Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

'Az országgyűlés képviselőházának 1 a vízszabályozási járulékokat is együttes kezelésbe vonta, A vizi társulatoknál máris jelentkezett a pénzügyminister jóindulata, amennyiben lehetővé tette, hogy a vizi társulatok a Pénzintézeti Központnál megfelelő kölcsönt kaphassanak. Folytatódott az igen t. minister urnák jóindulata 1925 tavaszán, amidőn kiadta a társulatok előtt annyira emlékezetes és kedvező 39863. számú, 1925-ből kelt rendeletét, amelyben kimondotta, hogy „a társulatok által kivetett vizi járulékok egyenlő heti részletekben utaltassank át a társulatokhoz" és pedig arra való tekintettel, hogy „a vizszabályozási járulékok teljes összegükben az ingatlanokat terhelik és törvényes elsőbbséggel birnak." Ugyancsak ez a rendelet kimondja azt, hogy „az államot és a vizi társulatokat illető közszolgáltatások megosztási kulcsait egyesiteni kell és "az egyesitett megosztási kulcs szerint az államot és a vizi társulatokat illető összegek együttes Összegéből elsősorban a vízszabályozási járulékok egy heti részletét kell az érdekelt vizi társulat részére átutalni, az állam javára csak azt az összeget kell elszámolni, amely a vizi járulékok levonása után marad." Végül megállapítja ez a rendelet azt is, hogy „ha valamely héten a magyar királyi adóhivatal egész területén az államot és a vizi társulatokat megillető közszolgáltatásokból nem folyik be olyan Összeg, amely a vizi társulatok járulékköveteléseinek egy heti részletét teljesen fedezné, a különbözetet a legközelebbi átutalás alkalmával kell kiegyenlíteni." Ez a rendelet igen jó hatással volt a vizitársulatok anyagi helyzetére, azonban a teljes megoldást még sem hozta meg. Épen ezért n pénzügyminister ur már két hónapra rá. 1925 május 16-án ismét olyan rendeletet bocsátott ki, amely igen előnyös volt a vizitársulatokra. Kiadta a 71.111. számú, 1925-ből származó rendeletet, amelyben a pénzügyminister ur többek között ezt mondotta.: „Minthogy a munkaalkalmak megteremtésére én is nagy súlyt helyezek, a vizitársulatök ez irányú kérése folytán elhatároztam, hogy a folyó költségvetésben előirányzott vizszabályozási munkálatok zavartalanságának biztosítása érdekében ». társulatoknak a folyó évi május és június havában előlegként rendelkezésre bocsátom azt az Összeget, amelyet különben csak az év második felében, heti részletekben kaphatnának meg". A vizitársulatök anyagi helyzete tehát az 1925. évben teljesen rendeződött. A műszaki vezetőség tudott dolgozni és tudott munkát adni az erre ráutalt földmunkásoknak, olyannyira, hogy a vizi tár i sulatoknak vezetősége, a több milliónyi gazdaközönség, azután a sok-sok ezer munkás igazán hálatelt szivvel gondolt a pénzügyi kormányzatra ezen bölcs és szociális érzéstől áthatott intézkedéseiért. (Ugy van! Ugy van! — a jobboldalon.) Az 1926. évben folytatódott a, nénzügyminister ur jóindulata, amennyiben lehetővé tette, a f öldmivelésügyi minister úrral egyetértöleg, hogy a vizitársulatök meg. lehetős nagy összegű kölcsönt vehessenek fel és ebből eszközöljenek beruházásokat. A v'zi- j társulatoknak panasza megszűnt tehát az 1925. ! évben. De mintha, igen t. pénzügyminister ur, valami rofesz szellem megirigyelte volna ezt a rendezett állapotot (Bud János pénzügyminister: Eddig még csak jót mondott. — Derültség.) 1926 december 29-iki kelettel egy kellemetlen újévi ajándék érkezett a vizitársulatoknak. Megjelent a 161.201. számú rendelet, amely szigorúan meghagyja a királyi adóhiva-; 71. ülése 1928 május 16-án, szerdán. 419 taloknak, hogy „az ártéri járulékoknak egyenlő heti részletekben való folyósítását az 1927-ik év január 1-étől kezdv szüntessék be és ettől az időtől kezdve a járulékokat a megosztási kulcs szerint utalják át az érdekelt vizitársulatoknak". Meg is indokolja az igen t. pénzügyminister ur bevezetőjében, hogy mi indította őt ennek a rendeletnek kiadására. Azt mondja, azért tette ezt, mert „a társulatoknak ezidőszerint már l módjukban áll az esetleg évközben mutatkozó bevételi hiányokat hitelműveletek utján fedezni, másfelől pedig azért, hogy a társulatok nagyrésze oly mértékben részesült állami kölcsönben, hogy annak helyes beosztása mellett módjukban van az átmeneti időben mutatkozó hiányokat hitelműveletek nélkül is fedezni". T. Ház! A pénzügyminister ur eme rendeletének hátrányos volta már a múlt év első felében mutatkozott. Az 1927-ik év második felében pedig határozott nehézségek voltak érezhetők, t. i. ezek a vizszabályozási járulékok egyszerű függvényei lettek a közönség adófizetési készségnek. Ha fizettek adót, akkor befolytak a vizi járulékok, ha pedig nem fizettek adót vagy keveset fizettek, akkor bizony nem folytak be. Hogy a mai napig mégis tudtak a j vizitársulatök exisztálni, annak egyszerű oka j az, igen t. pénzügyminister ur, hogy takarékoskodtak a beruházási kölcsönnel, takarékoskodtak azzal az állami kölcsönnel, amelyet a földmivelésügyi ministerium intenciói szerint már 1926-ban, de legkésőbb 1927-ben el kellett : volna költeniök. Ha azonban a helyzet az, hogy a múlt évre átlagban, ugy tudom, az összes társulatoknál körülbelül 20—30% adóhátralék mutatkozik, s amely adóhátralék hiányzott ezidén, január hó 1-én is. Nem volt tehát a vizitársulatoknak arra pénztik, hogy a védelemre előkészüljenek, nem volt pénzük arra, hogy a szivattyútelepekre tüzelőanyagszükségletüket beszerezzék, nem volt pénzük az adminisztrációra, még kevésbbé volt pénzük arra, hogy a tavaszi munkálatokat a munkásoknak kiadják, holott ismétlem, a földmivelésügyi minister ur állandóan forszírozza a társulatoknál a munkálatok erőteljes folytatását. Ma igen t. pénzügyminister ur, a vizitársulatök rosszabb helyzetben vannak, mint a békében voltak. A békeidőben ugyanis a vizitársulatök ilyenkor, amikor az adószolgáltatás gyengébb volt, ugy segitettek masnikon, hogy egyes nagyobb birtokosokat kértek meg arra, hogy fizessék be előre az egész évi járulékot. A nagyobb birtokosok ezt meg is tették egyszerűen azért, mert nekik is érdekükben állott a társulatok zavartalan működése. Az igen t. pénzügyminister ur azonban ezt a bónit a földmivelésügyi minister ur által az 1924-ik évben 2893/1924. számú körrendeletével határozottan eltiltotta és pedig^ azért, mert a pénzüsryminister ur szerint — és igy is van — „akár általánosságban, akár pedig egyes esetekben a járulékok közvetlen szedése a járulékok együttes kezelését tenné lehetetlenné." Nem kivánok a pénzügyminister úrtól eme felszólalásomban egyetlen fillért sem, csak a pénzügyminister ur jóindulatát kérem. Van itt egy módszer, amely teljesen bevált és amely tudomásom szerint az államnak egyetlen fillérjébe sem kerül, ez a mód pedig az, hogy a pénzügyminister ur legyen szives ismét éíetbeléptetni azt a jótékony rendeletet, amely 1925-ben kelt és amelynek száma 39.863. Ha t. i. ismét elrendelné azt, amit akkor á vizitársula-