Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

Az országgyűlés képviselőházának 1 Fitz Arthur jegyző (olvassa); 8. rovat. Dologi kiadások 108.430 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. A Pénzügyi Közlöny bevétele 21.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző .(olvassa): 2. rovat, A biztositó magánvállalatok részéről fizetendő felügyeleti díjak 166.710P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 3, rovat. Házbérek és egyéb bevételek 11.230 P, Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): % cím. Jogügyi igazgatóság. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 327,760 P. Elnök: Megszavaztatik.' Fitz Arthur jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 16.180 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 3. rovat. Perköltségek 17.520 P. Elnök: Megtezavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Perköltségek 10.000 P. Elnök: Megszavaztatik, Fitz Arthur jegyző (olvassa): 3. cím. Pénzügyigazgatóságok, központi díj- és illetékkiszabási hivatal, székesfővárosi kerületi adófelügyelőségek, központi illetményhivatal. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 8,718.300 P. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Borbély-Maczky Emil! Borbély-Maczky Emil: T. Ház! Nekem egy egészen rövid, de igen fontos kérelmem volna a pénzügyminister úrhoz. Mindannyian tudjuk azt, hogy ma a lakbérek ugy vannak megállapítva, hogy az sem a közalkalmazottaknak, sem a nyugdíjasoknak nem elég arra, hogy társadalmi állásuknak és helyzetüknek megfelelő lakást tudjanak maguknak biztosítani. Tudjuk azt, ha egy tisztviselő az Ofb. által neki adományozott vagy kiosztott földön házat akar építeni, akár magánúton akarja a pénzt megszerezni kölcsön utján, akár pedig a tisztviselőkölcsönből, ez olyan hosszadalmas és az adminisztrációnak és a bürokráciának labiruntusában annyi időt kell neki vesztegelve eltöltenie, hogy nagyon sok esetben az a tisztviselő lemond arról a tervéről, hogy magának meg'felelő lakást, megfelelő házat építsen. Általában az ország minden egyes helyén igy van ez, hogy kevés a lakbér de vannak helyek, és ilyen az én kerületem is, Miskolc városa, ahol egyenesen kétségbeejtő a közalkalmazottak helyzete. Én azt hiszem, hogy mindenki igazat ad nekem, abban, aki Miskolc városát az utóbbi időben látta, vagy pedig Miskolc városát ismerve, hogy különösen az utóbbi években ugy közgazdaságilag, mint kulturális szempontból, valamint közlekedési szempontból is óriási haladást tett Miskolc városa, azonkívül Lillafüred és Tapolca fürdőknek fellendülésével, olyan nagy a látogatás, hogy ezáltal a lakbérek borzasztó módon felszöktek. Úgyhogy a közalkalmazottak és a nyugdíjasok kénytelelenek pincelakásokban, barakkokban, nedves, dohos, rossz lakásokban lakni nagyszámú családjukkal. Ismerek például olyan közalkalmazottat, aki két szobában kénytelen meghúzódni tiztagu családjával együtt. Én azt hiszem, t. pénzügyminister ur, hogy ez azért van, mert Miskolc városa a Bükk nyúlványainál, tehát minden tekintetben nagyon egészséges helyen fekszik, nagyon jó levegőjű 1. ülése 1928 május 16-án, szerdán.. 403 város, és mégis olyan nagyszámban pusztit a tüdővész, hogy erre egyenesen szomorú statisztikai adatokkal tudnék szolgáltatni. Nekem, t. pénzügyminister ur, az volna a tiszteletteljes kérésem, méltóztassék Miskolc városát is besorozni azon városok közé, — mert tudomásom szerint talán már kisebb jelentőségű városok is be vannak véve *— amelyek a máso^ dik fokozatú lakbérosztályba tartoznak, tekintettel, Miskolc speciális helyzetére, hogy a határhoz közel fekszik, sokan jönnek be, uj lakó* sokat kap állandóan és annyira fel vannak a lakbérek verve, hogy nem képes a közalkalmazott még a legszerényebb lakást sem megfizetni. Ismételten arra kérem a pénzügyminister urat, hogy méltóztassék nekem e tekintetben megnyugtató választ adni és a lehetőséghez képest Miskolcot minél előbb a második fizetési fokozatba felvenni. Elnök: Szólásra következikl Fitz Arthur jegyző: Szuhányi Ferenc! Szuhányi Ferenc: T. Ház! Én méltányosnak és szükségesnek tartom azt, hogy a pénzügyigazgatóságok vezetői reprezentációs költségek címén külön pótlékban részesüljenek. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezt a pótlékot már ma is megkapják a vármegyei és városi közigazgatás vezetői, vagyis az alispánok és a polgármesterek. És ha itt megvan ennek az indoka, ugy azt találom, hogy indokolt és logikus az is, hogy ezt a pótlékot megkapják a pénzügyigazgatóságok vezetői is. Ezért én arra kérem a mélyen t. minister urat, hogy a legközelebbi költségvetésben méltóztassék erre a célra megfelelő összeget beállítani. Ez volt az én rövid észrevételeim. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! A pénzügyigazgatóságok központi díj- és illetékkiszabási tisztviselőinek működése kétségkivül a lakosságnak állandóan' eleven érdekeit szolgálja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A pénzügyigazgatóságok, különösen a kiadott uj adókivetőrendelet alapján olyan széles hatáskörhöz jutottak, amely teljesen alárendelt jellegűvé teszi a felszól amlási bizottságok és egyéb szervek működését. (Fábián Béla: Nagyon szomorú következményei lesznek ennek az uj rendeletnek!) Ezek a száraz témák nagyobb érdeklődést érdemelnének, (Fábián Béla: Ugy van!) mert hiszen nem is tudják az igen t. képviselő urak, hogy az a 90—100 oldalas rendelet, amely a hivatalos lapnak külön kötetpéldányát tette ki, rejtett szakaszaiban mi mindent tartalmaz. Egy adókivető eljárás, a pénzügyigazgatóság ellenőrzése mellett folytatott ilyen állami működés azt kellene, hogy magában foglalja, hogy nyilt, őszinte, egyenes tárgyalási mód legyen az adózó és a hatóság emberei között. Most mi.történik ? Csak a napokban hallhatta a mélyen t. pénzügyminister ur, hogy a főváros közigazgatási bizottságában egy volt niagasrangu állami tisztviselő, fővárosi bizottsági tag, kénytelen volt nyíltan és egyenesen azt a panaszt emelni a pénzügy igazgatási és egyéb szakbeli tisztviselők működése ellen, hogy a feleket egyáltalában nem fogadják. A bürokrácia ilyen módon való felfogását, (Rothenstein Mór: Nagy urak!) és az aktákból való elintézési módokat lehetetlen fentartani. A minister ur hivatalnoki kara utasittasséjk arra, hogy köteles legyen a nap bizonyos ^órájában, vagy óráiban a feleknek rendelkezésére állni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon!) Mert mit