, képviselő ur! — Temesváry Imre: A képviselő ur visszavonta az inditványát!) T. Ház! Más mód tehát nem lévén a felszólalásra, a vészharang megkonditására, a közfigyelem felhívására, hogy az egész, vonalon félreértés esete forog fenn, s hogy a bizottsági jelentésben egészen más van, mint ami a lényege, magja volt az egész tárgyalásnak, felhívom a képviselőház figyelmét a mai napon Í71. ülése 1928 május Í6-án, szerdán. történtekre és kérem, hogy az elnök ur napirendi inditványát csak annak első pontját illetőleg méltóztassék elfogadni, à második pontot illetőleg pedig szünetet kérek a t. kormánytól. Azt kérem a kormánytól, hogy üljünk le tárgyalni, mert hallatlan botrány az, ami benne van az elfogadott határozatban, ezt reparálni kell. (Scitovszky Béla belügyminister: Micsoda botrány?) Nem is hiszem, hogy a kormány elzárkózik a reparáció elől, s hogy épen ebben a kérdésben makacsságot tanúsítana, mert rideg és hideg lehetett a kormány abban a tekintetben, hogy nem valorizál — ezt megértheti mindenki, ha valaki ridegen, hidegen erre az álláspontra helyezkedik, — de hogy valaki csináljon egy olyan támogatási akciót, amellyel nem azt akarja támogatni, aki a legszegényebb, a legkoldusabb, a legrongyosabb, hanem — Isten tudja, milyen makacsságból — olyan kategóriákat akar támogatni, amelyek kevésbé szorultak rá a támogatásra, mint mások, nem hiszem; hogy a kormány ezt akarná. Ismétlem tehát, hogy az elnök ur napirendi indítványának 2. pontját nem fogadom el és elleninditványt teszek, hogy az 1. pont tűzessék ki napirendre. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A napirendhez, szólásra következik? Perlaki (György jegyző: Temesváry Imre! Temesváry Imre: T. Ház! (Halljuk! Hall-. 3Uk!) Köteleségemnek tartom Szilágyi Lajos t, képviselőtársam szavai közül egyik-másik kitételének helyreigazítására vonatkozólag felszólalni és egyben kijelentem, hogy a magam részéről az elnök ur napirendi inditványát teljes egészében elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi t. képviselőtársami kijelentette ugyanis azt, hogy a tárgyaláson a bizottság mindig határozatképtelen volt. Erre vonatkozólag szives emlékébe idézem Szilágyi t. képviselőtársamnak, hogy ennek a bizottságnak, amely 30 tagból áll, állandóan több, mint egyharmad része ott volt és a házszabályok is^ azt irják elő, hogy a bizottság egyharmadrészének jelenléte alkalmával már megvan a határozatképesség. Nem is kifogásolta senki a határo!zatképeséget és azt hiszem, legkevésbbé Szilágyi t. képviselőtársam volt hivatott arra, hogy kifogásolhatta volna, amennyiben ő annak a bizottságnak egyáltalában nem is tagja, de más sem kifogásolta. (Szilágyi Lajos: Ez volt a szerencse!) Szives emlékébe idézem, hogy kik voltak jelen a bizottsági ülésen. Ma is ott völfc és állandóan minden egyes ülés alkalmával ott volt: Kállay Tibor, Wolff Károly, örffy Imre, Farkas István, (Szilágyi Lajos: Nem voltak állandóan!) A t. képviselő ur sem volt állandóan ott, pár percre kiment, s mikor visszajött, mindannyiszor beszédet is mondott s a határozathozatalnál is ott volt. Azután ott volt sokorópátkai Szabó István, (Szilágyi Lajos: Nem volt állandóan! — Szabó István: Dehogynem! Beszéltem tegnap is, ma is!) Kossalka; János is ott volt. (Szilágyi Lajos: Nem volt állandóan!) Ott volt Ma is ott volt, tegnap is ott volt. Ezenkívül ott volt Túri Béla, Neubauer Ferenc, Temesváry Imre, Mándy Sámuel, Ugrón Gábor (Szilágyi Lajos: Egyik sem állandóan!) és Kenéz Béla. 14-en voltunk jelen állandóan a bizottsági ülésen. (Szilágyi Lajos: Nem áll!) Azt hiszem, ezt a t. képviselőtársam: nem fogja tudni megcáfolni. (Szilágyi Lajos: Hogy mennyien fordultak meg ott egy délelőtt, az más! Akkor itt a Házban is százan vagyunk most) Ez szőrszál-