Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

£04 Az országgyűlés képviselőházának ér a törvénynek az a rendelkezése, hogy az a közhivatalnok, aki adóügyben rosszul tanítja ki a felef, nem tudja jól a törvényt, rendbirsággal is sújtható, ha még alkalma sincs a félnek arra, hogy odajáruljon elébe és kitaníttassa magát? Ez a sokféle adóügyi iroda és vállalkozás, amely elburjánzott a főváros és a vidék területén, a zugirászatnak sajátszerű nemei, azért vannak, mert a tisztviselői kar a maga méltóságában elzárkózik a jogkereső közönség közeledése elől. (Rothenstein Mór: Ök sem ismerik ki magukat 1) A pénzügyminister urnák az a helytartója, aki Budapesten a pénzügyigazgatói állást tölti be, legnagyobb meglepetésre azt mondotta, amikor a bizottsági tag felhivta, hogy tegyen erről jelentést a minister urnák és jelentkezzék nála, — jelen voltam, amikor Budapest székesfőváros pénzügyigazgatója ezt mondotta: — »Hja, én nem jelentkezhetem, mert hiszen a minister ur nagyon elfoglalt ember, mit tudom én, mikor juthatok szine elé,« íme, a rendszer megbosszulja magát. Ö nem fogadja a feleket, mert fél, hogy őt, amikor akarja, nem fogadja a minister ur. (Rothenstein Mór: Nem! Mert ő nem akar a minister elé menni! — Fábián Béla: Futball! Egyik rúgja a másikat!) Méltóztassék osak megfigyelni, mi származik ebből, miféle bizalma lehet a közönségnak. Hiszen ha ezt a szót kimondják, hogy finánchatalom, finánchatóság, elszaladnak az emberek, csakhogy még közelébe se jussanak, mert félnek attól, hogy ilyen alkalommal mindig kiteszik magukat valamelyes adóügyi kellemetlenségnek. Az alsóbbrendű közegekről nem is szólok. Tudjuk, hogy ezek a foglalások nemcsak azért kellemetlenek, mert súlyos vagyonjogi hátrányokat tartalmaznak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem azért is, mert az a mód, ahogyan ezek történnek, még fokozza ezt a kellemetlenséget. Ahogyan beállítanak szegény, gondterhes emberek lakására a hivatal emberei, ahogyan ez a zálogolás és összeírás történik, ahogyan megfenyegetik: »Különben visszük a bútorát, visszük azokat a tárgyakat, amelyekre szüksége van!« azok valóságos buskomorságot előidéző jelenségek. Szinte sajátszerű különbség, ahogyan az a másik, nem állami végrehajtó, aki egy magánfél érdekeit védi, ember barátibb módon közeledik oda, mig az állami végrehajtó azt tartja, hogy ő olyan magasrendű személyiség, hogy amikor bemegy zálogolni, még köszönjék is meg, még fogadják azzal a devócióval, amellyel az állam tekintélye az ilyesmit magának arrogálja. T. Képviselőház! Az a rendelet, amelyet a mélyen t. minister ur kibocsátott és amelyet a pénzügyigazgatóságok végrehajtanak, merem mondani, ellentéte annak a szellemnek, amelyet a minister ur itt meghirdetett. A minister ür azt mondta, hogy ő arra törekszik, hogy kikutassa az igazi jövedelmet és kereseti lehetőséget. Ez helyes is, mert adót fizetni csak jövedelem után szabad, mert hiszen aki továbbmegy, az az eleven húsba vág és a nemzeti vagyont kisebbiti, eltékozolja, megsemmisíti. Az, ami az árverési csarnokokba kerül, eltékozolódik s azok a horribilis költségek és kamatok, amelyek felszámítása az adóalanyok tönkretételére legalkalmasabb, ennek a rendszernek kifolyásai. • A mélyen t. minister ur a rendeletében például a könyvvizsgálatnak különös módszereit állította fel. Zárlatokat lehet elrendelni, meg lehet akasztani egy egész üzlet menetét. Mélyen t. minister ur, ön azt mondja, hogy barátja a 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. kereskedőknek. Tessék elhinni, ha ezt a kijelentést olvasni fogják, akkor nagyon sokan tartanak majd a francia közmondással, hogy: »Uram Isten, ments meg engem a barátaimtól!« A barátság igy nyilatkozik meg a minister ur intézkedéseiben. Mi történik akkor, amikor például úgynevezett átmeneti stokkungban van egy kereskedő? Nem tudom, méltóztatik-e ismerni ezt a — fájdalom — most nagyon gyakran jelentkező fogalmat, amelyet az uri társaságban ugy hivnak, hogy: pillanatnyi pénzzavar? Ez a kereskedőknél kezd állannó lenni s ha a kereskedő olyankor, amikor a készpénz hiánya folytán május 15-én vagy november 15-én vagy akkor, amikor a negyedévi adó esedékes, ezt nem tudja bevinni, mi történik? Nem az történik, ami másutt. Épen most olvashatunk róla, hogy Németországban valósággal törvénynapokat tartanak a pénzügyi emberek és tisztviselők s kimennek a hivatal udvarára, hogy ott mindenki elibük járulhasson,, nem pedig a szobákban. Mindenkit sorba járnak, mindenkivel beszélgetnek, kikérdezik, tanácsot adnak, hogy a halasztást igy, vagy ugy kell kérni. Az államrendszer elsősorban az, hogy az állam halasztást ad az adókra, nem pedig az, hogy nem ad halasztást. Nálunk a kereskedőknél nyomban elrendelhetik a könyvvizsgálatot. Tessék csak megnézni, hány vidéki kereskedő panaszkodik, hogy szakértők lepik el az üzletét és előzetes szakértői vizsgálatot tartanak. A minister ur azt mondja ugyan a rendeletében, hogy megengedheti bizonyos határidőre a könyvek elszállításának felfüggesztését, azonban méltóztassék csak megnézni, mi történik a gyakorlatban. Mit ér a könyvelés, vagy mit ér az az üzlet, ahol látják, hogy ott terpeszkedik a végrehajtó és annak szakértője? Tetszik tudni, hogy amikor a vidéki vásárlóközönség, különösen a gazdaközönség bemegy a ruhásboltba és kezdi válogatni a ruhát s látja hogy ott van az állami végrehajtó... (Bud János pénzügyminister: Nincs állami végrehajtó!) Hiszen egészen mindegy, van községi végrehajtó. Ezek az átruházott hatalmi körök nem változtatnak a lényegen. Azért a pénzt mégis odaszállitiák be az adóhivatalba, tehát átvitt értelemben mégis állami igazgatásról van szó. Ezek azok a humanitárius hiányok, amelyek a minister ur rendeletében elejétől végig ott vannak. Vagy például mi az, hogy csak bizonyos feltételek mellett, a bizonyítékok csatolása mellett lehet osak a fellebbezési fórumokat megjárni. Sehol a világon nincs igy. Mindenütt arra törekednek a jogszolgáltatás terén, hogy ott, ahol valaki fellebbez, legyen módja uj bizonyítékait előterjeszteni. A jogélet minden terén ez a nizus. Itt, a pénzügyi élet terén az történik, hogy amikor valaki bejelenti fellebbezését, tartozik fellebbezési kérvényét felszerelni olyan okiratokkal, olyan bizonyítékokkal, amelyek a pénzügyigazgatóságnak nagy apparátussal Összeállított munkálatait megcáfolják, különben nincs fellebbezési tárgyalás, különben nen\ juthat oda, hogy az eleven szó hatalmával és a közvetlenség erejével megvédje a maga kis exisztenciáját és adóügyi érdekeit. Ezek azok a sajátszerű jogi pókhálószerü finomságok, amelyek át meg átszövik ezt a rendeletet, amelyek a törvénynek azokat az alaptételeit és azt a humanitárius alapgondolatát, amelyek a kíméletre vannak alapitva, kiforgatják sarkaiból és a kíméletlenség és fenyegető erő Damokles-kardját tartják állandóan az adózó feje fölött. , '