Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

418 -Az országgyűlés képviselőházának tását. Ha ez az energia önmagától lesz szabaddá, a legtöbbször óriási károkat okoz, olyan elváltozásokat idéz elő, amelyek nem szolgálnak javára a természetnek. Ezért áll az a természettudományi tétel, hogy az energiákat helyesen kell felszabadítani és helyesen kell irányítani. Nem áll-e ugyanez a modern államra is? Az energiaforrások tömkelege van benne képviselbe a különböző társadalmi osztályokban. Ha mindenki a maga utján haladna és a maga belátása szerint cselekednék, mire vezetne ez? Ez forradalmi kirobbanásra vagy még ennél is sokkal rosszabbra vezetne. Mit jelent az erős végrehajtó hatalolml Azt a tudományos tételt, amely a természettudományok terén jelentkezik. Tudjuk, hogy milyen energia források vannak az államon és a társadalmon belül; ezeket helyesen kell felszabadítani, kellő időben kell felszabaditani és helyesen kell irányítani. (Helyeslés jobbfelől.) Bocsánatot kérek, hogy igy elkalandoztam, de azt hiszem, hogy aki erre a, filozófiai álláspontra fog helyezkedni, nekem fog igazat adni és nem Gál Jenő igen t. képviselőtársamnak. Ment nemi az az erősi állam, ahol gyenge a végrehajtó hatalom: ott a törvényhozás cselekedni nemi tud, mert annak nincs intézkedési jogköre. Erős végrehajtó hatalom egyik oldalon és még erősebb ellenőrzés a másik oldalon: ez a kettő összhangban van egymással és összetartozik. Minden más felfogás, ami ezzel ellentétben áll, nem helytálló. Gál Jenő igen t. képviselőtársam — megvallom, nem is értettem hirtelen —, belekerült ennek révén a politikai fejtegetésekbe és amikor a politikai fejtegetések terén mozgott, egyszerre megint áttért a valorizációra. Azt hiszem, jobb, ha erről a kérdésről már nem beszélünk. Igen t. képviselőtársam sem volna büszke rá, ha tudná, hogy milyen hatásokat váltott ki a külföldön az országgal r szemhen az az állásfoglalás, amely most a másik oldalon ebben a kérdésben bekövetkezett. Hogy kinek van igázta ebben a kérdésben, e tekintetben csak egy példára hivatkozom. Köztudomású, hogy Németországban ezidőszerint súlyos mezőgazdasági válság van, épugy, mint Magyarországon és majdnem ugyanazok a tényezők hatnak ott is közre. De ott még más is nagyon mélyiti ezt a válságot, még pedig mélyiti az, hogy egyrészt sok adósságot vettek fel, másrészt, hogy a valorizációnál négy milliárd terhet róttak reá arra a mezőgazdaságra, amelynek ilyen nehézségekkel kell megküzdenie. És ami ott áll. az áll itt is minden vonatkozásban. T. képviselőtársam akkor nem értei át ennek az országnak gazdasági helyzetét, amikor ismételten ilyen követelésekkel áll elő. Nem volna szabad többé ilyen álláspontoknak érvényesülniük annál, aki igazán megértéssel van a nemzet sorsa iránt. (Kuna P. András: Népszerüséghajj hászás!) Ebből a szempontból nem állitható be ugy a kérdés, hogy én nem tizetek kamatot, ellenben kamatot követelek. De itt nem is kamatról van szó» mert a késedelmi kamat annak, aki nemi teljesiti kellő időben a maga közszolgáltatási kötelezettségét, tulajdonképen bizoinyos megrovása. Mi nem kívánjuk ezt. Legjobban szeretném, ha ebből egy fillér bevételem sem volna, de méltóztassék csak elképzelni, hogy épen a mai viszonyok között hová vezetne, ha ezzel nem élne bizonyos határok között az állam. Ez a bevételek óriási visszaesését és csökkenését eredményezné. Erről -tehát nem mondhatunk le. Méltóztassanak 171. ülése 1928 május 16-án

} szerdán, annyira objektíveknek lenni, és beismerni, hogy nem hangzott el olyan panasz, amelyet meg ne vizsgáltunk és megértően el nem intéztünk volna. Azt sem lehet állitani, hogy szivtélenül, könyörtelenül alkalmaztuk a végrehajtásokat. Hiszen a t. képviselő urak majdnem minid felállhatnának, és megmondhatnák, hogy indokolt esetekben mindig a legmesszebbmenő türelemmel rendeltük el a halasztásokat, de azon a határon túl, ahol az állam pénzügyi érdekei veszélyeztetnének, tovább nem mehetünk. Ebből a szempontból nem merem feltételezni azt, — ami ma délelőtt elhangzott, — hogy a tisztviselők ne állanának szóba a. közönséggel. Én olyan tisztviselőt akarok, aki teljes kapcsolatot tart fenn a közönséggel. Épen ezért teremtettük meg ezt a szervezetet is. Higyjék . el a t. képviselő urak, hogy ha kifogások fognak felmerülni, mindig erélyesen fogok eljárni, hogy azok reparáltassanak, mert nekem nemi zugirodák kellenek, hanem nyugodt és felvilágosodott közönség kell az egyik oldalon és annak érdekében eljáró tisztviselői kar a másik oldalon. Bizonyos vagyok abban, hogy a tisztviselői kar igy fogja fel hivatását, ha pedig itt-ott kilengések vannak, azokoni segíteni fogok. Egyébként kérem a rovat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfoSgadta. Következik: Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Fitz Artur jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Földadó 39.000.000 pengő. — Szabóky Jenő! Szabóky Jenő: T. Képviselőház! A földadó rovatánál legyen szabad az igen t. pénzügyminister ur szives figyelmét felhívnom egy olyan kérdésre, amely a földadó beszolgáltatásával igen szoros kapcsolatban van. Ez a kérdés a vizi társulatok anyagi helyzete. A múlt esztendőben ennél a rovatnál voltam bátor megemlékezni arról a mozgalomról, amelyet a vizi társulatok inditottak a végből, hogy az adóvisszatérités ügye megfelelően legyenek elintézbe. A vizi társulatok kérték, hogy az alapbefektetések utáni

1 visszatérítés többé ne papirkoronában, hanem aranykoronában, illetőleg a mai pénzértékben juttattassék a társulatoknak. Ez a mozgalom! azonban eredménnyel nem járt és igen kevés sikerrel kecsegtet, mert a pénzügyminister ur a múlt év október 6-án kelt leiratában, amelyet a Tisza-Dunavölgyi társulat központi bizottságához intézett, ezt a^ kérelmet teljesíthetőnek nem találta. A vizi társulatoknak tehát igen kevés reményük van arra, hogy ezen a címen a pénzügyminister ur segítségére számítsanak. Én ugy gondolom, hogy az igen t. pénzügyminister ur ismeri a vizi társulatok helyzetét; tudja azt, hogy — mint egyéb intézmények is — ugy a háború alatt, mint az utána következő események miatt nem igen működhettek; tudja azt, hogy a vizi társulatoknak védő művei elkoptak, részben lerongyolódtak, a műtárgyak megrongálódtak és azok igen nagy javításokra szorulnak. Tudja azt is az igen t. pénzügyminister ur, hogy eme vészes idők alatt a társulatok anyagiak, sokszor munkaerők hiányában kötelességüket nem teljesíthették. De érezte is ezt a pénzügyminister ur, mert abban az időben, amikor pénzünk stabilizálódott, 1924-ben kiadta a 94303. számú rendeletet, amely a közszolgáltatásokat, igy tehát